„Nem is olyan egyszerű kitartani a vallásnélküli keresztyénségben, ha van ilyen egyáltalán. Mindenesetre a tradicionális vallások elveszítették magától értetődésüket és általánosan kötelező érvényüket. A vallás egyéni kedvteléssé, individuális választás tárgyává lett. Ennek ellenére sokan vannak, akik útban vannak a vallások felé. Ezért jó tudni, hogy a liturgia, az istentisztelet nem más, mint intézményesített formája Isten és ember, az istenkereső ember és Jézus Krisztus találkozásának. Már az egyháztörténelem hajnalán a római birodalomban az istentisztelet kompromisszum volt a szükségletek, az ember, a csoport és a soknépű római állam intézményei és a keresztyén misszió érdekei között. Történetileg nézve egy biztos. Nem az egyház hozta létre az istentiszteletet, hanem az istentisztelet az egyházat, mint intézményt. Ez nem volt véletlen, és ez mára nézve is érvényes.”
(Boross Géza, Mire jó az istentisztelet?, in: Kocsev Miklós (szerk.), Találkozások Istennel és emberrel. Ernst Lange gyakorlati teológiája, Acta Theologica Papensia 9, Pápa 2004, 60.)
Szemlézte: Soós Szilárd (Fotó:Marek Dominika)