Parókiánk terasza előtt van egy kis szőlőlugas. Csak pár tő, néhány vékonyka lécből eszkábált rácsra felfuttatva. Illetve tavasszal inkább csak az öreg tövek vannak a kopasz rács alatt, néhány öreg rövid vesszővel, a kemény metszés után.
Ilyenkorra aztán már megindultak a fiatal vesszők, kapaszkodnak felfelé, és lassan jótékony takarást adnak a terasznak az utca felőli kíváncsi szemek elől. Késő ősszel teremnek rajta apró szemű édes fürtök, de mi leginkább a takarás miatt szeretjük: eleven zöld fal ad intimitást, belső teret a kicsi terasznak.
Mindig lenyűgöz, ahogy figyelem a vesszők növekedését, amint kihajtanak a levelek és a kacsok, ahogy tekerednek az indák és belekapaszkodnak mindenbe, ami eléjük kerül. Persze terelgetjük, kötözzük néha mi is, de ez a lugas alapjában véve elég szabadon tenyésző ☺
Nemrég beszélgettem valakivel, aki nehéz élethelyzetében azt panaszolta, hogy nincs mibe kapaszkodnia. Bármi jött elő közöttünk az életéből, semmivel sem tudott mit kezdeni, vagy csak akadályt látott benne. Akkor jutott eszembe a mi kis szőlőnk.
Bármilyen más növény, bokor, cserje lenne oda ültetve, nem tudna mit kezdeni a lugas lécecskéivel, legfeljebb csak beleütközne. A szőlő tud. Ugyanaz a rács neki kapaszkodó a növekedéshez. Ehhez pedig nem a lugas szerkezetének, anyagának kell változnia, hanem csak a szőlőnek … szőlőnek lennie.
És eszembe jutott, amit Jézus mond, hogy Ő a szőlőtő. Mi pedig a szőlővesszők. És hogy a növekedéshez, a terméshez, az életben maradáshoz ennyi kell. Benne és Belőle élőnek lenni. Nem ott dől el alapvetően a dolog, hogyha szembejön valami, hogy na, akkor milyen módszerrel kezelem, hogyan tudom okosan-ügyesen megoldani, vagy akár használni.
Persze, kell az önreflexió, a konfliktuskezelési és problémamegoldási készség, a reziliencia, az asszertivitás, stb… De mindez nálunk keresztényeknél a tőből kell fakadjon. Abból, hogy szőlővesszők vagyunk, egyszerűen mert a szőlőtőből élünk. És hit-kacsokkal ragadhatunk meg MINDENT.
Ezért lehetséges, hogy akik Istent szeretik, azoknak MINDEN javukra szolgálhat (Rm 8,28), hogy MINDENRE lehet erőnk a Krisztusban, aki megerősít minket (Fil 4,13), hogy a békesség Ura MINDIG, minden körülmény közt békességet tud adni (2Thessz. 3,16), és hogy a reménység Istene betölthet minket TELJES örömmel, békességgel és reménységgel (Rm 15,13).
Ha nem vagy a Szőlőtő szőlővesszője, nem fog menni… „Csak” ennyi kell…
