Általában minden ingatlan életében eljön az a pillanat, hogy kicsit tatarozni kelljen, mert az ember által létrehozott vagy használt dolgok már csak ilyenek – idővel elromlanak. Sokszor a hiba még a nem megfelelő AS (ahogy sikerül) technológiával készült kivitelezés következménye, de van úgy is, hogy lejár a dolgok viselési ideje. A mi problémánkat az az „előrelátó” tervező okozta, aki a dizájn kedvéért feláldozta a tetőnk hajlásszögét a praktikum oltárán. De hogy egyszerűben írjam: a bejáratnál képzett tetőbe egy timpanonra hajazó kiugrás épült, ami nem lett egyeztetve a különböző csapadékfajtákkal. Ezért a mindig beverő esőtől, hótól a faszerkezet elkorhadt, és a bejárati ajtó is jobblétre szenderült vízi jártassági hiányában.
Szakembert kellett keresni a munkálatokra, hogy a további károkat megelőzzük, ami nem egyszerű feladat manapság. Végül sikerült. Először egyeztettünk az áccsal, majd megegyeztünk. József, az ács felmérte a munkát, és elmondta, hogy milyen anyagokat kell beszerezni a renováláshoz. A következő meglepetés a fatelepen ért. Én azt hittem, hogy egy sima fatelepre érkeztem, de az árak alapján egy bank legbelső széfjébe sétáltam be. A faárak mellbe- és húsbavágók voltak, mivel a két évvel ezelőttihez képest 300-400%-os áremelkedés történt. Szerencsére nekünk nem a teljes tetőre kellett faanyag, így csökkent valamicskét a fájdalmi faktor.
Az ács is jött. Majdnem akkor, amikor ígérte, ahogy egy jó szakitól elvárható. De a lényeg, hogy megérkezett, és nekiálltak a munkáknak. Aztán sorra jöttek elő a szakmai allűrök, ahogy ez már megszokott építkezési berkekben. Aki előtte volt szaki, az semmihez sem értett és minden munkája „gánymeló” volt, és most neki kell ezzel küszködnie. Majd elértünk a fejvakarásig, meg hogy csak az ő zsenialitásának köszönhetően lehet legyőzni minden akadályt, amit a munka előhoz. Eljutottunk a hit világába is, amikor bejelentette, hogy a kúpcserepek sem jól vannak, és a kéményt is újra kell bádogozni. Miért is nevezem ezt a hit világának? Talán azért, mert melyik építtető mászik fel a háztető gerincére, hogy ellenőrizze az állítás valóságtartalmát? A tulajdonos csak azt szeretné, hogy ne ázzon be a tető, mit lehet mást tenni, mint megbízni a mesterben. Elkészült a renoválás, és a szakmaiság megnyilvánult a végösszegnél, mert az ács igazi ácsceruzával számolt, ami tudvalevően vastagon fog.
Elpakolás közben még egy sort szitkozódott, hogy útközben elvesztette az autója spoilerét. Mivel nem volt ott a javításkor, az autószerelő néhány sziloplaszt pöttyel „rögzítette” azt kárpitbolhák nélkül. Csak mondta és mondta, hogy ebben az autószerelőben sem lehet megbízni, és a mai világban ott kell lenni minden szaki mögött, ha azt akarjuk, hogy jól legyen megcsinálva. Sajnáltatta is magát kellően, hogy milyen rútul visszaéltek a bizalmával. Végre elmentek, én pedig elővettem azt a Lengyelországból hozott egy üveg sört, amit a tető elkészülésére tartogattam jutalomfalatkaként. Hát „jól” választottam anno, mert véletlenül alkoholmentes volt a sör. Nem baj, én így szeretem. ☺
Két nap múlva valamiért felmentem a padlásra. Kissé legörbülő szájjal konstatáltam, hogy milyen szép világos van, mert a tetőfólia nem lett visszatéve, az új kéményszegés mellett pedig most még az éltető napfény árad befelé, de mi lesz, ha megjönnek az esők?!
Ahogy a nemrég eltávozott Józsefre, az ácsra gondoltam, eszembe jutott Mária története, aki az Isten Fiát hordozta a szíve alatt. Milyen nagy dolog, hogy az Úr kiválasztotta Máriát, mert nem kis feladatot bízott rá: magát a Megváltót gyengén és kiszolgáltatottan. Sokan itt le is zárják a történetet, pedig így még nem teljes a kép. Akkortájt férfi alapú társadalom volt, melyben egy várandós nőnek csak egy férj oldalán lehetett megőrizni a becsületet és megélni a kiteljesedést az anyaságban. Az Úrnak nem csak a megfelelő Máriát kellett kiválasztani, hanem az alkalmas Józsefet is. József, az ács volt az, aki az Úr bizalmát elnyerte és gyámolítója lett Máriának és Jézusnak. Nélküle mire ment volna Mária? Vélelmezett házasságtörőként vagy leányanyaként megkövezés várt volna rá, ha József nem vállalja fel őt mindenestől ebben az állapotában. És mi lett volna velünk a Megváltó nélkül?!
De miért pont egy ács? Miért nem kovács, fazekas vagy pásztor? Miért pont őt választotta az Úr? Talán azért, mert az ács készíti a tetőt, és így lesz teteje a dolgoknak. József és Mária nem a semmiből tűnik elő. Egész életükben hittek az Úrban, bíztak Isten gondviselésében. Tudta ezt az Úr is és megbízott bennük. Ha hiszünk, mi is tapasztalhatjuk az Úr bizalmát, kiválasztó szeretetét.
Ahogy korábban említettem, nekem, a hétköznapi embernek is meg kellett bíznom Józsefben, az ácsban. De – mint oly sokszor bebizonyosodott már az öndicsérő szakik esetében – nem kellett volna. Ez a József nem AZ a József volt, hiába a mesterségbeli hasonlatosság. Ismét kiderült, hogy nem mérhetem magam a Mindenhatóhoz, aki velem ellentétben jó ácsot bízott meg.
