Vendégszerző – Dr. Ballagi Áron
A múlt hónap elején kért meg a lelkész asszonyunk (szerk: Pálfi Zsuzsanna lelkipásztor, Győri Református Egyházközség, Kossuth utca), hogy „vendégíróként” írjak egy rövid bejegyzést a megvanírva blogra. Bár nem vagyok egy nagy betűvető, de örömmel fogadtam el a megtisztelő felkérést. Sok minden forgott bennem, hogy milyen fennkölt dolgokról fogok írni, vagy éppen az élet apróságairól. Ember tervez, Isten végez, az elmúlt időszak a közéletben és az egyház életében is olyan hullámokat hozott egy kegyelmi ügy, vagy most már A kegyelmi ügy kapcsán, amik mellett már nem tudott az ember elmenni, és gyakorlatilag a figyelmem jó részét lekötötte. Na, senki ne ijedjen meg, nem egy újabb elemzést, vagy dörgedelmes vélemény-ömlést kívánok elindítani. A „pedofilsimogató” ügyben még a saját véleményemet is megtartom magamnak.
Amiről viszont szólni szeretnék, vagy inkább elgondolkodásra ösztökélni az olvasót, az az egyházunk tagjainak – vezetőktől az egyszerű hívekig – reakciója, viselkedése az ügy kapcsán. Nem éltem meg még ilyen időszakot, amikor minket reformátusokat ilyen intenzíven és nyíltan, a szétzilálás céljából támadjanak. Persze, akik ezt érezzük, tévedünk, hiszen csak megtisztítani és megóvni akarnak minket – kiabálják kívülről.
Gondolataimban képek cikáznak, 2000 év eseményei, analógiái keverednek:
Történtek itt mindenféle vérlázító, undorító események, halálos bűnök. A törvény mindenki egyetértésével lesújtott ezekre. Aztán járt itt egy Jézus nevű próféta, Isten fiának mondta magát, aki a bűnöket utálatosnak találta ugyanúgy, mint mások és a törvény, de bűnösöket egészen másként kezelte sokak megütközésére. Bár Ő már testben nincs itt, de sok követője van neki, akik hasonlóan gondolkodnak. A minap történt, hogy egy a követői közül, ráadásul nem is az utolsó, a kövezők és kövezésre váró közé állt. Valaki bekiabálta a tömegből: akkor ő is bűnös, hiszen a másik elé állt. Logikus. Sőt, akik vele vannak, azok is bűnösök. Lesz egyáltalán ennyi kő? Szerencsére valaki megint bekiabált, hogy „Isten, hogy szavazna?”. Talán az Ő csendes szavazatának köszönhetően nem történt még meg a visszafordíthatatlan.
Aztán, talán egy vaskos buli után, ahol senkitől sem kértek személyit, Heródes elkezd aggódni a Jézust követők tisztessége miatt, gyorsan meg is osztja a tanácsait, hogy mit, hogy kéne csinálniuk, kiktől kell megszabadulniuk, hogy igazán jó keresztyének legyenek. Hisz ő tudja.
Na, ilyet azért már láttunk, de itt jön az izgalmas rész. Mi történik ekkor a keresztyének között? Összezárnak, átgondolják, hogy mi is zajlik körülöttük? Kik a leghangosabb jóakarók, kik jönnek segíteni és aggodalmaskodva, egyből határozott cselekvésre ösztönözni (utasítani) a jó keresztyéneket. Mert vigyázat, ott vannak köztetek a rossz keresztyének! Meg is mutatjuk, kik azok!
A nyáj legtöbb tagja érzi, bár talán még nem tudja, hogy ezek a hangok csalárdok és veszélyesek, érzi, talán már tudja is, hogy belül sem tökéletes minden, de 2000 éves parancsolatokra támaszkodva összezár, és a bizonytalanokat, kibeszélőket próbálja megtartani. A másik részének kinyílik a szeme és a hangzavarban észreveszi, hogy bűnös bárányok között van! Jaj, csak át ne ragadjon rájuk is a bűn, azonnal kilépnek és még a gyerek keresztelője is elmarad: ezekkel egy nyájban?! A nyájnak pedig éppen most van a legnagyobb szüksége a pásztoraira, azok határozott iránymutatására.
A történetben itt van a legszomorúbb és aggasztóbb rész, a szakadás lehetősége.
A pásztorok egy része, köztük nagy tisztességet és figyelmet megélt vezető pásztorok is, a nyáj összetartása helyett a bekiabálók hangját erősítve rögtön rámutatnak a rossz úton járó bárányokra, és nem azért, hogy szeretettel megóvják és visszatereljék őket a nyájhoz, nem, hanem azért, hogy kivessék azokat, lehetőleg látványosan rúgva beléjük, hogy azt a farkasok is jól láthassák.
Ha ennyi nem elég, azokra a pásztorokra is rámutatnak, akik szerintük rossz irányba vezetik a nyájat, akik mindenféle kegyelemről papolnak, ráadásul bűnösöknek! Veszniük kell!
Ez aztán a tisztulási folyamat, a szószékről, vagy a facebookból, letekint a feladatot elvégző lelkipásztor és jó érzéssel látja, hogy készül az ideális gyülekezet, csupa „Krisztus klón” bűntelen bárány, és örül a bekiabáló is, habár Krisztus gyűlölő.
Hogy lehet, hogy együtt örül ez a két ellenpólus? Mert így lesz egy új elfogadó, szabad világ, mondja a bekiabáló. Most talán ezek a bibliás vastagnyakú Kálomisták is megértik, hogy ez az út, ledobva a 2000 éves parancsolatok terheit, szabadon élhetnek végre! Még kicsit nehezen mozognak ezen a terepen, talán a gyomruk is forog, régi reflex, de gond egy szál sem, bizalommal forduljanak a keresztyén problémamegoldó civil egyesülethez, biztos van ilyen. Elszomorító látni azokat a lelkipásztorokat is, akik jobbító szándék hangsúlyozásával, már igénybevették ezeket a szolgáltatásokat, és kétlelkű módon kívülről is képesek bekiabálni.
Aki a nyájból mégsem érti meg ezt az egyszerű képletet, annak vesznie kell.
Mit tehetünk mi értetlenek? Elcsendesedve, Istenbe vetett hittel és reménységgel álljunk ellen a szétdobáló próbálkozásának. Ne hagyjuk a bizalmatlanság falát felépülni, s hogy viszály és törés keletkezzen egyházunkban. Krisztus megbocsájtó szeretete, melyet nem az emberek érdemei szerint osztott, legyen a vezérfonalunk kapcsolatainkban és embertársaink cselekedeteinek megítélésében. Krisztus mindig csendesen szól, a hangerő és a bekiabálás a gyengék eszköze.