Azt kérdezte tőle – ismerve a hírnevét – hogy sokat tud-e a világból? Az meg válasz helyet visszakérdezett, hogy tudja-e mennyi levél van azon a fán? A tudós ember nem tudta, mondott ennyi, meg annyit, hátha elhibázza a számot. Aztán végül csak annyit felelt: sok levél van rajta. Nem – válaszolt, nem sok az, hanem pont annyi, amennyi kell. Elég ahhoz, hogy az a fa éljen és virágozzon….
Gazdagnak lenni – nem feltétlenül pénzbeli gazdagságra gondolok – annyi, mint valamiből sokat birtokolni. De mindennek kisebb lesz az értéke, minél több van belőle – egyszerű gazdasági értelmezés. Mondják, egy neves márka úgy tudta évekig fenntartani autói magas árát, hogy mindig kevesebbet gyártott, mint amennyire igény volt: a kevesebb több.
A „sok” bűvöletében telnek napjaink. „Az igazi élet nagy kaland, a sok jóból jó sokat!” – énekelte némi gúnnyal a hangjában Menyhárt Jenő az Európa Kiadó zenekar klasszikus dalában. Igény merült fel a sokra mint a gazdagság manifesztálódására. Sokra mindenből.
A minap moziban voltam. Manapság ez már ritkán esik meg velem. Nem csak azért, mert kevés a filmszerű élményt nyújtó film, hanem azért is, mert két óra alatt már nem tudnak elmesélni nekem egy történetet – most se sikerült ez a neves rendezőnek. És két óra az sok. Nem az én időm túl drága érte, hanem a túl sok idő (ritka kivételtől eltekintve) a történet szempontjából káros. Persze már a filmekből is túl sok van. Az online forgalmazók garmadában szállítják a mozikat otthonra. De nincs annyi történet a világon, ami érdemes lenne megfilmesítésre, elmesélésre. Így aztán nem csoda, ha egymásra licitálnak a gyártók a „megdöbbentőbbnél megdöbbentőbb” sztorikkal, hogy a táguló ingerküszöböt elérjék (ezen igyekezetükben nagy buzgalommal gyepálják a kereszténységet, a kis bátrak). A nagy számok törvénye itt is igazolja a silányságot, de ez mit se számít kvótára törő igényeinknek.
Olyan sok területen mutatkozik a sokra törekvő buzgalmunk!
Úgy halmozzuk fel az eszméket, ideálokat, élményeket, isteneket, mint vásárláskor árukészleteinket: a több a jobb. Mert többet veszünk mindenből, inkább kidobjuk, ha rajtunk marad, minthogy hiány mutatkozzék. A hulladékképzés elve a mozgatórugónk.
Válogatni pedig van miből. A „sok” igénye piaci tényező: kereslet-kínálat (nem eldöntött kérdés, hogy melyik generálja a másikat). Mindenből van sok. A mindenből is sok van. Vajból, kenyérből, autóból, teóriákból, kéretlen véleményekből, kinyilatkozásokból: tessék, csak tessék, van itt minden bőven, sok-sok hasznos szeretet és gyűlölet, olcsón adom, csak vigyék.
Igények, szükségletek, vágyak. A hiánylény ember a sok hajszolásával törekszik a teljességre.
A sok sokat ígér, de mit ígér az Egy? Eleget. Éppen annyit, amennyi elég. Lám magyar nyelvünk itt is tud magyarázattal szolgálni: a sok sokkot, míg az elég elégedettséget nyújt. A sok végpont nélküli viszonyrendszer, ami nem nyújt beteljesülést, ezért hajszol tovább. A megelégedettség sem a tétlenségre buzdít, hanem a szelíd lelkületű birtoklási vágyra. Az Úr beteljesedett ígérete Jézus Krisztusban nem a sok dicsőítésé, hanem az Eggyé, aki kiegészíti a hiányt elegendővel. És ez – szemben a sok örökös kényszerétől – a boldog megelégedettség, az egész-ség, a teljesség.
Nem kell sok! Nem a sok kell! Legyen elég az elég!
