Háromszázötvenegy templomunk van a dunántúli egyházkerületben. Mátyás Lajos akvarelljei 2012-ben díszkiadásban, méltó kötetben jelentek meg, valamennyi dunántúli református templomunkat megörökítve. A saját példányom végén jegyzem az azóta megépült, új templomainkat is.
Hosszú évek óta napi kegyességem részét képezi, hogy minden reggel egy-egy gyülekezetünkért mondok közbenjáró könyörgést, a fenti kötet mentén haladva. Ilyenkor az Úr elé viszem az „aznapi” gyülekezet lelkipásztorát, gondnokát, minden őrállóját, a gyülekezet tagjait és szolgálatát. Hálát adok áldásokért, bocsánatot kérek gyarlóságokért, fohászkodom a bajok megoldásáért és azért, hogy épüljön ott az Isten országa, általunk. Az egész településért sem feledkezem el könyörögni. Van miért hálát adni, van miért bocsánatot kérni, van miért könyörögni.
Egy esztendő alatt minden gyülekezet sorra kerül, már hosszú évek óta. Félre ne értsék, amit itt megvallok. Ez nem kérkedés, csupán bátorító jelzés: minden gyülekezetünket, rendszeresen odavisszük az Úr elé.
Hiszem, a legfontosabb, hogy könyörögjünk egymásért (1Thesszalonika 5,25).
Imádságom konkrét tárgya most az – minden gyülekezetünk tekintetében –, hogy a járvány idején adassék mennyei erő, megtartatás, reménység, türelmes hűség, és a mások tevékeny vigasztalásának szolgálata. Mi, Isten népe, mindenre elégséges ajándékot kaptunk az Úrtól. Ezért Krisztus gazdagságából bőséggel adhatunk másoknak, minden időben. Imádkozom azért is, hogy az újranyitás során adjon majd az Úr gyülekezeteinknek mielőbbi személyes találkozásokat, számos alkalom által. Bizonnyal a járvány még sokáig velünk lesz; de valójában szabadító Urunk az, aki mindenkor és mindvégig velünk van! (Máté 1,23)
Ne feledkezzünk el arról sem, hogy ez a próbatétel a hitvallás alkalma is, Isten hívő népe számára. Ennek a hitvallásnak egyik jele – sok más mellett – saját gyülekezetünk fenntartása, a nehéz időkben. Az online istentisztelet is istentisztelet, amelynek ugyanúgy része az adakozás. Soha ne felejtsük el: a hitvalló egyház egyik pecsétje, hogy miközben Jézus Krisztust Úrnak és Megváltónak vallja, és az Ő mindent maradéktalanul elrendező visszajövetelére vár, azonközben a látható egyház fenntartásáról gondoskodik, nem pedig a külső segítségre vár. Ez az önfenntartó, adakozó, buzgó hit a kiindulási pont, akkor is, ha jó lelkiismerettel tudjuk, Istenünk külső segítség által is segítheti népét. A látható egyház nem öncélúan tartja fenn magát, hanem azért, hogy Krisztus evangéliumát adhassa másoknak, és szolgálatát maradéktalanul betölthesse a világban (2Timóteus 4,5).
Félelmek között, félelmekből szabadulva, minden félelem ellenére megváltva, halljuk meg a biztatást: „Ne féljetek!” (Márk 16,16) Legyen ez a biztatás – Jézus szava, Igéje – bizonyossággá bennünk: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (Márk 6,50) Ő van, itt van, jelen van, velünk van, értünk van, megvált és harcol értünk! Aki Isten Igéjét hallja és hirdeti, az Isten szavát hallja és hirdeti, azt a krisztusi szót, amely hatalmas szabadítással cselekszik, amely lecsendesítette a vihart (Márk 4,39–40), amely a világot teremtette és újjáteremti. Bizony, Isten az Ő országát diadalra viszi, minden reménytelen helyzeten keresztül. Jézus Krisztus feltámadott. Ő végérvényesen, minden reménytelen helyzet felett győzött.
Ezzel a reménységgel imádkozom minden gyülekezetünkért. Így imádkozzunk egymásért! „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének!” (Jakab 5,16)