Megszólal

Sola Scriptura – Egyedül Szentírás

Egy ismerősöm, szerintem vallásos neurotikus, közölte, hogy ő bizony nem hajlandó mostantól fogva semmi más könyvet olvasni, csak a Szentírást. Abban benne van minden.

Ha ezt a kijelentését azzal az indulattal nézem, mint amiről az Éli könyve című film szól, akkor nagyon rendben van. A földet atomháború pusztította. Eltelt 30 év. Ekkor játszódik a film. A túlélők erőszakosak, fosztogatnak, gyilkolnak. Élelem és víz hiányzik. Éli, egy magányos ember, aki még vak is, valami nagyon értékes dolgot visz magával. Mindennél fontosabb, mert utolsó példánya a Bibliának. Ez a könyv, a benne található biztatás adhat reményt az embereknek, hogy újjászülethessenek és újból felépítsék a jó és emberséges társadalmat. Azonban vannak, akik azért akarják megszerezni, hogy a hatalmukat növeljék vele. Éli pedig megvédi a könyvet, és a remény tovább él.

Ebből a szempontból mindenképpen igaza van a fiatalembernek. Egy könyv, Ige, amely a világ sorsát befolyásolja. Akkor jönnénk rá az igazi értékére, ha nem lenne, és hiányozna.

Az első igazi nagy élményem a Szentírással, azon belül is az Újszövetséggel, Szegeden egy gimnáziumi osztálykiránduláson volt (nyolcvanas évek eleje). Betévedtem egy református templomba (szerintem a Honvéd Téribe), és megvettem egy vékony, fekete Bibliát. Máig sem tudom miért. De a Hegyi beszédnél nyílt ki. Olyan hihetetlen izgalom fogott el.  Ebben az értelemben ismét igaz, hogy a Szentírás nélkülözhetetlen és egyetlen könyv.

Tudom, hogy mire értjük az egyedül Szentírás jelmondatot. A Szentírás Isten szava, Tőle van. A Szentlélek ihletésére írták le, és általa lesz ismét érthető. Ami a Szentírással ellentétes, az nem lehet benne Isten egyházában sem. Ami egybecseng, vagy kifejezetten kéri és tanítja az Írás, az az Egyház normája vagy mércéje, mint Isten szava. Ehhez hasonlítjuk, mérjük a többi tanítást, könyvet, hagyományainkat, az egész életünket. Nem mi uraljuk Istent és a Szentírást, és nem értelmezhetjük össze-vissza sem. Tőlünk független, kívülálló, és éppen ezért: viszonyítási pont. Isten Szentlelke tudja elérhetővé, érthetővé tenni Isten üzenetét.

Volt az a pillanat, amikor én is azt mondtam, hogy többé nem olvasok mást, mint a Szentírás, mert nincs semminek értelme azon kívül. Értsük úgy, hogy abban a pillanatban és állapotban, amikor éppen összezavarodott a világ és benne én is. Egyetlen tiszta, biztonságos és elérhető kapaszkodót maga az Írás nyújtott.

Több olyan rész is van az Írásban, amit nem értek. De hely és idő híján ezt nem tudom felsorolni.

Egy történet szerint Mark Twaint meglátogatta egyszer a barátja, és beszélgetni kezdtek a Bibliáról. Azt mondta a barát:
– Olvasom a Bibliát és annyi mindent nem értek a belőle. Ez nagyon zavar.
Mark Twain válaszolt:
– Az engem cseppet sem zavar, amit nem értek. De amit megértettem, az annál inkább.

Több rész is van a Szentírásban, amit szeretek.

Ez egy rendkívüli útmutatás: „Ha útközben egy fán vagy a földön madárfészket találsz, amelyben fiókák vagy tojások vannak, és az anya rajta ül a fiókákon vagy a tojásokon, ne vedd el az anyát a fiókákról.” (5Mózes 22, 6)

Ez egy erős figyelmeztetés: „Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az Úr –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják.” (Ámósz 8, 11-12)

Ez pedig igen erős védelem minden mondával és okoskodással szemben: „Senki el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.” (Kolossé levél 16-17)

Persze szenzációs az, hogy az író, költő is megérez valamit, és merít belőle:

„Majd ha lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor törj rájuk, mert akkor előtted megy az Úr, hogy megverje a filiszteusok táborát” (2 Sámuel 5, 24)

Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem

(1994)

A Szentírás páratlan könyv. Isten Igéje nem csak írott formában van meg. Isten kijelentéseiben is, amelyet kijelent magáról, és elérhetővé tesz. Jézus Krisztusban is, mert Ő maga az Ige. Így Advent elején ezt megértjük.

A Szentírás életünk mércéje. De azért olvasunk mást is ezzel a mércével.