Az ember nyaral. Kis időre kiszakad a megszokott közegéből. Valahol ez cél és eredmény is. Ha jól csinálja a dolgait, akkor ez nem akasztja meg az életét. Egy kis ideig nincs rajta a megszokott kényszer. Mikor visszaér, mintha felülről látná ismét az eddigi munkát és életét. Észreveszi a fércet, a fonákot.
Mi is mentünk. Meglepetés volt. Barátokkal, csatolt részekkel. Fürdőhelyre. Ott ahol a gyógyvíz feltör, és mellé építik a csobogókat, meg az erős sugarú veretőket, langyos és hideg medencéket, szaunákat, gőzt, és jéghideg dézsát. A félpanzió étkezéseinél nem azt kell válogatni, hogy mit egyél, inkább az, hogy mit ne. Szürreális alternatív valóság, vagy párhuzam a valóság mellett.
Reggel úszás, szauna, jeges kabin. Reggeli. Meleg. Utána megint bármi, ha akarjuk örök körforgásban vacsoráig, majd utána még egyszer. Este kültéri bár, felszolgáló robottal, amely meghozza a rendelést és gyerekek körülugrálják. Az étkezéseknél nyári gyakorlatos mosolygós fiatalok lesik a kedves vendég minden mozdulatát. A legkisebb ráutaló magatartásra már el is veszik a tányért, és csak új tiszta evőeszközzel folytathatja az étkezést, eheti a desszertet, gyümölcsöt. Nincs limit.
Hogyan élje túl a földi halandó ezt a teremtett álomvilágot? Meddig lehet ezt csinálni? Mikor fullad tömény unalomba? Mikor válik a barátságok megrontójává?
Ezért kirándultunk közösen. Már az elején egyeztettünk, hogy mit szeretnénk. Összeszedtük a környékbeli izgalmasnak tűnő látnivalókat. Megnéztük a várható időjárást. A kirándulóhelyek jellege és várható hőmérséklete szerint osztottuk be, hogy hová és milyen sorrendben fogunk menni. A napok egyre melegebbek. Így a naposabb, nyílt terepet vettük előre a hűvösebb napokra, és hátrébb toltuk az erdei túrákat.
Régi vágy volt a Kis-Balaton, Kányavári-sziget. Fekete István ültette el a „Tüskevár” című munkájával. Majd a belőle készült film öntözgette, hogy már őszülő hajjal a gyermekkor kedves emlékeinek gyümölcsét szedegessük. Igaz már csak fotókon láttuk a filmbeli Matula bácsit, meg a pulit, Csikaszt. De a regény madárvilága, kis kárókatona, szárcsa, barátréce, cigányréce, nagykócsag, a nádas, lápos, hínáros, tavirózsás részek testközelbe kerültek. Meleg volt, de korántsem a legmelegebb még délelőtt. Árnyas, ligetes részek váltogatták egymást, poszáták, csilpcsalp füzike, csuszka, erdei pinty, léprigó énekeltek. Mi lehetne szebb egy ilyen kirándulásnál, mint egy váratlanul becsatlakozó másik. Bivalyrezervátum Kápolnapusztán. Szembejött a hazafelé vezető úton. Itt már meleg volt kora délután. Bivalyok a dagonyában. Cseppet sem félő ürgék a mezőn. Gyurgyalagok és molnárfecskék a levegőben. Ezután medenceparti. Ott lehetett kibírni.
Nagybakónak, és az ő Kiciklája. Ez egy falu neve, és egy szurdok neve. Kicikla. Először eltévedtünk, és felülről akartunk lemászni a vaslétrákon. Hasonlít a Rám-szakadékhoz, csak nem olyan hosszú. De rájöttünk, hogy fordítva kell. Ezért megkerestük az alját. A hőmérséklet emelkedett, de mi erdei úton sétálgattunk hatalmas fák alatt, árnyékban. Megtaláltuk az Árpád és Eszperantó forrásokat, ahol különböző vonalak érnek össze. Itt van a Szent-György vonal, Sárkány vonal, Ley vonal, vagy tündérösvény, jelentsen ez bármit. Nincs szándékomban senkit megsérteni a különböző rezgések, erővonalak, mágneses terekbe vetett hitében, elgondolásában. Egy biztos, hogy a helynek különös atmoszférája van. Völgy, csörgedező patak, két forrás, árnyék, nyugalom, béke, és az erdőn kívüli kánikula ellenére hűvös, szellős klíma. Öröm itt pihenni. Megtaláltuk a homokkőbe víz által vágott szurdokot. Agyagos, löszös, csúszós így nedvesen. Esős időben nem ajánlott. Így is csak saját felelősségre. A végén több létrán kell felmászni, némelyik elég meredeken megy fölfelé. De aki végigmássza, annak élmény marad. Az utolsó létraplatformon találtunk erdei cikláment is.
Az esti sétán a zalakarosi kilátóhoz vetődve jött a következő napi kirándulás ötlete. Zalamerenye, Pálos vízimalom. Rövid, két kilométeres séta, némi szintkülönbséggel. A malom működik. Pont ott találtuk a tulajdonost, aki működteti is. Azt mondta szerencsénk van, mert általában nincs itt, és érdemes telefonálni, ha látogatni kívánjuk a malmot. Teljesen felújította, és heti kétszer őrölnek is. Időnként csoportokat fogadnak, akikkel őrölnek, szitálnak és még akár sütnek az egész napos programban. Amúgy pálinkafőző mester, és minősítő végzettségű, és az ország minden tájáról gyűjti is a pálinkákat. Lehet neki vinni és küldeni is a tájegységekre jellemző italt. Nekünk az tette személyessé, hogy Kálmán Attila tanította Tatán matematikára.
Az úton visszafelé a Debreceni Teológia újszövetséges tanárával beszélgetve könnyedén vettük a szintkülönbséget. Izgalmas kérdés volt többek között az Úri imádság megbocsátás része, hiszen elengedésről szól. Elengedni és megszabadulni. Még mondják, hogy a teológia nem jó semmire. A madarakban tudtam újat mondani. „Azta”! Így csodálkozott nyitott gyermeki lélekkel minden új madáron.
A melegben is érdemes kirándulni jó barátokkal, megfelelő helyen, megfelelő nyitottsággal. Soha rosszabb meglepetést.
„Azta”!
