„Áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” Ámósz 5,24
Nem tudom, hogy hanyadjára írom le már ezt a „Teremtés hete” szót. De mi a gyülekezetben foglalkoztunk ezzel a héten.
Abban biztos vagyok, hogy a környezetvédelemhez kell egy jó adag lelkiség. Szeretni kell a környezetünket. Szeretni, ahogy van. De ismerni is kell, hogy szerethessük. Ismerni kell, hogy rájöjjünk, ha nem törődünk a környezetünkkel, az élő és élettelen világgal, akkor az olyan, mintha magunkkal nem törődnénk. Mert részei vagyunk, benne vagyunk.
Leányfalui református szeretetotthon, idős embereknek. Csák Laci bácsi egy idős lelkipásztor. Már nem él. Egyem a szívét. Szerette az állatokat, a növényeket. Mindent. Szíve is volt. Az étkezőből sokszor összegyűjtögette a maradékot az otthonban menedéket találó félvad macskáknak, meg a kerti madaraknak (Azt nem tudom, hogy ez a kettő hogyan fért meg egymással, a vadász és áldozat). Mindezt lopva, titokban a zakó zsebébe rakta. Néha még zacskó sem volt benne. Ez volt idős korának életcélja, hogy segítsen még valakinek, ha már másokon, gyülekezeten, magán sem tud. Mondogatta néha, hogy majd szól a parókiális lelkészeknek, hogy hagyjanak sűrű bokrokat a kertben a madaraknak fészkelni, és búvóhelynek.
A környezetvédelem ma huszadrangú dolog bárhová is nézünk. Én ezt nem „sötétzöldként”, greenpeace-fanként mondom. Egyszerű állampolgárként, aki tanultam földrajzot, biológiát, kémiát, és irodalmat, és szépművészetet.
Két hírt olvastam ma. Ha már az ökumenikus teremtés hetének a víz a témája.
A Fertő tavon nem engedik, egyelőre, megépíteni a lusxushotelt, vagy apartmanokat az ezer férőhelyes parkolóval. A Győri Törvényszék megsemmisítette azt a határozatot, amely úgy adott engedélyt az építkezésre, hogy a vízügyi szakhatóságok véleményét nem kérte ki. Remélik, hogy helyreállítják a nádast, vízpartot és az eddigi strandot is.
Pilismaróton az önkormányzat, a lakossági népszavazás jelzés értékű hatására mégsem engedélyezi sóderbánya nyitását. Érvénytelenné vált, egyébként már eleve nem lehetett jogszerű az előző Önkormányzat és bányavállalkozó között megkötött Településrendezési tervről készült szerződés, mert telepítési tanulmányterv nélkül kötötték meg.
Nem tudom figyeljük-e, hogy milyen piti dolgokkal küzdenek a környezetükért az emberek. Ócska kis jogszabályok betartatásával. Egyszer a környékünkön is volt olyan beruházás, amely a gazdasági érdekköröknek megfelelt ugyan, de a lakosságnak, és a mezőgazdászoknak nem. El is vesztették a mezőgazdasági termelők a piacuk nagy részét a falu szélére telepített alumínium tisztító és kohó miatt. Olyan mérgező, környezetet terhelő anyagokat bocsátottak ki a kémények a sárgarépa és egyéb földekre. Akkor mikor megkérdezték, hogy mit lehet tenni a cég törvénysértése és a környezetszennyezés miatt, akkor csak azt tudták mondani az akkor Környezetvédelmi minisztériumban, hogy ügyvédekkel, a joggal egyfolytában a legpitibb dolgokat is számon kell kérni, eljárási hibákat kell keresni, és húzni, vonni, piszkálni, ügyet csinálni. Mert nem elég a szennyezés ténye, a napnál is világosabb ok okozati összefüggés. Kitartó, állandó peres jelenlét. Azért ez szomorú, hogy ez így működik.
De nem lepődöm meg. Egy jó ismerősöm, nem panaszképpen, de láttam rajta, hogy megtörten mesélt a balatoni kálváriájáról. Egész életében szeretett vitorlázni és szerette a Balatont. Volt is egy vitorlása. De most eladta. Egy kikötőben tartotta a vitorlást, ahonnan kirakták, mert kellett a hely az „újaknak”. Így mondjuk csókosoknak, újgazdag ficsúroknak. Lett egy újabb kikötő. De ott meg majd négyszeresére emelték a kikötő díjat. Két millió forint fölé. A kikötőbe sok olyan új is érkezett, akiket máshonnan raktak ki, mert kisajátították az új milliárdosoknak, és körüknek, gazdasági politikai érdekköröknek. De a legrosszabb, mondja, hogy az új vitorlázók, hatalmas hajókkal, tekintet nélkül minden vízi szabályra, motorral hajtva, kártyázva, bulizva, iszogatva gázolnak keresztül mindenkin. Az új, „nekem mindent szabad” vitorlázók tönkrevágják a klasszikus vitorlázást. Ezen „Csöpi” nyomozó sem tudna segíteni, ha már felkutatta az összes eltűnt pogány madonna szobrot.
A környezetvédelem, azon belül a természetes édesvíz, áldozata lesz a gazdasági és politikai érdekeknek. Nem tudom, hogy mi ez a lázas eszme, hogy Magyarország akkumulátor nagyhatalom lesz minden áron. De olyan áron is, hogy az ivóvíz készleteink esetleg harmadára csökkennek, mert kell a víz a gyáraknak. A karsztvizet viszik a környékünkön, nem a szürke, és egyéb vizet használják. A karsztvizet, amely jó ízű, finom. Mikor jön el az idő, talán már nincs messze, amikor ott fogunk áhítozni egy pohár tiszta, átlátszó, hűvös vízért.
Azt hallottuk-e, hogy van egy új veszélyhelyzeti Korm. rendelet a környezetvédelmi hatósági szerződésről (432/2023. (IX. 21.)? A lényeg így foglalható össze: „Nem köteles többé szankciót kiszabni a hatóság környezetvédelmi szabályszegés esetén, sőt kifejezetten tilos többek között korlátozni, felfüggeszteni vagy jogellenes tevékenységtől eltiltani azokat, akik környezetvédelmi jogsértést követnek el, de szerződésben vállalják annak helyrehozását. Egy új veszélyhelyzeti kormányrendelet ugyanis lehetővé teszi, hogy szerződéskötéssel megússzák a szankciót akár a legszennyezőbb cégek is.” Ez gyanúsan az akkumulátor gyárakkal függ össze, amelyek a legtöbb vizet igénylik, és nincs az a biztonsági rendszer, amelyet működtetve mégis ne bocsássanak ki mérgező anyagokat a földekre, vizekbe.
„A nyúlfarknyi kormányrendelet csupán két dolgot rögzít: egyrészt kijelenti, hogy a környezetvédelmi hatóság a jogsértést elkövető ügyféllel szembeni szankciót kiválthatja a jogsértés helyrehozatalát célzó szerződéssel, másrészt felsorolja azokat a szankciókat – például bírság kiszabása, tevékenységtől való eltiltás –, amiket a hatóság nem alkalmazhat a jogsértéssel kapcsolatos szerződés teljesítéséig. Mindez azt jelenti, hogy lesznek olyan – ismeretlen szempontok alapján kiválasztott – ügyfelek, akik akár súlyosan környezetkárosító tevékenységük ellenére sem kapnak semmilyen büntetést, miközben a kormányrendelet aránytalan munkát és felelősséget ró az egyébként is súlyosan kapacitáshiányos hatóságokra. Így a hatóságoknak kellene részletesen megszabniuk a környezetkárosítás helyreállításának mikéntjét, és ezzel számos új felelősség hárul rájuk, miközben a jogsértés elkövetője mentesül a szankciók és bizonyos felelősségek alól” /Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője/
A végére hagyok egy tragikomikus hírt.
12 millió forint fogyasztóvédelmi bírságot szabott ki a Fővárosi Kormányhivatal a Líra könyvesbolt-hálózat fenntartójára a nyáron. Azt vizsgálták, hogy milyen körülmények között forgalmazzák a Líra Kiskereskedelmi Kft. boltjaiban a Heartstopper – Fülig Beléd Zúgtam (Szívdobbanás) című kiadványt, amely homoszexuális tartalmat jelenít meg. A jelenlegi szabályozás ellenére a gyermekeknek szóló, ifjúsági irodalom körébe sorolt könyvek között helyezték el, és nem volt zárt a csomagolásuk. (Megjegyzem: nem támogatom a homoszexualitás és egyéb LMBTQ, ma divatos gender identitáspolitikát népszerűsítő folyamatokat, elvet, politikát)
Ez a történet egy vesszőhiba miatt érdekes. Így néz ki a rendelet szövege, a szabály megfogalmazása a Magyar Közlönyben megjelent, hiteles formában: a „termék a többi terméktől elkülönítve csak zárt csomagolásban forgalmazható”.
Az elkülönítve szó után kellett volna egy vesszőt tenni, akkor lenne az az értelme, amit a törvényalkotó szeretne. Így azonban az az értelme, ha a többi terméktől elkülönítik, csak akkor kell zárt csomagolásban forgalmazni. De ha nem különítik el, akkor ez nem érvényes rá. Márpedig nem különítették el. Így a bírság, a jog szerint, nem jár.
Bevallom ennek a hírnek nincs közvetlen kapcsolata a környezetvédelemmel. De nekem mégis. Mert egy környezeti mérnök barátom a szeméttelepek felszámolására és a területek rekultivációja miatt, az országban sokfelé végzett felméréseket, vezetett feltárásokat és írta meg a hatástanulmányokat és az eljárási javaslatokat. Budapesttől jó kétszáz kilométerre lakott. Egyszer felhívták a környezetvédelmi minisztérium titkárságáról, hogy fáradjon el Budapestre, mert az egyik hatástanulmányába be kell írni egy vesszőt. Mondta nekik, hogy írják be, nem fog megsértődni. De csak jöjjön el, mert neki kell beleírnia. Mondta, hogy küldjék át elektronikus levélben, ott beleírja a vesszőt és visszaküldi. Az nem lesz jó válaszolták. Utazzon fel és a szemük előtt írja bele a számítógépen a vesszőt és mentse el. El kellett utaznia, és a szemük előtt megnyomta a megfelelő gombot, majd elmentette a dokumentumot. Ne becsüljük le a vesszőket.
Jézus is azt mondja: „Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik.” Máté 5, 18
A Teremtés pedig teremtés. A Törvény törvény. Az Igazság igazság. Isten Teremtése, Törvénye, Igazsága. Abból nem veszik el semmi. Ha mi elveszítjük, akkor nélkülünk fog folytatódni.
