Ödön bácsi pár napja, szenteste halt meg, kilencvenkét éves volt, igazi huszadik századi élete volt. Az ő sorsa is gellert kapott a huszadik századon, elindult és máshová érkezett. Egy ideje beteg volt már, nagyon, el is kívánkozott.
Ödön bácsi hívő katolikus családban született, Göcsejben. Fiatalon eldöntötte, hogy szerzetes lesz. Maradt a szándéka mellett, kitartott és fogadalmat is tett, verbita lett, talált egy célt és el akart indulni, hite szerint, Urát követve. Aztán jött a kommunista diktatúra és ellehetetlenítették a rendeket, ő pedig hazatért Zalába, sofőr lett, az is maradt nyugdíjáig.
Ödön bácsi autót vezetett, mert a történelem ezt mérte rá ki. De a fogadalmát megtartotta élete végéig, mert az Úristen ezt mérte rá ki.
Hazatért, otthon maradt, egy kis göcseji faluban, egy szép házban, három generáció együtt. Aztán szép lassan meghalt mellőle mindenki. Az idősebbeket elvitte az élet rendje. A fiatalabbakat elvitte valamilyen betegség. Ő maradt. Nyugdíjasként a ház és kis templom között sétálva, naponta csak pár száz méternyi táv, esetleg a bolt. Ő maradt.
Nem látszott messzire az élete. Egy nyugdíjas sofőr, aki eltemetett mindenkit. Feleség és gyerek nélkül egyedül, egyszerűen, a légynek sem ártva. Ez az egyik olvasat. De van egy másik is. Itt egy ember, aki kitartott valami mellett, aki kilencvenkét évig túlélt. Élt és hű maradt és imádkozott. Az imádság nem látszik messzire az embernek. Az imádság messzebbre elér, mint bármi más.
Ödön bácsinak nem oda futott ki az élete, ahova lehetett volna, ahova kellett volna. Végül egyedül maradt, családja utolsó huszadik századi tagjaként, közben körülötte, mindent megváltoztatott a kommunizmus, a rák, az alkohol. Egy egész család belepusztult a huszadik századba. Közben ő maradt abban, amit választott. Maradt ugyanolyan. És ez időtlen.
Pető Ödön József 1929. júliusában született, meghalt 2021. december 24-én, szenteste. Különösen szép ajándék, Urától, aki szerette és hazahívta.
