Hirtelen jött ötlet: inkább kint tartottuk az alkalmat, jó idő volt. Az asztalon kint maradt a Biblia, a szél lapozgatta az egész alkalom alatt. És szimbólummá lett.
Legalábbis én láttam benne a nyári szabadság Istennel sodródó flow-ját. Nem csak a szokásos munka-otthon körünkből lépünk ki, de a szokásos hitgyakorlás mellett kísérletezőbb, szabadabb, vendégeskedő momentumok is előállnak. Például, ha el tudunk menni, vagy legalább belekukkantunk a távolból a Csillagpont alkalmaiba lelkileg megfiatalodni kicsit, vagy rácsodálkozni az utánunk jövőkre az ige mellett. Vagy lenézni a művészetek völgyébe, hogy jé, az ilyen szubkulturális dolgokkal is milyen jól megfér a református udvar. Vagy csak, ahol nyaralunk, bemegyünk egy ismeretlenül is ismerős gyülekezetbe, belekóstolni az ottani közösség életébe. Nem a hitünkből indulunk nyaralni, de a hitünkkel. És ahogy a testünk-lelkünknek szüksége van néha eltávolodni, hogy jobban bírja és jobban becsülje a rutinos otthonit, ha hagyjuk, hogy fújjon kicsit a lélek szele, a hétköznapi és vasárnapi hitgyakorlásunk is megfrissülhet, új dimenziót kaphat.
A szokásos rend helyett, amiben olvasom az igét, legyen az rendtartás, vagy lectio continua, most kicsit engedem, hogy a Lélek tereljen. A fegyelem helyett kicsit több spontaneitás. A ráció helyett kicsit több megérzés. És a szimbólumból imádsággá formálódott:
Istenem!
Te rendelted, hogy az életünkben helye legyen a munkának és a pihenésnek egyaránt. De segíts, hogy a pihenés se csak a munka hiánya, hanem valódi feltöltekezés legyen, testileg, szellemileg és lélekben egyaránt! Add, hogy olyan legyek a kezedben, mint ez a Biblia. Nyiss meg! Lapozz engem, mozgasd és irányítsd mindazt, ami bennem van, úgy, ahogy gondolod. Hozd elő azt, ami neked kedves és temess lapok alá olyat, amit arra szánsz. Csak hagy érezzem meg: a rezdülések mögött Te vagy a hajtóerő. Porlepte zártságomat feloldó szeled adjon friss levegőt! Simogasson, érintsen olyan valósan, mint mi emberek egymást. Szélfútta szabadságom által az enyéimnek is mutatkozz meg! Te, aki az ember kedvéért nem egy fizikai törvényt felülírtál már, írd felül az éves fáradtságunkat – gondterheltségünket változtasd nevetőránccá! Ne csak belőled merítgetni engedj lyukas kezeinkkel, de boríts el magad gazdagságából! Beszűkülő látásunknak adj új dimenziókat, a szürkülés ellen vibráló színeket! Fürdess tisztára a természet csodáival és a képedre formált emberekkel! Tégy újra csodálkozó gyermekké, hogy kész legyek arra az első szeretetre, ami egykor hozzád ragasztott!
Adj megújulást Lelkedből, Krisztus érdeméért és a Te országod épülésére! Ámen!
