Van a rossz rossz és van a jó rossz(?). Erkölcsi mélységekből az erkölcsi magasságokra hivatkozva válogatunk a hamisságok, a bűnök között, és mint kosárból a rothadt almát emelünk ki néha egyet-egyet: ez megrohadt, ez meg (még) ehető.
Nem vagyunk jó döntnökök, korrumpáljuk választásainkat. Szelektáljuk a magunk és mások bűneit: mi az, ami hasznomra van és mi az, ami a másik kárára. Páncélt és fegyvert kovácsolunk a válogatott bűnökből.
Szelektálunk kényünk kedvünk szerint vagy szükségből. Szelídítjük is a jelentését: a szükséges rossz, a legkisebb rossz. Vagy megengedett eszközzé szentesítjük, ami használható a „célért”.
Összemossuk az értelmezéseket, aztán már különbséget se tudunk tenni jó és rossz között. Amikor minden viszonylagos, és a biztos viszonyítási pontot is bizonytalanná tettük, amikor már az is kétséges, hogy a rossz az rossz, a jó az jó, akkor ember legyen a talpán, aki önerőből jól tud szelektálni.
Nem újkeletű ez a probléma. Szakítottunk a jó és gonosz tudásának a fájáról, attól kezdve Istent kihagyva akarjuk mi meghatározni, hogy mi jó és mi rossz. De néha azért felmerül a kétely saját képességeinkben. Emlékezzünk Salamonra, aki azért könyörgött az Úrhoz, hogy segítsen neki különbséget tenni jó és rossz között.
És milyen Isten lenne az, aki figyelmen kívül hagyná a kérést?
Egy hete ünnepeltük meg Isten mindenre elégséges válaszát. Az üres sírt, ami kitölti, betölti hitünket, ami erőt és útmutatást ad a mindennapokra, azaz a feltámadt, élő Jézus Krisztust.
A kényszerpálya, az önuralkodás, a gőg elhatalmasodása a megváltatlanság hamis érzéséből fakad. De megváltottak vagyunk, nem kell kényszerpályákon mozognunk, mert Isten kijelölte az Igaz utat, Krisztust.
Kényszerű döntések útvesztőjébe hajszolva nehéz mindig a jót megtalálni. Isten azonban Jézus Krisztusban már jó előre elválasztotta a jót és a rosszat. Ennek a szortírozása már nem a mi terhünk, nem a mi feladatunk. Bár elég ügyesen próbálkoznak, és fájdalmas részeredményeket tudnak felmutatni, de nincs és nem is lehet semmilyen olyan új világrend, ami ezt felülírja.
