Most, hogy már kutatások is igazolják, hogy a magyar társadalom többsége elutasító az LMBTQI+ ideológia iskolai terjeszkedésével szemben, kiderült az, amit amúgy mindenki tud: a magyarok többsége a szó kulturális értelmében kitart a keresztény-konzervatív értékek mellett. Az lehet, hogy a templomba járók száma csökkent, de az már nem mondható el, hogy az emberek többsége elfordult volna azoktól az alapértékektől, amelyeket éppen egy keresztény hátterű keret-kultúrában sajátított el. Innen van az, hogy noha formálisan különbséget lehet tenni a templomba járók és a templomba nem járók csoportja, avagy az egyházias keresztények és a tételesen nem hívők között, a két csoport között soha nem keletkezett akkora feszültség, hogy az valamiféle kulturális-szellemi polgárháborúval fenyegetett volna. A magyar társadalom nem robbant szét, s x, aki buzgó egyháztag, minden vasárnap templomba megy, békésen elvan z-vel, a szomszédjával, aki viszont soha nem jár templomba. Azért van ez így, mert bizonyos alapkérdésekben, mint például a család, a férfi és a nő viszonya, a házasság, a nemzet, mégis csak egyetértés van, s egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetek nem feszülnek egymásnak. S azokat az összekötő tartalmakat, amelyek a magyarok többségében egyetértést hoztak létre, s amelyek ma is a társadalom kötőszövetét alkotják, igenis a kereszténység fogalmazta meg, őrizte meg és adta tovább századokon keresztül. Ezt a folyamatot hívjuk a keresztény kulturális hagyománynak, amellyel még azok többsége is azonosul tudatosan vagy öntudatlanul, akik amúgy már nem tartják magukat a szó egyházias értelmében hívőnek. S ha az a kérdés, hogy vajon mi az alapja annak, hogy a magyarok többsége ma elutasítja, az LMBTQI+ lobbi agresszív nyomulását, akkor a válasz egyszerűen csak annyi, hogy a mi társadalmunk kulturális arculatát még mindig a történeti kereszténység határozza meg. A kereszténység sokkal erősebb, mint amilyennek látszatra tűnik.
Ez a körülmény természetesen élő cáfolata annak a marxista tételnek, amelyet a mai liberalizmus is magáévá tett, hogy az úgynevezett „fejlődés” majd spontán módon magával hoz egy „kereszténység utáni” kort, amelyben a kulturális hagyomány immár nem lesz meghatározó az emberek világnézeti formálódására nézve. Ha most a magyarok többsége mégis úgy látja, hogy az LMBTQI+ ideológiának nem szabad teret engedni az iskolákban, akkor ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy nem azonosulnak a kulturális örökség áthagyományozási folyamatának erőszakos megszakításával.
Mert ne legyenek kétségeink: az LMBTQI+ lobbinak azért kell az iskola, mert pontosan látják, hogy történelemértelmezésük megbukott, a történelmi forgatókönyv a „kereszténység utáni kor” automatikus eljöveteléről nem vált valóra, mert alapvető kérdésekben, mint pl. a család, erősebb a keresztény kulturális hagyomány, amelynek egyik legfontosabb közvetítő eszközei éppen a nevelési intézmények. Az LMBTQI+ ideológusai pontosan látják, hogy ezt a hagyományt kell megelőzni, valamiképp be kell épülni a keresztény kulturális örökség intézményesült átadásának folyamatába. Ha ugyanis a magyar társadalom többsége menthetetlenül keresztény-konzervatív, akkor a kereszténység utáni kort úgy kell megteremteni, hogy a férfiról és a nőről, a családról megfogalmazott keresztény tartalmak átörökítésének folyamatát kell megakadályozni. Pontosan tudható, hogy LMBTQI+ ideológia iskolai terjeszkedése alapjaiban rengetné meg azt a keresztény szellemiséget, amely a magyar társadalom bázisa és kohéziós ereje, kulturális identitásának az alapja. Ma is. Innen van az, hogy a mai nyugati világot megrengető kultúrharc egyik központi kérdése éppen a kereszténységhez való viszony. De ez már régi történet, újabb formációi a cancel culture-tól kezdve az LMBTQI+ ideológiáig csak újabb kísérletek a keresztény civilizáció felszámolására.
Az LMBTQI+ ideológia viszont azért hatékony, mert sokakat személyesen érint. Tényleg foglalkozni kell vele, egyszerre érzékenyen, kritikusan és szeretettel. Ám ha az LMBTQI+ ideológia a szexuális identitások körüli káoszt a keresztény kulturális örökség áthagyományozásának a felfüggesztésére akarja felhasználni, s ezért kell nekik az iskola, akkor ezt a „kereszténység utáni kor” megteremtésére tett újabb agresszív kísérletnek kell tartani, amelyre nemet kell mondani.
