„A reformátori protestantizmus, vagyis a Luther, Zwingli és Kálvin evangéliumi, tehát bibliai protestantizmusa, a protestantizmusnak ez az elsődleges, tiszta és – amíg lesz okos értelme a protestantizmus szavának és fogalmának – mindig mértékadó alakja egészen határozottan nem azért jött, hogy vallásszabadságot teremtsen, vallási türelemért harcoljon. A reformátorok számára semmi sem lett volna nagyobb borzalom és botránkozás a különböző keresztyén, sőt nemkeresztyén vallások egyenjogúságának és – amit az egyenjogúság többé kevésbé mindig feltételez – egyenértékűségének eszméjénél. Ők a Krisztus királyi egyeduralmát akarták az anyaszentegyházban visszaállítani, ezt az egyeduralmat pedig egyedül a kijelentett Ige tiszta és semmi emberi melléktekintettől nem kötött hirdetésében látták biztosítva. Az Ige nem más, mint maga az élő, mindenható, kegyelmes Isten, amint Jézus Krisztusban belép az elesett emberi nemzet életébe s merő irgalomból megmenti és megtartja választottait. A választottak megtartásának útja Isten részéről az ingyen való bűnbocsánat, emberi részről az azt elfogadó, arra magát engedelmesen rábízó hit.”
(Révész Imre, A protestantizmus és a vallásszabadság, Tegnap és ma és örökké…, Debrecen, 1944, = Magyar református önismereti olvasókönyv, 366 – 367. old. szerk. Németh Pál, Bp., Kálvin kiadó, 1997.)
Szemlézte: Soós Szilárd