A reggeli elindulás mindig nehéz. Főleg ha az ember fia mellől a kortársak továbbálltak óvodába a bölcsődéből. De minden reggel keresünk valami kalandot, ami lehetőség szerint kilendít az ajtón. Ilyen tud lenni a szomszéd zöldséges, akinek oda kell köszönni, akinek el kell újságolni valamit, vagy csak megnézni, mi újat hozott. Legutóbb pakolás közben kapták el apával, és Sebi megkérdezte mit rakodik épp. Kezébe adott egy hüvely babot a zöldséges, hogy nézze meg, próbálja kibontani. Rendes édesapa a zöldségesünk is, ő is próbálja felfedezéssé kalandosítani a világot. Sebi pedig izgalommal bontogatta a babszemeket egyiket a másik után – egyik reggel a másik után.
A kezében maradt babszemek a bölcsiig jutottak. Ott pedig a szuper bölcsis nénik hozzárakták a mesét. A gyerek már úgy jött haza, hogy ezt kicsíráztatjuk, és égigérő paszuly lesz belőle, amin felmászunk a holdig. Anyukám legyintett: ugyan, ez fejtenivaló, ez nehezen csírázik. Azért csak betettük egy kis pohárba és alul felül nedves vattában tartva időnként ránéztünk. Egyik reggel benéztem rá és nocsak: kis fehér szár indult a babból. Azt a mosolyt, mikor Sebi látta! A zöldséges szomszédnak újságoltuk is reggel: képzeld, Tibi, kicsírázott! Azt mondta Sebinek, tudod, hogy akkor fog rajta teremni több bab?
Láttam, ahogy Sebi fejében forognak a kerekek, ráncol és töpreng. – Akkor sok babunk lesz és mindből csinálunk égigérő babszulyt a holdig! Apa, anya, Sebi és Panír felmászunk rajta!
Meglepő, váratlan helyeken tud élet támadni, már már olyan mesésen, mint a fiam scifi-grimm egyvelegében. Néha kevéssé örülünk a váratlan életnek, mint mondjuk a levél fonákján talált tetűnek, néha viszont teljesen bearanyozza a napot. Ez a kis csírázó bab, mint a luca búza beszél nekünk Jézusról, Lázárról, és csupa olyan helyről a Bibliánkban, ahol halált vagy legalábbis nagy semmit várnánk és mégis az élet toppan oda váratlanul. Tegnap még csak halovány fehér szár volt, remény csak, ma már kész növényke.
Annyi veszett ügy van. Csuka fogta rókák, elárult ügyek melyeket a bürokrácia, a gazdasági helyzet, vagy a mögöttes politika ellehetetlenít. Olyan jó tudni mégis, hogy oda is toppanhat élet, megoldás, evangélium, ahol nem számítottunk rá. Az a jóhír, hogy egy eladott, halottnak hazudott, börtönbe vetett testvért is vissza lehet kapni, vagy egy lenyelt próféta is tud célba érni.
Valljuk be, a mi hitünk elemekkel, valószínűségekkel, körülményekkel dacoló hit. Nem irracionális, de ha úgy tetszik para racionális. És ezáltal üdítő, épp mint a kis bontakozó növény, a kézben szorongatott, lesajnált babszemből.
