Kevezsda Szilvia misszionárius vezérigéje, ami az első küldési kártyáján áll, így hangzik: „Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31,8). Ennek az igének valósággá válását tapasztalja Afrikában a Nemzetközi Liebenzelli Misszió Molnár Mária Alapítvány háttértámogatásával. Partnerszervezetük a német To All Nations missziós szervezet, mely öt gyermekközpontot működtet Afrikában. Chichewa nyelven a nevük: Malo a mcherezo – Menedék. Szilvi őszi missziós körútját járta az elmúlt hónapban Magyarországon, így nyílt lehetőségünk beszélgetni. 2017-től él és szolgál Malawiban, tapasztalatai révén sokféle témát érintettünk – árvák felkarolása, gépek nélküli mezőgazdaság, vízhordó napszámosok, covid elleni oltás, iszlám térnyerése, helyi munkatársak és lelkészek képzése.
Jelenleg Malawiban szolgálsz misszionáriusként. De honnét indultál?
Hegysúri vagyok, ez a település Felvidéken, Szenc mellett található. Mivel ez egy szórványgyülekezet, így a jókai református gyülekezethez tartozom, ott is konfirmáltam. Édesanyám után lettünk reformátusnak keresztelve nővéremmel és öcsémmel együtt. A fordulat után, a kilencvenes évek elejétől szabad volt evangelizációs jellegű ifjúsági alkalmakat is szervezni, melyekre eljártam, és hitre jutottam. Uwe Martin Schmidt német missziós lelkész szolgálata nagy hatást gyakorolt rám, az alistáli csendeshetek pedig megerősítettek. 2002-ben egy hároméves, németországi bibliaiskolát kezdtem el, ahol misszionáriusokkal találkoztam, értük imádkoztunk és hallgattuk a beszámolójukat. Ott szántam oda magamat a misszióra.
Ez a belső odaszánás kiegészült valamiféle felkészüléssel is?
Meg kellett tanulnom teljesen függeni az Úrtól, engedelmeskedni Neki és rábízni magam, bármi is következzen. Próbatételeken keresztül tanított meg, hogy tényleg elég az Ő kegyelme, és Ő megerősít, például a magányban vagy a kultúrsokk leküzdésekor.
A bibliaiskolában egyből Afrikára gondoltál?
Nem, először a belmisszióban szerettem volna tapasztalatot gyűjteni. 2006-tól Magyarországon és Csehországban kapcsolódtam be a missziós szolgálatba az Élet Szava Alapítványnál. 2013-2016 között négy alkalommal önkéntesként jutottam el Kenyába. Szerettem volna kipróbálni magam a külmisszióban. Egy árvaházban szolgáltam és nagyon megérintett az árvák kiszolgáltatott helyzete. Szerintem itt kaptam az elhívást a hátrányos helyzetű és árva gyermekek felé végzett szolgálatra. Ha a keresztyén szervezetek és további alapítványok nem karolnák fel az afrikai árvákat, éhhalál, bűnözés, prostitúció várna rájuk.
Az állam egyáltalán nem látja el az árvák gondozását, vagy csak részben nem végzi azt?
Egyáltalán nem törődik velük. Az intézményes rendszer a gazdasági és szexuális visszaélés következtében megszűnt. Malawiban úgy „oldották meg” a problémát, hogy a családot nagycsaládként értelmezik, így az árvák nem árvák, hiszen bármilyen távoli rokon is családtagnak számít. Azt diktálja a kultúra, hogy ha van egy nagyszülő, nagynéni, nagybácsi, akkor fogadja be az árván maradt gyermeket. Viszont nagyon nagy a szegénység, nincs kiépített nyugdíjrendszer és egészségbiztosítás, így idősen nehéz felnevelni a gyerekeket. Sokszor még a saját gyermekeiket sem tudják a szülők ellátni, iskoláztatni, nem még a befogadottat
Ezek szerint a keresztyén külmisszióval ti segítő kezet nyújtva kitöltitek ezt a szociális űrt. Az evangélium terjesztése direkt módon is jelen van a szolgálatodban?
Malawiban vallásszabadság van, többségében keresztyén ország, ahol a lakosság nyolcvan százaléka valamelyik egyházhoz tartozik. Befogadó ország, ha a térségben valahol keresztyénüldözés vagy polgárháború folyik, akkor hajlandóak befogadni a menekülteket. Tehát az alap jó. Ami azonban nehézség, hogy tanulatlanok a gyülekezeti vezetők, nincs lehetőségük eljutni színvonalas képzésekre. Ennek ellensúlyozására a Liebenzelli Misszió szervez vidéken is képzéseket, ahova a környékbeliek el tudnak jönni. A Malo a mcherezo gyermekközpontokban többet foglalkozunk szociális dolgokkal, mert az étkezés, ruházkodás, tanulás feltételeit mind elő kell teremteni. Olyan programokat is szervezünk a gyermekeknek, ahol elsajátíthatnak valamilyen egyszerűbb munkavégzést, például kosárfonást, varrást, vagy az asztalos és kertész szakmában próbálhatják ki magukat. Emellett azonban fontos a bibliai tanítás. Hetente tartunk bibliai foglalkozást három különböző korcsoportban, havonta pedig közös áhítatokat és keresztyén tartalmú táborokat is szervezünk. Az az imádságunk, hogy a gyermekek személyesen elfogadják Jézus Krisztust, mint Megváltójukat, és Őt kövessék. Esélyt és reményt adunk, kézzelfogható segítséget és lelki támogatást nyújtunk a missziónkban azért, hogy a gyermekekből egészséges felnőttek válhassanak és egy napon önálló életet folytathassanak.
Van olyan tanítási módszer, amit kifejezetten szeretsz?
Ének és aranymondás tanításnál a mutogatással történő tanítás a kedvencem. A bibliai történet elsajátításánál az óvodás korosztálynál a mozgásos feldolgozást részesítem előnyben, mert az az eredményes. Természetesen képanyagot is szoktam használni a történetmondásnál, valamint kifestőt az elmélyítésnél. Figyelek arra, hogy a gyermek beleélje magát a történetbe, bevonjuk őt kérdésekkel is, ami által egyszerűbben tudja majd alkalmazni az életére vonatkozóan a bibliai üzenetet. Fontos, hogy a meghatározó, központi bibliai igazság megfelelő hangsúlyt kapjon, és gyermeki szinten legyen átadva.
Milyen dicséreteket énekeltek az istentiszteleten?
Sok régebbi, angol eredetű éneket átvettek, és lefordították chichewára. Vidéken főleg ezeket énekeljük, de ha elmegyek a nagyvárosba, Blantyrébe, ott az újabb, modernebb dicsőítéseket használják. Munkatársi értekezleteken chichewa nyelvű énekeket éneklünk. A gyerekekkel keresztyén angol és chichewa énekeket tanulunk.
Az idegen nyelv nem jelent akadályt?
Általában az angol nyelvet használjuk a helyi munkatársakkal. A helyi nyelvet, a chichewát is tanulom, de ha pontosan akarom magam kifejezni, akkor inkább angolul mondom. A chichewát főleg egyszerűbb, hétköznapi beszélgetésben használom, így sikerül közelebb kerülnöm hozzájuk. Van egy német kolléganőm, vele németül beszélek, és a többi német misszionáriussal is, akikkel havonta találkozunk. Ilyenkor lelkileg is támogatjuk egymást, és imádkozunk egymásért, közösségben vagyunk.
Amikor Malawiba indultál, akkor a vasárnapi iskolában szolgálók képzésének feladata várt rád. Ezt meg tudtad valósítani?
Máshogy alakult a szolgálatom, mert a nyelvtanulás miatt kiköltöztem a városból a vidéki gyermekotthonba. A városban inkább angolul kommunikálnak, és így a misszió fontos eszközét, a chichewa nyelvet nem tudtam megtanulni. A gyakorlásra csak vidéken lett lehetőségem. Ezután teljes idős szolgálatban a gyermekközpontban maradtam, így a munkatársképzésbe nem tudtam bekapcsolódni.
Lett helyette új részfeladatod a Liebenzelli Misszióban?
Egy gyakorlatom során sikerült a helyi baptista partneregyházzal karöltve néhány helyen képzést tartani a vidéki tanítóknak. Ezt a szolgálatot egy-két alkalommal szeretnénk a jövőben is folytatni. Továbbá a gyermekközpontban szintén alkalom nyílik munkatársak képzésére. Most egy kiemelkedő feladatom lesz, amint megérkezek Malawiba, mégpedig az óvodás korú gyermekek bibliai tanításához készítem majd elő a két éves tanmenetet, és dolgozom ki az anyagot. Miután megalapítottuk a gyermekközpontban az óvodát és a 0. osztályt, lehetőségem nyílt elmélyülni ebben a korosztályban. A segédanyagot majd elérhetővé tesszük a többi gyermekközpont és esetleg más missziók számára is. Nem kioktató, hanem valóban segítő anyag lesz bibliai leckével, énekkel, aranymondással, kreatív foglalkozásokkal, melyek segítik a helyi munkatársakat a tanításban. Szeretném őket rendszeresen látogatni is, hogy egymástól tanuljunk, elmagyarázzak dolgokat és visszajelzést is tudjak adni. Fontos, hogy odaszánt munkatársaink legyenek, akiknek szívügyük a gyermekek hitben való nevelése.
A malawii látható egyház szervezeteivel együtt vagy egymás mellett működtök?
A Liebenzelli Misszió bibliaiskolát is alapított a helyi partneregyházzal karöltve. Itt a kegyelmen alapuló Evangélium a lényeg, sok lelkész csak itt hallja ezt először és tér meg. Nagyon fontos a lelkészek képzése, hogy ne csak jó szónok, hanem teológiailag tájékozott legyen a gyülekezet vezetője. Sok helyen, a háromórás istentiszteleten alig hangzik el valami a bibliai tanításból, inkább kulturális programnak tűnik. Nem az evangéliumot hirdetik, hanem világi történeteket és tanulságokat mesélnek. Nem a hiten, az Istennel való személyes kapcsolaton, hanem a jócselekedeteken van a hangsúly. Vannak problémák, amiket nem lehet csupán előírással vagy tiltással kezelni, hanem meg kell értetni a bibliai tanítást, s annak hatására fog változni a helyzet. Malawi keresztyén ország, mégis előfordul a többnejűség, sok a babona és a hiedelem, ami tudatlanságból és az animista törzsi vallásból ered. Mindez sajnos keveredik a keresztyénséggel. Ennek a megváltozása nem megy egyik napról a másikra.
A nehézségekről is mosolyogva beszélsz. Ezek szerint örömteli a missziói szolgálatod?
Is-is. Sok dolgot nem lehet halál komolyan venni, mert akkor haza is mehetnénk. Sok mindent úgy kell megközelíteni, hogy Malawi egy másik kultúra, nem várhatom el azt, amit Közép-Európában várnék el az emberektől. Fontos, hogy a kultúrát megértsem, és jól értelmezzem, mit miért tesznek. Így világosabbá válnak majd a dolgok. Amikor a gyerekekkel éneklünk, és interaktívan feldolgozunk egy bibliai történetet, az mindig öröm. Még otthon is éneklik ezeket a dalokat.
Malawiban az emberek törzsi, vagy ma már inkább szekuláris jellegű társadalomban élnek?
Ez attól függ, hogy mely részén vagyunk az országnak. A városokban a szekuláris jelleg erősebb, de vidéken a régi vonások erősebbek. Például az igazságszolgáltatást sokszor elintézik egymás között saját szabályaik szerint, és nem hívnak rendőrt, hogy az intézkedjen a jogszabályok alapján.
Ha Malawi keresztyén ország, akkor az ünnepeik keresztyén ünnepek?
Hasonlóan, mint nálunk, megünneplik a karácsonyt és a húsvétot, a pünkösd viszont nem hivatalos ünnep. Megtartják az állami ünnepeiket is, és van egy ünnep, ami a muzulmán hithez kapcsolódik. Az iszlám nagyon terjeszkedik. Még a kis falvakban is építenek mecsetet, a városban pedig már hajnalban megszólal a müezin. Legerőteljesebben a kereskedelemben vannak jelen a muzulmánok.
Malawi a térségben milyen gazdasági erőt jelent?
A szomszédos országoktól elmaradottabb. Sajnos a gondolkodásuk nem változik, és folyamatosan függenek külső támogatásoktól, ami aztán valahol eltűnik, és nem fektetik be hosszú távon gondolkodva. Sokan elmennek külföldre dolgozni, pl.: Dél-Afrikába, s nem mindig térnek vissza. Malawiban a földművelés jelenti a megélhetést, ami azonban nagyon függ az esőtől. A mezőgazdaság elmaradott, mert nincsenek öntözőrendszereik, és szó szerint egy kapával művelnek meg mindent, nem használnak állatokat vagy gépeket. Sokan napszámosként dolgoznak valakinek a földjén, vizet hordanak a kútról, elmennek ruhát mosni, vagy zöldséget, gyümölcsöt árulnak az utak mentén. Napról-napra élnek az emberek, ezért a koronajárvány idején sem volt lezárás, mert az emberek a napi munka nélkül nem maradnának életben. Nincsenek tartalékai sem egyénnek, sem gazdaságnak.
Ha ilyen szegénység van, akkor oltást sem tudtak kapni az emberek?
Elenyésző arányban oltották a lakosságot. Mivel Nagy-Britanniával jó partneri kapcsolatban van Malawi, így AstraZenecához jutottak hozzá. Viszont az emberek félnek az oltástól, és a legtöbben nem tudják kifizetni az utazást a nagyvárosba, ahol az oltások történnek.
A te missziós munkádat befolyásolta a koronavírus-járvány?
Annyiban, hogy tavaly nem tudtam hazarepülni és megtartani a missziós beszámolókat. Most őszre tolódott a beszámoló körút. Ráadásul a németországi és magyarországi utak szinte szünet nélkül követték egymást, ami elég fárasztó így. Az első állomásom Dunántúlon, a veszprémi Kálvin János parki református gyülekezetben volt, aztán Győrtől Debrecenig, Székesfehérvártól Hajdúböszörményig, Soltvadkerttől Gyuláig ösztönöztem az embereket a missziói küldetésre. Főként református gyülekezeteket látogattam, de eljutottam evangélikus, baptista és szabad keresztyén gyülekezetbe is. A felvidéki, csehországi és németországi támogatóimat is felkerestem, mert nagyon fontos a személyes találkozás és visszacsatolás. Eredetileg kétévente kerülne sor beszámoló körútra, viszont most csak négy év után tudtam ezt megtenni. Az idő alatt főleg csak hírlevélben tudtam tájékoztatást adni.
Végül is akkor nem szabadságon vagy, amibe vegyül egy kis munka, hanem dolgozni jöttél.
Igen, most szolgálati úton vagyok, de volt alkalmam többet lenni a családdal, és szabadságot is ki tudtam venni. Általában nyáron haza tudok jönni szabadságra. Akkor a testvéreim is jobban ráérnek, és így együtt tudok lenni a családommal, a barátokkal. Pont akkor köszönt be Malawiba a hideg évszak, úgyhogy jó hazaérkezni a melegbe.
Külmissziói tapasztalataid alapján hogyan látod a térséget, ahol felnőttél, az országot, vagy éppen a történelmi Magyarországot? Miben lenne szükség változtatni idehaza?
Ez egy jó kérdés. Az biztos, hogy más szemmel látom már a hazai dolgokat. Amiben változnunk kell, az a hála. Túlságosan természetesnek tartjuk azt a szociális alapú társadalmat, amiben élünk. Pedig hálásnak kellene lennünk az ingyenes iskolalátogatásért, az egészségügyi ellátásért, társadalombiztosításért, meg a jól kiépített tömegközlekedésért. Én látom, hogy milyen az, ahol mindez hiányzik, és sokszor egyszerű betegségben meghalnak az emberek, vagy a pénzhiány miatt analfabéták maradnak. Öt percet késik idehaza a busz, és már elégedetlenkednek az emberek, ahelyett, hogy hálásak lennének a közlekedési lehetőségért, úthálózatért. Nem jó elégedetlenkedni, hanem hálásnak kell lenni mindazért, amivel itt meg vagyunk áldva. Ebben kell változni itthon.
Tervezel hazatérést?
Néha elgondolkozom ezen, de olyan vagyok, mint a költöző madarak: nyár végén már vágyok vissza Afrikába. Ezért nem tudom megmondani, hogy saját kultúrámba mikor térek vissza. Ha egészségem engedi, akkor még szívesen maradok Afrikában. Nyitott vagyok arra is, ha az Úr máshova vezet, de nekem per pillanat Afrikában a helyem. Ő adott ehhez a szolgálathoz elhívást, talentumot, és naponként ad kellő erőt, bölcsességet, kitartást.
Biztos gyakran játszol gyerekekkel, s ha elfogadod, most egy villámválasztásos játékra hívlak.
Persze, csináljuk!
Észak vagy dél? Észak.
Virágos vagy pöttyös? Virágos.
Súnémi asszony vagy irgalmas samaritánus? Irgalmas samaritánus.
Írás vagy olvasás? Olvasás.
Énektanítás vagy aranymondás-tanítás? Ha nem lehet mindkettő, akkor az aranymondás tanítása.
Hajó vagy repülő? Hajó.
Dúr vagy moll? Dúr.
Fülöp vagy János? János.
Főzés vagy ültetés? Főzés.
Hús vagy zöldség? Zöldség.
Köszönöm a belőled áradó derűt, és kívánok neked sok-sok örömteli találkozást idehaza és Malawiban is!
