A színház csupa cirkusz. Legalábbis egy biztosan. A Katona József színházban egy ideje cirkusz van. Még a kovid előtt egy szerződéses munkatárs erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a színház dolgozóival. Abból is volt botrány. Különböző pártszimpátiával gyanúsítják meg a vezetést.
Most meg színházi kedvezményt, 30%-os engedményt adnak a jegyből, egy politikai párt tagjainak. Ebből is van cirkusz. Egy vezető beosztású színházi ember távozik, kettőt figyelmeztetnek.
Közben pedig elmondják, hogy sokféle csoportnak adnak kedvezményt. Példaként említették a NAV-ot, az MTA-t, a MOL-t, a Richtert, a Magyar Ügyvédi Kamarát, az Ügyészek Országos Szervezetét és a Magyar Bírósági Végrehajtói Kart is.
Újabb vihar a biliben. A 80-as évek végén is voltak kedvezmények. Teológusként többször is jártam, nem csak pénzért, de még ingyen is a Katonába. A Színészbejáró felé is beengedtek engem, minket. Ültünk lépcsőn, a tűzoltóknak fenntartott helyeken. Miért? Mert érdekeltek az előadások. Mert jó volt színházba menni. Mert jó érzés volt, hogy vannak barátaink.
Ugyanakkor meg nem is értem, hogy miért gondoljuk, hogy nincsenek pártszimpátiák. Ahol politika van, közélet és színház, ott van vélemény, szimpátia. Ez egy normálisan gondolkodó világban nem okoz nagy gondot. Most épp ilyen, majd máskor olyan. Ezt látjuk a Nemzeti Színháznál is.
Nem nagyon kedvelem Tóta W. Árpádot. Stílusában Bayer Zsolthoz hasonlóan, időnként, mint egy elszabadult hajóágyú tör és zúz mindent. DE most kifejezetten élvezetes csípős humorral reagált erre a színházi cirkuszra.
„A szemét Gyurcsány orvul színházjegyet mutyizott a párttagoknak! … Nem jachtot. … Nem vadászkúriát úniós pénzből, nem kaszinót, nem nyaralót CSOK-ra. … Jegyeket a Katonába harminc százalék kedvezménnyel. … nem kérdés, hogy … ez gyanús és romlott dolog, olyan mint könyveket vásárolni, vagy nyelveket beszélni.” Persze hozzáteszi, hogy „a DK mellesleg utánégetővel száguld a sötét demagógiába, konkrétan a földosztásnál tartanak, és lesz még lejjebb. A legjobbkor jött nekik a szépségtapasz. Most jól rájuk égett, hogy ezek színházba járó kultúremberek.”
Egyébként 28 db. jegyről van szó a Katonába. Nem Zsolnai porcelánkészletről, vagy Kondor festményekről van szó. Jegyekről. Jó lenne, ha az összes párt lobbizna a színházaknál kedvezményes jegyért a tagjaiknak. Ezt jónak tartom.
Dr. Márkus Mihály püspök úr meséli, hogy még Döbrösi Lajos tatai lelkipásztorsága alatt, az istentisztelet idején, a női padsorokban, fekete bőrkabátban megjelent egy férfi. Ő volt a beépített ember, aki jelentést írt, hogy mit hirdetnek a templomban. Egy idő múlva elmaradt. Döbrösi Lajos kicsit sajnálkozott is. Nagy bajnak tartotta ezt, és azzal indokolta, hogy valószínűleg rájöttek, hogy az igehirdetés és hallgatósága igazán semmiféle veszélyt nem rejt magában. A lelkészek igehirdetése nem sok hatással van a hallgatókra. A másik pedig az volt, hogy kár, mert így még lehetett a hatalmasoknak üzenni. Mint Pál apostol Rómában.
Nem biztos, hogy baj, ha színházba járnak az amúgy érzékenységgel sokszor nem vádolható politikusok, hátha fog rajtuk valamit a kultúra és az etika, erkölcs, amiből fakad.
Nem biztos, hogy baj, ha templomba jár a jóindulattal nem vádolható ellenség. Hátha megszólítja őt, vagy általa az evangélium azokat, akik megfeszülve keresik a feljelenteni valót. Hátha a jellem felé tereli őket. Volt már ilyen a történelemben.
