Kezdődik. Az iskola. Nagy sóhaj. Több nehézség. Problémák, tragédiák. Számvetés. Ki maradt, ki költözött, kik az újak. Mi változott, ki változott. Lesz sztrájk a fizetésemelésért, vagy nem. Lesz emelés? Lesz fűtés? Lesz elég pedagógus? Jönnek az elégedetlen szülők, feljelentések, sérelmek. Jönnek a jogvédők, gyerekvédők, botcsinálta gyerekvédők. A valóban rászorulók, és a ripacsok, önérzetükben sérültek. Kezdődik elölről a jog és kötelesség, felelősség vitája. Igazság ebben soha sincs, csak kinek nagyobb a hangja és a támogatottsága.
Sok embernek görcsben áll a gyomra. Nem így kellene ennek lennie.
Tavaly novemberben nyakon vágott egy buszsofőr egy tizenhárom éves iskolás gyereket. Ráugrottak az ügyre, sofőrre, elbocsájtották. Ma a testi fenyítés semmilyen formában nem korrekt. Ez az egy szempont érvényesül. Ez a rész rendben van. Ez a kívánság teljesül. A testi fenyítőt azonnal utolérte tettének következménye tettleges becsületsértésért, garázdaságért vonják felelősségre és ítélik el.
A másik fele azonban koránt sincs rendben. A fiú rendetlenkedett a buszon. Többszöri kérésre, intésre sem hagyta abba. Egy sofőr felelős a buszon történtekért, a buszon utazók testi épségéért. A busz célba juttatásáért. A gyerek felé nincs elvárás, hogy hogyan viselkedjen? „Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát, de aki szereti, idejében megfenyíti.” Példabeszédek könyve 13, 24
Gyermekotthonban nevelőként dolgozó Ismerősöm mesélt el egy történetet. Annyit tudni kell, hogy jó kötésű, bajnok súlyemelő, szelíd, türelmes sportember. Esti, éjszakai ügyeletében történt meg vele, hogy bedrogozva érkezett meg két fiú. Rákérdezett, és akkor begőzöltek. Szétverték a hálótermet, fűtést, villamos berendezéseket, számítástechnikát, meg amit értek. A többi fiatal félve menekült. A kár hat millió forint volt. Azt mondta az ismerősöm, hogy nem nyúlhatott hozzájuk. Nem állíthatta meg őket. Mert pontosan tisztában voltak a jogaikkal, hogy az erőszaknak minősül, és akkor beperelhetik. El kellett tűrni, hogy kárt okozzanak, és másokat megfélemlítsenek. „A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra.” Példabeszédek könyve 13, 1
Az erőszakot, kényszerítést számon kell kérni. Helyes. Ne legyen! De számon kérik-e azt is, aki kiváltotta? Az a fiú, aki visszabeszélt és nem tette azt, amit kért a sofőr, az még utazhat? Azok a fiúk, akik milliós károkat okoztak, azok vajon kifizették az okozott kárt, és lakhatnak még ott? Kötelezték őket bármire is? Az nem lehet, hogy megállunk ott, hogy számon kérjük, megbüntetjük a szerintünk helytelenül cselekvő, ideges, indulatos ember cselekvéseit, de futni hagyjuk azokat, akik mindezt generálták és aktív részesei voltak. Ha így van, akkor nem teszünk mást, mint, hogy még szinte bátorítjuk is őket, hogy megtehetik, mert úgysem tehetnek ellenük semmit. Javaslom a két fél közös közmunkáját, ahol megismerik egymást. Javaslom a károkozóknak a helyreállításban való aktív részvételt.
A pedagógusok is ott állnak szinte védtelenül a különböző sérült (ADHD, BTM, SNI) és vagy csak neveletlen gyermekek között, és persze a gyermekek szüleinek árgus figyelme közepette. Megoldhatatlannak tűnő feladatot kapnak. Pedagógiai eszközökkel oldjanak meg fegyelmi problémákat.
Itt van egy újabb tanév. Előre borítékolható sok feszültség és tragédia. Hogyan fogjuk túlélni, megoldani, esetleg javunkra, gyermekek javára, a közösség javára formálni?
Elrejtettem a szövegben bibliai idézeteket. A kérdés nem új, már az ókorban is küszködtek ezzel.
Pál apostol még válaszolt is: „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes. „Tiszteld apádat és anyádat”: ez az első parancsolat, amelyhez ígéret fűződik, mégpedig ez: „hogy jó dolgod legyen, és hosszú életű légy a földön”. Ti apák pedig ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása szerint fegyelemmel és intéssel. Efézus 6, 1-4
Ennek a lelkületét ajánlom figyelmébe minden pedagógusnak, emberrel foglalkozóknak, és persze szülőknek, nevelőknek, és már észnél lévő gyerekeknek, fiataloknak. Emberek vagyunk, vagy mi?
Videó ajánló: https://www.youtube.com/watch?v=yQQIOMubFAI
(Fotó: Hatiful Yosa, Unsplash)
