Megszólal

Mentsük meg a karácsonyt!?

Mentsük meg a karácsonyt! – 2010-ben készült a romantikus film. Az érzelmek kiüresedtek, és hát milyen az már, hogy ilyenkor se csók, se mosoly? De van olyan film is, amelyikben az elvált apuka lesz a télapó, hogy karácsonykor az elveszettet helyettesítse. Nem marad el a karácsony. Mert a világ egyes részein a télapó, jobb esetben a mikulás a csodatévő, érzelmet is visszahozó lény. A lényeg az, hogy a karácsonynak működnie kell.

A karácsony megmentése lehet jól felfogott üzleti érdek is. A keresztyén kultúrkörben, ahol a lényeget már teljesen félreértve, Isten szeretetének farvizén evezve, el lehet adni magát a szeretetet is. Hamis elvárásokból táplálkozik. Ha karácsony, akkor ajándék, mert ez a szeretet ünnepe. Ha megdöglök vagy megdöglesz is szeretni foglak.  Ez karácsony lényegét tekintve tévedés.

Most, hogy a keresztyén kultúrkör is összezavarodni látszik, már más vallású és ateista emberek számára kell másképpen tálalni ezt az időszakot, hogy az üzlet menjen, eljött a karácsony deteologizálása. Bár ez már az előbbi felállásban is megvolt, csak tévedésnek neveztük.

Most már elindultak azok az erők, amelyek a nyilvános karácsonyfákon, keresztyén jelképeken, nyelvhasználaton fennakadnak és erővel meg akarják szüntetni. Persze az indoklás a nyilvánosságnak humánumba öltöztetett jogi szöveg. Kirekesztő, embertelen.

A valóságban el kell tüntetni a karácsonyt az eredete és lényege miatt, mert az emberi célok útjában van.

Mert a karácsony valójában nem kirekesztő, sőt nagyon is befogadó. Éppen hogy az a lényege, amit már senki nem akar tudomásul venni. A jelenlegi inkulturáció, amely a karácsony lényegével nincs tisztában, legyen keresztyénnek, humánusnak álcázva, mégiscsak ateista, és vagy egyéb izmusok, bálványok, bálványimádók szövetségese.

Meg kell mentenünk a karácsonyt? Mire gondolunk? A hangulatra. Az áruházi, nagyvárosi főterek betlehemeire, díszített fenyőkre, az Európai Bizottság belső levelezésére, amelyben nem szerepelhet a karácsony szó (tervezet volt)?  Ezt a felszínes karácsonyt minek?

A másikat, az igazit. Na, azt inkább. Názáretben egy fiatal lány és egy fiatal férfi mielőtt megházasodnának, már kipipálják az összes „hogyan ne házasodjunk egyszerűen” pontot. A férfi, József azzal szembesül, hogy a fiatal szűz lány, Mária állapotos. Ha ez nem elég, akkor még azt is le kell nyelnie, hogy egy angyal megkéri, hogy ugyan nevelje fel a kisfiút, aki születni fog, mint az édesapja. És ráadásul Jézus legyen a neve, és ne József. Máriának is megjelent ez az angyal, és nem beszélte meg Józseffel, hogy ő bizony egy kisgyermeket vállalt, akinek a magasságos az Atyja, és Jézusnak fogja nevezni. Elég zaklatottan indul az életük. De azért egyenesbe jön minden. Végre elcsitulnak a zajok.

De a történetnek nincs vége. Betlehembe utaznak, József szülőhelyére, a császári összeírós, regisztrálós, népszámlálós, adózós parancs miatt. Betlehemben nem kapnak szállást. „Ismerik” őket. A család csúnyán néz rájuk. Haragszanak is, hogy József ennyire naiv, és nem bocsátotta el Máriát. Egy istálló, barlang jut nekik azon az éjszakán, amikor Jézus világra jön. Számukra nincs hely.

Lehetne nyugodt az estéjük, de még pásztorok is jönnek, mert az az angyal, aki velük is beszélt riasztotta őket. Jönnek hálát adni Istennek.

A történetnek egy későbbi folytatása is van. Messziről bölcsek indulnak megkeresni a zsidók új királyát. Ez az éppen uralkodó, igen féltékeny és zsarnok uralkodónak nem tetszik. Ő bizony megöletné a kisfiút, ahogy sok kortársával meg is teszi. Az angyal nem pihen. Most meg menekülésre biztatja őket. Így lettek menekültek Egyiptomban, míg el nem múlt a veszély. Csak ekkor térnek vissza Názáretbe.

Ez az első karácsony története. Egy kisfiú születése életveszélyek, emberi indulatok között, összezavarodott világban, Isten próféciája, ígérete nyomán. Minden rátámadó indulat ellenére ép és egészséges. Minden ellenséges megnyilvánulás, zaklatás, támadás ellenére a család él és virul, együtt van.

Ezt kellene nekünk megmenteni? Minek? Nem ők vannak bajban. Nem ők szorulnak megmentésre. Ők csodálatosan mentek végig életük ezen útján. Hűségesen, szeretettel, örömmel, kitartással, engedelmességgel Istennek. Ha valakinek a nagy Isten egyengeti az útját, azokon nem fog az élet csattogó fogsora. Főleg úgy, hogy a Magasságos Fiát védték és őrizték. Jézust, aki a világ Megváltója. Aki emberré lett.

Mi vagyunk bajban. Mi szorulunk megmentésre. Nem mi mentjük meg a karácsonyt. Isten éppen a karácsony történéseivel mutatta meg, hogy itt az idő. A törékeny, zavarodott embernek szüksége van Alkotója támogatására. Mert most mi jövünk. A mi életünk zaklatott és összezavarodott.

Mert karácsonykor ránk bízza a Fiát, hogy hordozzuk, és közben mindenen keresztülmegyünk és átvészelünk, mert velünk van. „Akié a Fiú, azé az élet”. (1 János 5, 12)

Photo by Isaac Quesada on Unsplash