Nem szeretnék én itt a jövendő államfőnket teljeskörűen bemutató fejtegetést írni – aki meg akarja ismerni őt, annak elég beütni a nevét az internetes keresőbe és sok mindent meg lehet tudni róla.
Jogtudományi és közgazdászi diplomák, egy közép- és három felsőfokú idegennyelv-ismeret, külföldi tanulmányok és kitüntetések, elképesztő közéleti és politikai aktivitás és intenzív kommunikáció. Klubok, Társaságok, Mozgalmak alapítója, testületi tagja, alelnöke, elnöke – legtöbbje a nőkről és a családokról szól. Ahogy a minisztersége alatt történt gyermekvállalást és családokat támogató intézkedések sokasága is.
Nemzeti elkötelezettség, keresztyén (református) értékrend, vidéki gyökerek, családban hordozott fájdalom-emlékek a kommunista diktatúra okozta sebek miatt… De mérhetetlen életigenlés, és küzdeni tudás. Intelligencia, nyitottság de határozott identitás és akarat, meg rengeteg-rengeteg energia. Hosszútávfutás, lenyomott maratoni távok…
És állandó jelenlét a közösségi médiában, természetes közvetlenség, magabiztos kedvesség (igen, van ilyen! ez a jófajta asszertivitás) olyan kapcsolatteremtő képesség, amit még kritikusai is elismernek. Félelem nélkül önmagát felvállaló, de mértéket ismerő önazonosság.
Mindez abszolút benne van az elmondott elnökjelölti beszédében. Valóban olyan eszmei és elvi magasságok, politikai irányelvek, felelősségtudat és felelősségvállalás, amiket mindenki számára érthetően és megszólítóan meg tudott fogalmazni. Meg hogy a legtöbb magyar ételrecept úgy kezdődik, hogy felaprítom a hagymát és megdinsztelem… és tényleg. (A mi magyar identitásunknak sok szintje és összetevője lehet ☺)
Történelmi nap volt 2022. március 10. – számomra mindenképpen: Magyarország történelmében először köztársasági elnöknek egy nőt választottak. Névnapi ajándékomnak tekintem ☺ – és valahol jelképes is, hogy Ildikó (= harcosnő) napján egy tettekre és közösségéért küzdelmekre kész nő kapott lehetőséget egy olyan pozícióra, ami kerete és tere lehet a jóért való küzdelemnek.
Nekünk nőknek nem ismeretlen a vezetés. Például a háztartásvezetés. Jó, oké, poén is, de komoly is. A társadalom legkisebb, de legalapvetőbb egységét, a családot működtetni, életben tartani nem egyszerű menedzsment. De vezetünk közösségeket munkahelyeken felelős pozíciókban, pedagógusként (megjegyzem, brutálkemény munka, akár bölcsis-ovis babákról, alsós manócskákról vagy felsős kamaszokról van is szó), gyülekezetekben lelkészként és bizony polgármesterekként vagy egyéb felső-vezetésben.
A jobboldalt gyakran éri a vád, hogy a nőknek másodrangú szerepet oszt a társadalomban. Egyrészt azt gondolom, hogy van még hova fejlődnünk (és most itt nem és nem! nyitok vitát a női lelkészségről, sem az egyházi vezetésbeli alulreprezentáltságról a szolgálattevők arányát tekintve), másrészt pedig azt, hogy gyakorlatilag mindenkinek, de tényleg mindenkinek mi adunk életet – ez pedig elvehetetlen és elvitathatatlan rang. És ha valakinek ez nem adatik meg az életében, vagy nem ez az útja, akkor is ugyanolyan értékteremtő, küzdeni tudó és értékes, megbecsülendő emberek vagyunk.
De mit mondhat erről a teológus, mi jut eszébe a Szentíráson tájékozódó, abból élő-táplálkozó lelkipásztornak? Debóra példája jön elém a Bírák könyvéből. Egy zseniális helyzetleírás egy olyan szituációról, amikor egy nőnek kellett vezető pozíciót betölteni, folyamatosan értékítéletet mondani, a társadalmi gondokat-visszásságokat orvosolni, bíráskodni. És Isten prófétai emberévé lenni a szükség idején.
Debóra abban csodálatos, hogy tudja a helyét, ismeri a saját felelősségét és lehetőségeit. Amikor népének ellenségeivel kell szembeszállni, nem kardot ragad és áll be a férfiak helyére, hanem beleteszi a küzdelembe a saját spiritualitását, Isten-kapcsolatát. Belead valamit, amit csak ő tud, nőként, sőt, nem is csak nőként, hanem lelki vezetőként hozzátenni a harchoz.
Bevallom, nagyon szeretem Debóra és Jáél asszony történetét. Azt a nők által vezetett és kivívott háborús, küzdelmes kimenetelt, aminek ez a vége: „akik szeretnek, legyenek olyanok, mint a kelő nap az ő erejében. És béke lett az országban negyven esztendeig.” (Bírák könyve 5,31) Novák Katalinnak is ezt a “győzelmet” kívánom, amit ki is mondott: „Elnökként is a békesség embere akarok lenni.”
