Felmenve a közösségi oldalra, ismerőseim hol innét, hol onnét posztolnak konfirmációi fotókat. „Konfi hegyek, hova legyek” – jutott eszembe, miközben szívmelengető volt látni. Szülők, lelkipásztorok, főgondnokok, mind-mind örömüket osztják meg a világgal. Tegnap volt konfirmáció vasárnapja. Plusz/mínusz nyolc nap, ahogy szokott lenni a névnapok kapcsán, valahogy így van ez a konfirmációi vasárnappal kapcsolatosan is. Ugyanis vannak gyülekezetek, ahol áldozócsütörtökön, és vannak gyülekezetek, ahol pünkösdkor konfirmálnak. De olyan is akad, ahol virágvasárnapon vagy húsvétkor. Vegyük úgy, hogy a kivétel erősíti a szabályt!
A Lélek munkájára sincs kötelező sablon, Ő ott és akkor fúj, amikor akar. Van egy liturgiai elem, aminek kapcsán már hetekkel a konfirmáció előtt imádkozni kezdek: ez a kézrátétel. Gyönyörű pillanat. Személyes igei áldás, a Szentlélek megerősítő munkájának nagy állomása. Azért imádkozok, hogy ezt megélhessék az ifjak. Számomra nagyon fontos, hogy ne csak kipipáljuk egymás után az istentiszteleti elemeket, hanem megélhessük annak jelentőségét, mélységét és szélességét egyaránt.
Már hetekkel az ünnepi istentisztelet előtt gyakoroljuk a konfirmációi alkalom egyes elemeit. Ki hol ül, merre és mikor indul, hova áll; mennyire hajtsa meg a fejét; miként veszi a kenyeret és kelyhet. Fontos dolgok ezek, mert biztonságot jelentenek. Abban az értelemben, hogy keretet adnak, formaságok, de abban az értelemben, hogy szabaddá tesznek, nem formalitások.
Kis lélekszámú gyülekezetekben szolgálok, ahol minden konfirmandust ismerek. A gyermekeket keresztelésüktől és óvodai hittanos alkalmaktól kezdve ismerem, általában a felnőttek sem ismeretlenek, és a felkészülő alkalmak során igyekszem megtudni még többet róluk. Az áldó igét évről-évre úgy választom ki, hogy szem előtt tartom személyiségüket, életútjukat, habitusukat, azokat a dolgokat, amiket megismertem belőlük kérdéseik és megosztott gondolataik alapján. Nem végeztem kutatást a tekintetben, hogy mennyire találó választásaim vannak, mert ez nem is erről szól. Sokkal fontosabb és hangsúlyosabb, amit Isten hozzá tesz – a Lélek erejéről szól a konfirmáció. Sok-sok klappoló emberi momentumon túl, ami a konfirmációig elvezet, maga a konfirmáció Isten cselekvő jelenlétének ünnepi alkalma.
Az út pedig kanyarog tovább áldozócsütörtök, konfirmáció vasárnapja, pünkösd után. Elválik, hogy Isten látható egyházában milyen intenzitással maradnak meg a konfirmált ifjak és felnőttek. Azonban azt gondolom, hogy ez nem az áldás erejének fokmérője.
