Nem szeretnék most azon elmélkedni, hogy a sátán miként is kisért és visz bűnbe bennünket, hiszen ezzel kapcsolatban már egy könyvtárnyi irodalom született. Inkább elmesélem egy netes kísértés/csalás történetét, hogyan is viszik bele az embereket abba a spirálba, aminek a végén általában kénytelenek lenyelni a békát. Ez az a kellemetlen helyzet, mikor a többség inkább hagyja veszni a pénzét, mert annyira ki lett fárasztva, hogy nincs már sem energiája, sem ideje felvállalni egy nem sok reménnyel kecsegtető harcot. Végül inkább rossz szájízzel elkönyveli a veszteséget.
De mi is történt? Régóta szerettem volna venni a konyhába egy többfunkciós robotgépet. Végig gondoltam az elvárásaimat, vágyaimat, hogy miket tudjon a masina. (pl.: tudjon keverni, dagasztani és húst darálni, és ha még turmix is van rajta, az már csak hab a tortán.) Sokáig mérlegeltem a vásárlást, hogy egy új gépet vegyek-e, vagy a meglévő, kissé kopott ipari konyhagéphez szerezzek be adaptereket. Ezeknél a profi gépeknél azonban még a kiegészítőknek is aranyban mérik árát, és sajnos nem is annyira népes a család, hogy szükség lenne a nagy teljesítményre. Különben is jön a karácsony, így megegyeztünk a feleségemmel, hogy akkor az új géppel kölcsönösen megajándékozzuk egymást.
Szerencsére a neten van több olyan oldal is, ahol össze lehet hasonlítani a felkínált termékek paramétereit és – nem elhanyagolhatóan – az árukat is. Egy ilyen árukereső oldalon kezdtem a kutakodást, hogy belemélyedjek a kínálatba. Próbáltam a vágyaimat a felső kategória alá szorítani, hiszen az árak ebben a sávban a csillagos eget súrolják. Különben is az adós besorolásomat a múlt héten rontotta le két szinttel a templom egere, amikor kölcsönért hozzá folyamodtam. De a legalsóbb szintet is kivettem a válogatásból, mert ott jobbára olyan gépek szerepeltek, melyek fém alkatrészeket még nyomokban sem tartalmaznak, így kicsit kockázatos befektetésnek tűnnek, mert többnyire egyszerhasználatosak. Azt is tapasztalatból tudom, hogy érdemes az igénybevételhez viszonyítottan egy kicsit túlméretezett gépet vásárolni a tartóság miatt.
Czeizel Endrétől a híres genetika professzortól egy alkalommal megkérdezték, hogy szerinte nincs-e valamilyen ellentmondás az egészséges és az önromboló életvitellel kapcsolatban. Hiszen nem egyszer találkoztunk már olyan, látszólag egészséges, életerős emberekkel, akik káros szenvedélyektől mentesen, sportosan élték az életüket, és mégis fiatalon mentek el. Miközben jó pár olyan a dohányosról és italozóról tudunk, akik hosszú éveken keresztül mérgezték magukat, ennek ellenére mégis tisztes kort értek meg. Czeizel doktor válaszában felhívta a figyelmet, hogy nincs ebben semmi ellentmondás, mert a különbségek a genomunkból adódnak. Van, aki a szüleitől egy Ferrari testet örököl, valaki pedig egy Trabantot. Ha mindegyik 120 km/h sebességgel halad, akkor borítékolható, hogy a Trabant nem fogja sokáig bírni, mert az ő lehetőségei igen korlátozottak a száguldás világában.
De ezután kis kitérő után térjünk vissza a vásárláshoz. Tehát az arany középúton próbáltam tovább haladni kutakodásom közepette, míg végül megtaláltam az elképzelt gépeket. Az említett oldal segítségével szerencsésen össze is tudtam hasonlítani az azonos paraméterű masinákat. Jó ez az internet, mert a felkínált gépek árusítóival egyből fel is lehet venni a kapcsolatot, hogy minél zökkenőmentesebben történjék a vásárlás. Az én esetemben két bolt hirdette ugyanazt a terméket 62.090 Ft/db áfás áron + ingyen kiszállítással. Sajnálattal konstatáltam azonban, hogy mégsem leszek a konkurenciaharc győztese, mivel a megrendelésre kattintva a 62.090 Ft/db árból már 65.275 Ft lett. Ez az ajánlat is csak a piros színű gépre vonatkozott, mert ha valaki feketében kívánja látni azt a konyhapulton, akkor még egy 5.000 forintost rá kell fizetni. Nálunk „meine Führerin”, azaz a feleségem azonnal döntött, hogy nem hajlandó piros színű gépet nézegetni a konyhában, mert nem megy a konyhabútor színéhez. Nem mertem ellenkezni vele, hiszen úgyis reménytelen vállalkozás lett volna. (Az utolsó szó így is megmaradt nekem: Igenis, én is azt szeretném.) A „közös” döntés után megpróbáltam megrendelni a gépet előbb az első, majd a második üzletből, de a felkínált kártyás fizetés, mely némi kedvezményt jelentett volna, egyik esetben sem volt lehetséges, csak a kissé drágább utánvétel. Gyanús lett, hogy ennyire egyformán viselkedik mindkét bolt a megrendelésnél, ezért felhívtam az egyik ügyfélszolgálatát. Az ügyfélszolgálatos hölgynek is megemlítettem a hasonlóságot a két bolt között, de ő megnyugtatott, hogy ez puszta véletlen. Aztán egy kis beszélgetés után – érdekes módon – mindkét cég felé irányuló utánvétes megrendelésemet tudta törölni, majd egy felár nélküli újat készíteni. „Teljesen megnyugodtam”. Nemsokára meg is érkezett a csomag azzal a „pici” szépséghibával, hogy az eddigi meghirdetett bruttó ár újabb 27%-os áfával gazdagodott, ami már jócskán átlépte a lélektani küszöbömet. Úgy döntöttem, hogy sokkal jobb kezekben lesz a gép a szállítónál, mint nálam. Nem volt könnyes búcsú, csak felháborodás, hogy ismét hülyének akartak nézni. Sokat tapasztalt emberként nem ijedtem meg a számlán feltüntetett burkolt fenyegetéstől sem, hogy a megrendelt csomag visszaküldéséből fakadó minden költséget majd rám terhelik.
Az ügy ezzel még nem zárult le, mivel a hibás teljesítést szóvá tettem a boltnak. Megfelelő kommenteket is elhelyeztem a vásárlási oldalakon. A háború törvénye ebben az esetben is érvényes: ha tartós békét akarsz, készülj a háborúra. Ehhez érdemes megőrizni a levelezést, valamint a kereskedelmi ajánlatot is archiválni (pl. képernyő fotóval). Megindult a levelezés, folyamatosan jöttek-mentek az érvek pro és kontra az ügyment során. Azonban egy erősen grafomán embert nem lehet levelezéssel kifárasztani, mert ez olyan, mintha egy halat szeretnénk vízbe fojtani. El is jutottunk abba a fázisba, mikor a kézenfekvő bizonyítékokat már nem lehetett sem átlépni, sem megkerülni. Kezdett az ügy egyre kényelmetlenebb lenni a cégnek, ezért új taktikát választottak maradék renoméjuk a megmentéséért. Elismerték, hogy hiba történt, amit rögtön ráfogtak a számítógépre, hogy csak valami programhiba lehetett a háttérben. Ez az a jól bevált szerecsenmosdatás, mikor a lebukott cégek megteszik bűnbaknak a legalul lévőket, pl. a takarítónőt, a portást stb., mert ők hibázhatnak csak. A jó vezető pedig (na, ez esetemben kicsit túlzás, mert ha tisztességgel tette volna a dolgát, akkor nem jutunk el idáig) megpróbálja megoldani a helyzetet, menteni a menthetőt, lecsendesíteni a háborgó ügyfelet pl. árengedménnyel.
Ezzel el is érkeztünk a vevő végső nagy dilemmájához: maradt-e még benne valami a bizalom morzsáiból az ilyen eladó iránt. Mérlegre kerül az egyik serpenyőben az olcsóbb vétel lehetősége, míg a másikban a jövőben esetleg szükséges reklamációnál a garancia érvényesítésének kérdése. Ha azonban valaki idáig eljut a folyamatban, az többnyire már átlép az észérvek talajáról az érzelmek világába. Az fog dönteni ugyanis, hogy mennyire szeretett bele a vásárló a termékbe. Szerelem volt-első látásra, vagy csupán egy újabb kiábrándító tapasztalás. Itt már mindenki magára van utalva.
De hát nem erről szól nemcsak a szorosan vett árukereskedelem, hanem az egész világ? Az egyik kínál valamit, a másik keres valamit. Jó esetben a fairplay szabályai szerint mennek a dolgok, és mindenki elégedett lesz. De többnyire nem, mert sokan a másik kárára szeretnének nyerészkedni. Sokszor szeretnék elhitetni velünk, hogy minden rózsaszín, minden értünk van, nekünk igazából nem kell tenni semmit egy-egy cél eléréséért, mert tálcán kínálják a jobbnál jobb lehetőségeket. Így akarják kihasználni a hiszékenységünket, aztán ha hajlandóság mutatkozik részünkről, bele navigálni bennünket kényszerhelyzetekbe. Mert bőven vannak olyan esetek az élet minden területén, mikor inkább csendben elkönyveljük a naivitásból, ábránd kergetésből fakadó veszteségeinket, mert ráébredünk arra, hogy az igazunkért való harc és a küzdelem kimenete igencsak kétséges, sőt sokkal több erőnket, időnket emésztené fel, mint amennyi lenne a csekély esélyű győzelem hozadéka. Inkább beállunk a fősodorba, nem akarunk kilógni. Elfogadjuk, hogy ilyen az élet, és akinek viszket, majd vakarja meg magának, mert nem a mártírságban rejlik a hosszú, békés élet receptje. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egyszer minden csalás, átverés kiderül, és – ahogy Babits írta – „vétkesek közt cinkos, aki néma”.
Jézus szava legalább annyira utat tud mutatni nemcsak lelkiekben, de még a karácsonyi internetes vásárlásban is, mert ő tudja, amire mi sokszor utólag ébredünk rá, hogy az átverés, a kísértés mindig ugyanarra a sémára megy testiekben és lelkiekben egyaránt, s ha engedünk, akkor jó esetben csak valamennyit, rossz esetben akár mindent elveszíthetünk. Ezért is szívleljük meg szavait:
„Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!” (Mt. ev. 10:16-17)
