A gimnazista éveim alatt hallottam a viccet, hogy mit jelent az orosz katonáknak a váll-lapján a CA (Szovjetszkaja Armija – Szovjet Hadsereg) felirat: Camping Afganisztánban.
Az 1979 végétől 1989 elejéig megszállta a Szovjetunió Afganisztánt. A muzulmán vallás erősödött a szovjet tagállamokban. Afganisztánban is elkezdett erősödni az iszlám. A szovjetek talán stratégiai okok miatt akarták elfoglalni Afganisztánt. Egy kommunista kormányt segítettek hatalomra. A lényeg, hogy velük szövetséges, viszonylag stabil kormány jöjjön létre.
Ugyanakkor ún. kétpólusú világrendben éltünk. Az USA és a Szovjetunió izmoztak egymással mindenhol, ahol csak lehetett. Mások harcoltak helyettük, mások vívták meg a harcaikat. Ez lett Afganisztánban is. Megjelentek az amerikai katonai tanácsadók, és az uralkodó kormány és szovjetek ellen harcoló mudzsahedeket (dzsihádban résztvevőket) támogatta, fegyverezte fel és képezte ki.
Végül a szovjetek kivonultak, mert sokba került a háború, és mert változott a világ, vele együtt a Szovjetunió is.
De Afganisztánban káosz lett és a törzsi vezetők (sok nemzetiség van), hadurak uraltak egy-egy területet. Pénzt máktermelésből és ópium, heroin előállításból, kereskedésből szereztek. Ekkor indult a tálib mozgalom. Ez már valóban muszlim, és a saríát is bevezették. Ez sokaknak nem tetszett, az USA-nak sem, főleg, amikor az Al-Kaida terrorszervezet is otthonra talált Afganisztánban.
2001 amerikai eseményei után az USA vonult be Afganisztánba, és hatalomra juttatott egy kormányt, amelynek utódját végül most hagyta magára. Sokba került a háború, és mert változott a világ is. Van itt egy mondás, amely nem csak Angliára tűnik érvényesnek. „Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak.” (Henry John Temple Palmerston, 1848. március 1.)
Az USA által felfegyverzett és kiképzett afgánok és külföldi zsoldosok harcoltak és harcolnak a mai napig is. Nemsokára elfoglalják az egész országot.
És hogy mi történik? Azt senki nem tudja. Csak valami. Afganisztán reménytelen ország lett. Szenved a lakossága.
Emlékszünk egy ikonikus fotóra? A zöld szemű afgán lány. Sharbat Gula a neve. 1979-ben menekült családjával Pakisztánba több ezer más afgán családdal együtt, amikor a szovjet csapatok megszállták országukat. A fotó 1984-ben készült egy menekülttáborban, amikor 12 éves volt. Férje lett és gyerekei. Hamis iratokkal szerzett pakisztáni állampolgárságot, és mikor ez kiderült, 2016-ban deportálták Afganisztánba. Sok millió régebbi menekülttel együtt. Írni, olvasni nem tud. Amikor gyerek volt, akkor a lányoknak nem volt opció az iskola. Amikor kicsit változott a társadalom hozzáállása, akkor éppen menekült volt. Majd már idősen tért vissza, és ahogy ez kinéz, ismét iszlám országgá válik Afganisztán. Mostantól a nők és lányok ismét csak az előírásnak megfelelő viseletet hordhatják, és a rájuk osztott társadalmi szerepben élhetnek.
Napjainkban az előrenyomuló tálibok a legerősebb társadalomalakító erő. Az oroszok, kínaiak is inkább őket tekintik szövetségesnek. Nehéz idők várnak Afganisztánra, ahol a gyermeklányokat elvihetik házasságra, szexrabszolgának (félve merem ezt leírni) is. Ahol az önmagukat megadó katonai egységeket is lemészárolják. Ahol az eddig polgári kormányban résztvevőket, segítőket, tolmácsokat, az „idegen” nyugati hatalmakkal szóba állókat levadásszák. A saría bevezetésével szigorú törvény vigyázza a házasságot. A házasságtörőt megkövezik. Ha valaki erőszakot követ el lányon, az erőszaktevőjéhez kényszerítik házasságra a lányt. Aki lop, levágják a kezét. Nincs többé iskola a nőknek. Akkor az LMBTQ bármely betűjéről ne is beszéljünk. Már az elfoglalt területeken zártak be kórházakat, és megtiltották a koronavírus elleni vakcina felvételét.
Azt látjuk, hogy 1978 óta csak elodázni sikerült az iszlám állam kialakítását, de megakadályozni nem lehetett. Ha nem Szíriában, Irakban, vagy Törökországban jön létre az iszlám magállam, akkor Afganisztánban. Minden oldalról iszlám többségű országok veszik körül. Keletről Kína van még ott, de Kína is egyezségre törekszik, ha nem támogatják az újgurokat.
Mi lesz a zöld szemű lányokkal, a civilekkel, családokkal, teszem azt más vallásúakkal? Semmi jóra nem kell számítani. Nem mintha a szovjetek és amerikaiak jót hoztak volna. De voltak szabadabb éveik a szenvedések ellenére.
Miért beszélünk róla? Nem érint. Csak azt gondoljuk. Sokan menekülnek ismét a vallásos fanatikusok elől. Már eddig is sokan jöttek, akiket szerettek volna visszatoloncolni Afganisztánba, de szó sem lehet róla jelen körülmények között. Az amúgy rendkívül szigorú migránspolitikát folytató Ausztrália is megosztott most. Afganisztánból hazaérkezett tisztek szeretnék, ha az őket segítő katonai, polgári alkalmazottakat befogadnák, mert őket bizonyosan kivégzik az idegenekkel való együttműködésért a jelenleg hatalomba kerülők.
Abszolút iszlám társadalom alakul Afganisztánban, ráadásul olyan, amely abban érdekelt, hogy a nem iszlám világot elfoglalja, iszlamizálja.
A hatalom, az érdekek és a pénz ugye mindent felülír. Kivéve a vallást. A vallástalanságra törekvő Európa és nyugati világ tulajdonképpen kiheréli magát. Amíg a nemek meghatározásával van elfoglalva, és a virtuális valóság kialakulásával, elszalad mellette a világ. A keresztyénség teljes tagadásával és megsemmisítésére tett erős lépésekkel – mert az útjában van a hamis világszemléletének – kiszolgáltatja Európát az iszlám vallásnak.
Nem akarok itt szomorú zöld szemű lányokat fotózni. Szeretem a vasárnapi harangszót. Jó lelkileg megépülni Isten házában. Nagyszerű, hogy tanulhatnak a lányaim, és szabadon élhetünk. De ahhoz, hogy ez így lehessen, ragaszkodnunk kell az értékeinkhez, hitünkhöz, Jézus Krisztus evangéliumához. Mert mindez nemsokára csak álom lesz.
