Mint olvasható, Petryt azért kellett kirúgni, mert a Hertha aláírta a sokszínűségi chartát. Ez egy olyan dokumentum, amelyben az aláíró elkötelezi magát a sokszínűség értékei mellett.
Nem túl hosszas kutakodás után megtudhatjuk, hogy „2004 óta Európában 26 sokszínűségi chartát hoztak létre. Ezek több ezer vezető multinacionális vállalatnak, kkv-nak, állami szervnek és nonprofit szervezetnek nyújtanak támogatást és népszerűsítik a sokszínűség kezelésével kapcsolatos bevált gyakorlatokat. A jelenleg 26 nemzeti sokszínűségi chartát magában foglaló sokszínűségi charták uniós platformja több mint 12 000 aláíró szervezetet és több mint 16 millió munkavállalót fog össze.”
Ha jól értem, itt arról van szó, hogy közvetlenül ideologikus tevékenységet nem folytató ilyen-olyan csoportosulások mégis úgy gondolják, hogy beszállnak a tudatiparba is. Nem elég jól focizni, jól működő termékeket gyártani, jó szolgáltatásokat nyújtani, kell még hozzá világnézeti elkötelezettség is.
S hogy e világnézeti elkötelezettségnek mi a konkrét tartalma, az Petry és a Hertha esetéből pontosan kiderül: támogatni kell a szivárványcsalád ideáját, valamint a kulturálisan sokszínű társadalmat, vagyis a határtalan migrációt.
Mint látjuk, ez a sokszínűségnek egy sajátos, és logikailag is következetlen értelmezése. Ugyanis a sokszínűségbe bele kellene férjen a hagyományos családmodell és a migrációval szembeni kulturális önvédelem melletti vélemény és kiállás is.
De nem fér bele.
Más szavakkal, a sokszínűség ideológiája valójában egy nagyon is konkrét ideológia hatalmi kizárólagosságra törekvése, nyílt kulturális diktátum. A sokszínűségi charták ennek az uralomnak intézményesített eszközei.
Csakhogy világos legyen: ebbe a sokszínűségbe pont az nem fér bele, amit a zsidó-keresztény hagyomány képvisel.
Így lesz a sokszínűség ideológiájából az európai emlékezetközösség és kulturális folytonosság felszámolásának programja.
S az egyház, amely ennek az évezredes folytonosságnak az egyetlen intézményes képviselője, hihetetlenül konfliktusos helyzetben találja magát. Vagy hasonul, s bevállalja a sokszínűség ideologikus támaszának szerepét, vagy kitart hagyományos hitelvei mellett, s akkor szembekerül a sokszínűség liberális diktátumával.
Nehéz idők.
