Megértettük

Készen vagy már?

Készen vagy már? Hallottuk sokszor gyerekkorunkban, mikor indultak volna már velünk, vagy a leckét kellett megírni. És halljuk-mondjuk-kérdjük talán ma is sokat.
És igyekszünk nagyon készen lenni – egy életen át sok mindennel. A házzal, a kerttel, a szőlővel, a sokféle munkával otthon és munkahelyen, elkészülni végre a tanulmányainkkal, a diplomával, az átképzéssel… Vagy csak az ebéddel, takarítással, kisebb-nagyobb feladatokkal… Hogy legyen meg végre, jussunk túl rajta, jön majd úgy is a következő… sosincs vége…
Elkészülhet egyáltalán az ember? Igyekszünk készen lenni, aztán szépen kikészülünk. Sok saját belső és sok külső elvárás fontos, nyomjuk sorban – és örülünk is a sikereknek, ha meglesz valami, ha tovább léphetünk, ha elégedettek velünk.
Ám egyszer csak elfogy az olaj, ellobban a láng, kialszik a mécses – mint az ostoba szüzeknél a jézusi példázatban – és későn jövünk rá, mi lett volna, mi az igazán fontos.
Mi mindennel kell elkészülnünk az idei karácsonyra? Biztos mindenki tudná sorolni: takarítás, bevásárlások, ajándékok – erőnkhöz és javainkhoz mérten, ebben a válságos időben. Már csak néhány hét és itt van! Készen vagyunk rá? Vagy ott van a fejünkben, idegeinkben mindaz, amit még mihamarabb el kell végezni?
Meg tudjuk-e hallani a keresztelő jánosi figyelmeztetést? Hogy a legfontosabbat nem szabad elfelejteni! Mert akkor hiába minden más! Belül kell készen lenni! De lehet-e egyáltalán?
Az ember egy életen át készül, de igazán sosem vagyunk kész, mindig fejlődünk, alakulunk – és bölcsülünk is talán. De akárhol tartunk az úton, mely váratlanul bármikor véget érhet, minden földi pillanatunk legfontosabb kérdése:
Készen vagyunk-e a karácsonyban hozzánk érkező Isten fogadására, befogadására? Aki azért jött el a földre, azért lett emberré, hogy hozzánk megérkezzen, betöltse az életünket, begyógyítsa a sebeinket, megtisztítsa a szívünket és tévedéseinkből kivezessen – elkészítsen minket!
Olyan „vendég” érkezik, aki minden ember életébe – igazából haza jön! És nem érdekli, ha szalad a lakás, ha nem főtt még meg a halászlé, ha nem készült el a díszítés. Ha sok mindent inkább rejtenénk előle, ha mulasztásaink vannak, ha nincs is Neki felajánlható ajándékunk.
Őneki csak mi kellünk, ahogy mondta: Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki pedig kinyitja, bemegyek hozzá…
Készen lenni ezt jelenti. Ébren lenni – lélekben! Nyitva lenni – a m Istenünk számára.
Ahogy szép adventi énekünk imádsága is ez:

Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.
Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, útált, azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, hegycsúcs a mélybe szálljon, hogy útja készen álljon, ha Krisztus megjelen.
Az Úr elé ha tárod a szív alázatát, Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, s a szív üdvöt talál.
Ó, Jézusom, szegényed kér, vár, epedve hív: Te készítsd el: tenéked lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, de mindörökre hálás, úgy áldja Krisztusát.

A szerző

Írások

Református lelkipásztor, teológus. Lelkigondozó. Lelkészfeleség. Édesanya. Alföldi lány voltam, akit Isten kunsági szelei átfújtak a Dunán, és végül itt lettem azzá, aki vagyok. Először a somogyi vizek és erdők mentén, most pedig már régóta a Balaton partján. Szisztematikus gondolkodás, pontos fogalmak, de empátia és költészet egyformán fontosak nekem. Talán segítenek meglátni, igazán látni és láttatni...