Németországban új betegazonosító formanyomtatványokat kell az orvosoknak kitölteniük. Élesedett a többféle gender megjelölés. Alapból van a férfi és a nő. Ehhez jön az U betűvel jelölt „nem meghatározható”, és a „transznemű”, amit az X betű jelez. Ha vizsgálatra küldenek egy beteget, ezt a nyomtatványt kötelező jelleggel ki kell tölteni.
Az orvosok szerint itt kezdődnek a problémák. Mindkét esetben, a „nem meghatározható” és a „transznemű” esetében is akadnak nehézségek. Kérdésessé válnak a kötelező orvosi szűrések, amelyeket eddig speciálisan, biológiai meghatározottság alapján tudtak elvégezni. Ilyen például a mellrákszűrés, vagy a prosztatarák szűrése.
Más probléma is van, hiszen a laborvizsgálatok eredményeit más referenciaértékek alapján kell validálni a biológiailag nők és férfiak esetén. A hormonvizsgálatok szintén ilyenek.
A legelső feladata az lesz egy orvosnak, aki felvesz egy pácienst a praxisába, hogy teljesen függetlenül attól, hogy minek néz ki és kinek vallja magát, meg kell határoznia releváns módon azt az állapotát (biológiai nemét, de erről ugye már nem lehet beszélni), ami alapján a megfelelő kezelésekhez juthat.
Hol vagyunk attól a problémától, hogy innentől kezdve a közintézményekben, áruházakban külön mosdót kell biztosítani minden elfogadott gendernek. Ez lenne a legkevesebb.
Az legalább teljesen egyértelmű, hogy pl. az olimpián aranyérmes meleg műugró melyik versenyszámban indulhat, hogyan kell kezelni orvosilag, és melyik mosdót használja.
Nincs ezzel azonban mindenki így. A transznemű sportolók szintén galibát okoznak és erős fejtörést. Tudunk sokáig férfiként versenyző futóról, aki azután nőként lett eredményes. A női sportágakban versenyző nők – akik biológiailag és saját meghatározásukban is nők – erősen tiltakoznak. Mondván, hogy a férfiból lett nők mások hormonálisan, testfelépítésben, izomtömegben. Bizonyos sportágakban előnnyel indulnak. Esetleg nem érdemes indulni, ha ők is indulnak. Olyan megoldást találtak, amely igazán mégsem megoldás, csak valami pótcselekvés, hogy hormonálisan legalább kezelik. De ettől az izomfelépítése, a pubertáskorban megszerzett egyéb testi adottság – ami előny – nem változik. Az új-zélandi súlyemelő, Laurel Hubbard az olimpiák történetének első transznemű (férfi identitásból nő) sportolója.
A sportszakemberek egy része, és a női sportolók többsége szerint ez a különleges helyzet nem fair a sporttal és a sportolókkal szemben.
Az élet különböző területein is produkál különleges, de akár életveszélyes helyzetet a többféle gender.
Kaliforniában idén lépett életbe egy törvény (ezt olvastam), amely a magukat nőként azonosító férfi raboknak megengedi, hogy áthelyezzék őket női börtönökbe. Sok kérelmet adtak be, de közel húszat hajtottak csak végre. Viszont nincs jó tapasztalat, mert a női elítéltekkel így többen is szexuális életet éltek, némelyek erőszakosan is. A női elítéltek egy része nyilván kihasználja a lehetőséget, de egy jó része fél. A segítség eddig abból állt, hogy figyelmeztették őket a lehetséges erőszakra, óvszert osztottak, felhívják a figyelmet, hogy joguk van a fogamzásgátlásra, az abortusz lehetőségére, a terhesgondozásra, örökbeadásra.
Nemrégiben történt. Los Angeles-i fürdőből az alkalmazottak kiküldtek egy transznemű, de férfi nemi szervvel rendelkező személyt az uszoda nőknek fenntartott részlegéből. Az esettel kapcsolatban összesen öt nő tett feljelentést a Los Angeles-i rendőrségen. A transznemű egyén meztelenül lépett ki a jakuzziból, és megijesztette a nőket. Ezeket a nőket, a fürdő alkalmazottait, és még az LMBTQ szervezetek nem tiltakozó tagjait is lefasisztázták, transzfóbnak nevezték a szélsőséges transzmozgalom tagjai. Ugyanez előfordult már kislányok által használt női öltözőben is. Ennek igazán semmi köze nincs az egyenlő bánásmódhoz és esélyegyenlőséghez. Ha az úgynevezett többségi társadalomnak is meg kell tanulnia együtt élni a mássággal, akkor a másságnak is meg kell tanulnia együtt élni a többiekkel.
A Divinity oldalon megnyilvánuló Szabados Ádámnál olvastam, hogy a „mai nyugati ember elsősorban a természetben hisz, illetve abban, hogy a cél a minél nagyobb szabadság.” Ha pedig csak természet van, és nincs Isten, akkor senki ne szóljon bele abba, hogy mi a jó és mi a rossz. Ez a vélt szabadság. „A bibliai motívumban a megváltás helyreállítja a megromlott teremtést, a humanista szabadság azonban vetekszik a természettel.” A ma embere le akarja győzni a természetet. Honnan ismerős nekünk ez? A szabadság meghaladhatja-e a természetet? A természet lehet korlátja a szabadságnak?
„Az LMBTQ-ideológia és a szexuális forradalom a humanista alapmotívum kibontakozása, a természet és a szabadság közti harc megtestesülése. […] A homoszexuális identitás megváltoztathatatlansága mellett azt az érvet szokták felhozni, hogy a homoszexuális hajlam veleszületett tulajdonság, ugyanúgy nem változik, mint a nem vagy a bőrszín. […]
A transzszexualitás esetében pont fordított érvelést figyelhetünk meg. A magukat transzneműnek valló személyek esetében egyértelmű és nyilvánvaló biológiai jegyekről van szó (férfi és női nemi szervek, férfi és női hormonok, férfi és női kromoszómák, testfelépítés, másodlagos nemi jellemzők), de ezeket felülírja valami belső érzés, ami valóságosabbnak hat számukra a biológiánál. […] a szabadság győz a természet felett. Nem a természet félreérthetetlen üzenetére figyelünk, hanem a szabad önmeghatározás belső hangjára. […]
A homoszexualitás megváltoztathatatlan, mert a természet produktuma, a nem megváltoztatható, mert a belső önmeghatározásnak a természet sem szabhat határokat.”
Van egy transznemű írónk. Kis Tibor Noé. Értelmes, gondolkodó ember, egészen jó fej. Vele készült interjúból idézek:
– „Én soha életemben nem reklámoztam a transzneműséget, a könyvemből is az derül ki, hogy ez egy kegyetlenül szar dolog. NEM IS VAGYOK ERRE BÜSZKE, HANEM EGYÜTT ÉLEK EZZEL. Ha nem élhetem meg önmagam a mindennapjaim során, akkor csak gyarapítom az öngyilkosok vagy a pszichiátriai betegek számát ebben az országban. […]
–Visszatérve a transzneműségre, el tudod képzelni, hogy továbblépj azon a szinten, hogy női ruhát hordasz, és akár orvosi eszközökkel hozd egymással fedésbe a női identitást a születéskor meghatározott férfi nemmel?
-Sajnos hipochonder vagyok. Nem viselem jól, ha beavatkoznak a testi működésembe. Nekem már egy tetoválás is sok lenne, akkor hogy viszonyuljak, mondjuk ahhoz, hogy átoperáltassam magam? Már attól rosszul vagyok, ha elképzelem a hormonkezelés mellékhatásait. PERSZE, JOBB LENNE NŐI TESTBEN ÉLNI. Az Inkognitó-ban van erről egy mondat: »Nő akarok lenni, nem egy nővé operált férfi.« Na, ez az, ami lehetetlen.”
Mindent összevetve az LMBTQ mint ideológia, alapvetően a társadalmat felzaklató, feldúló, és szociológiailag is átprogramozó törekvés. Akár politikai és gazdasági célra is használható fegyvertény.
Az LMBTQ mint identitás, identitászavar, valóban nagy odafigyelést, és segítséget is igénylő emberi viselkedésforma. Valakikkel lehet együtt dolgozni ezen, és valakikkel nem. Intelligencia kérdése.
Bár számomra ebben a pillanatban megfejthetetlen rejtélynek és veszélyes játéknak tűnik. Nem játszhatunk Istent. Nem hozhatunk létre új emberi fajt.
