Most, a Házasság hetében különösen is kézenfekvő, hogy választ keressünk erre a kérdésre. Van-e egyáltalán jó házasság? Sajnos sokaknak ez egy kicsit olyan, mint „Columbo felesége”, hogy bár sokszor hallottak róla, de valójában még sosem találkoztak vele. Természetesen olyan tényleg nincs, hogy férfi és nő mindig mindenben azonosan lássa a dolgokat, mert mindegyiknek sajátságos látásmódja van. De vajon mennyire hiszi egyik vagy másik fél, hogy csak neki lehet igaza. Innen nagyon könnyű eljutni a két dudás egy csárdában felálláshoz, amikor az lesz a fő kérdés, hogy vajon ki fog kit legyőzni és ki fog engedni. Jó esetben meg tudják beszélni a kérdést, és le lehet zárni a vitát közös álláspont kialakításával. De sokszor sajnos kialakul az a rend, hogy az egyik fél folyamatosan alárendelt szerepbe kerül, amibe aztán bele van kódolva a robbanás veszélye.
Hogy mi a jó házasság titka? Ha röviden és viccesen szeretnék válaszolni, akkor a prevenciót kellene hangsúlyoznom, ahogy a betegségekkel kapcsolatban is ez a szokás. Ha nem jön létre a frigy, akkor nincs házassági probléma sem. Hiába népszerű azonban ez a hozzáállás manapság, attól még, hogy nem házassági problémáknak hívják, ugyanúgy bukdácsolnak ma is sokan a párkapcsolati problémák taposóaknái között, és sajnos nagyon sok a robbanás, a sérülés. Mivel ebben az esetben az ilyenfajta prevenció nem old meg semmit, keressük csak tovább a jó házasság titkát. Szerintem nagyon fontos az, hogy jó párt kell választani. Azt ne gondoljuk, hogy találunk tökéletes házastárs jelöltet, mert ha belegondolunk, sokszor még saját magunkkal sem egyszerű mindig kijönnünk, pedig erős kényszer alatt vagyunk. Éppen ezért össze kell tépni az ideális férjjel/feleséggel kapcsolatban listázott elképzeléseket, paramétereket, mert bizony egy ilyen „tökéletes” ember megtalálásának esélye vetekedik a lottó ötössel, és akkor még az ő igényeiről nem is beszéltünk. Ahogy nincs tökéletes ember, úgy tökéletes feleség és férj sem létezik. Csak gyarló emberek vannak, akik mint két kavics szépen össze tudnak csiszolódni az élet viharaiban. De azt se gondolja senki, hogy a nagy ellentéteket ki lehet csiszolni és az embereket drasztikusan meg lehet változtatni. A csiszolásnak ugyanis van egy nagy titka: a keményebb anyag megmarad, míg a puhább mindig elkopik.
Sokaknak – talán egy rossz minta vagy elrettentő példa miatt – komoly félelmeik vannak a házasságot illetően. Természetes ez is érthető, hiszen a házasság komoly dolog, főleg úgy, hogy az ember – különösen is a hívő ember – reménysége szerint egy életre akarja kötni. Persze nem egyszer hallottam már azt is, hogy a házasság csak egy fölösleges papír, mert ettől két ember kapcsolata nem lesz több, sőt jobb sem. Számomra kissé visszás és főleg furcsa azt látni, hogy magukat hívőknek tartó emberek sem feltétlenül házasodnak össze akár sok-sok éves élettársi kapcsolattal a hátuk mögött sem, noha már akár közös gyerek is szorosabbra fűzte kapcsolatukat. Nem értem, miért olyan nehéz ezen a téren is elfogadni az Isten rendjét, miért nem merik felvállalni egymást Isten és ember előtt is! Pedig olyan megerősítő, szép pillanat, mikor Isten színe előtt elmondhatjuk egymásnak a házassági esküt, és azzal tudattal léphetünk tovább, hogy Urunk áldása elkísér bennünket.
A házassággal kapcsolatban mégis a félelem nagyon nagy úr. De mitől is féltenek az emberek? Talán hogy az addigi külön vagyonuk továbbra is 1/1-ben az övék maradjon? A másik nagy félelem meg az, hogy mi van, ha mégsem lesz kerek minden, jön pl. egy megcsalás, aztán válásra kerül a sor. Ezeket a félelmeket tükrözik a mai modern házassági szerződések. A felek igyekeznek pontról pontra rögzíteni, mi történik, ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg a jövendőben. Ha belegondolunk micsoda ellentmondás, hogy a sírig tartó frigyre úgy készülnek a felek, mint amit nem is gondolnak teljesen komolyan és szükség esetére kell valamilyen biztosíték, mondhatni „B” terv. Micsoda modern romantika! A sztárvilág tele van ilyen szerződésekkel. Catherine Zeta-Jones és Michael Douglas szerződése szerint Michaelnek egy félrelépés 5 millió dollárjába kerülne. Az elválást sem úszná meg olcsón, hiszen a házasságban töltött évek 1,5 millió dolláros szorozóként szolgálnának. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy Michael Douglasnek 80 évesen ma már sokkal könnyebb jogkövetőnek lenni. Bill Gates és Melinda French szerződésében egész vad dolgot találunk, hiszen az okirat Billnek jogot biztosít arra, hogy minden évben egy hétvégét a volt szeretőjével töltsön. Lehetne még sorolni a fura eseteket, de szerintem már ennyi is bőven sok a rosszból.
A katolikus papokat gyakran vádolják azzal, hogy egy cölibátusban élő ember milyen alapon akar tanácsot adni a házasság terén. Ez sokaknak olyan, mint az úszásoktatás a sivatagban, vagy valamilyen csapatsportban mágnestáblán megnyerni a meccset. Nem szabad elfelejteni, hogy a pap az emberi kapcsolatok megértése érdekében tud tanácsot adni. Ha nem így lenne, akkor nálunk reformátusoknál sem tarthatna jegyesoktatást egyetlen egyedülálló lelkipásztor sem. Bár ahogy a reálosok mondani szokták: a tudás gebéje nem fogja elérni soha a tapasztalás táltosát. A tanácsok nyomán a házas feleknek kell alakítani a házasságukat…
Egy biztos, hogy kifejezetten egzakt receptje nincs a jó házasságnak. Ha tetszik, ha nem, kicsit mindenki a saját bőrét viszi a vásárra. Mivel fontos dolog ez az ember életében, nem is szabadna rá vállalkozni máshogy, csak Isten vezetését kérve és követve. Ő tudja ugyanis, hogy mi válik igazán a hasznunkra. Ő tudja ugyanis, velünk ellentétben, hogy mit hoz a jövő. Elkérni és elfogadni a társat az Úr kezéből, felelősséget vállalni Isten nekünk szánt ajándékáért egy életen át talán nem hangzik olyan romantikusan, sem pedig racionálisan, de az Ő áldásával mégis ez vezet az olyannyira áhított boldog házassághoz. Ez őriz meg a szép szavak kiüresedésétől, vagy attól, hogy csupán az ábrándjainkat, vágyainkat vetítsük ki valakire. Isten útmutatása nélkül ugyanis sokszor a kapcsolatban a felek olyanná lesznek, mint az egymás melletti piros és kék lufi, melyekben csak egy a közös, a bennük lévő levegő. Isten arra bátorít bennünket, hogy tegyünk azért, hogy a jól megalapozott házasságban növekedni, fejlődni tudjunk. Figyeljünk az olyan alapkövekre, mint pl. a kölcsönös tisztelet és méltóság megadása. Soha sem szabad elfelejteni, hogy a házasságban házasTÁRSAK vannak és még véletlenül sem úr és cseléd. A királyi palotába könnyű királynőt találni, de olyat, akivel fel lehet építeni egy birodalmat, az már jóval nehezebb. Isten világosan látja, hogy „nem jó az embernek egyedül” ezért mondja, hogy „szerzek neki társat, hozzáillőt.” Nagy áldás, ha valaki megleli a hozzáillőt és vele tud örvendezni, hálásan élni, építeni, gyarapodni a láthatókban, szellemiekben és lelkiekben egyaránt.
