A hosszú bezártság utáni újranyitás első napjai a szervezéssel, a mindennapok ritmusának kialakításával járt a Pannonia Reformata Múzeumban is. S bár a kapu kinyílt, eleinte még kevesen léptek be rajta. Ezért döntött úgy az intézmény, hogy egy hangulatos rendezvénnyel kedveskedik a látogatóknak. Úgy gondolták, hogy gyermekprogrammal indítják a nyarat, egy hálaadó találkozással, aminél méltóbbat nehéz lett volna találni az újrakezdésehez.
Játék az eperfa alatt
A program címe is sugallta, hogy itt valóban a gyermekekről szólt a délután. A legkisebbeknek Farkas Veronika tartott Kerekítő foglalkozásokat, játékkal, énekkel, mondókákkal. A kézműves udvarban három egymásra épülő állomás volt. Az első asztalnál életfát készíthettek a gyerekek, melyre aztán felkerültek olyan kövekre írt hívószavak, melyek fontosak az életünkben, mint például a szeretet, a megbocsátás, de akár a küzdés vagy az elégedettség is. A második állomáson imákat, kéréseket, hálaadást fogalmazhattak meg a résztvevők, melyek egy kosárba kerültek – ezek a záróeseményen még szerepet kaptak. A harmadik asztalnál pedig a Szentlélek munkálkodásának jelképeként galambot készíthettek a gyerekek. Késő délután pihenésképp a Szó és Kép Színpad előadását, A három kívánság című mesejátékot tekinthették meg az érdeklődők, melyből kiderült, hogy a kívánságokkal óvatosan kell bánni. S ekkor még hátra volt a meglepetés: a gyerekek kívánságait, imáit összegyűjtötték és lufival reptették fel az égbe, a jó Isten gondviselésére bízva. A kívánságokhoz mellékeltek egy kártyát is azzal a kéréssel, hogy ha valaki megtalálja ezt a csomagot, akkor jelezze a múzeumnak, hogy meddig szálltak az imádságok.
Miért kapnak fontos hangsúlyt a gyermekek és a családok?
„Úgy gondoljuk, hogy a kisgyermekek jelentik a jövőt, s ha a gyermekek azt tapasztalják, hogy egy múzeumban szeretetteljes légkör veszi őket körül, élményeket szerezhetnek, akkor ők lesznek a jövő értő múzeumlátogató közönsége. Emellett fontos az értékrendjük kialakításában is, hogy az eredeti, hiteles forrásokkal játékos formában találkozva alakuljon ki kötődésük az intézményünkhöz. Egy bizonyos életkorig ők nagyon nyitottak és befogadóak. Református múzeumként az egyházi és a világi élet mezsgyéjén helyezkedünk el, ami fontos küldetést és egyben hatalmas lehetőséget jelent számunkra. Reméljük, sikerül elnyernünk a gyermekek és a családok bizalmát és érdeklődését, és mindemellett méltók lehetünk a Családbarát Múzeum címre is.”
Szabad ide bejönni!
„Ez a múzeum egyik fontos vezérelve. Ez a családi nap is fontos visszajelzéseket adott, hisz ezúttal valóban érkeztek olyanok is, akik korábban nem jártak az Ótemplom udvarán. Az egyik beszélgetésből az derült ki, sokan még ma is azt gondolják, hogy csak reformátusok vehetnek részt a múzeum rendezvényein, pedig a kapu mindenki előtt nyitva állt, a Pannonia Reformata csapata tárt karokkal várja a hívő és nem hívő családokat, nagyszülőket, gyermekeket, felnőtteket egyaránt. A letiszult, puritán portál van, akiben komor képzetet kelt, ezt is át kell gondolni” – meséli Halászné Kapcsándi Szilvia múzeumvezető, aki a visszajelzéseket és a jó szándékú kritikát is segítségként értékeli, egy olyan útmutatásnak, ami mentén el lehet indulni, lehet építkezni belőle.
Hátrányban az egyházi intézmény?
„A múzeum szó sokakban a 20-30 évvel ezelőtti komor hangulatot idézi fel, pedig ma már ezek a kiállítóhelyek a kor technikai tudását ötvözik az évszázados ismeretekkel. S ha még a múzeum mellé odatesszük az egyházi jelzőt, vagy a templommúzeum szót használjuk, akkor számos esetben duplázódik az előítélet. Ezeket a falakat szeretnénk lebontani. A kereszténység mindannyiunk lelkében ott van, hisz ez a gyökerünk, ebből táplálkozunk, még ha sokan nincsenek is ennek tudatában – elég, ha csak az ünnepeinkre gondolunk. Másrészt azt látjuk, hogy egyre több szülő íratja a gyermekét egyházi óvodába, iskolába. Miért? Talán mert ott nem tanulhat rosszat? Ez egyértelműen azt jelenti, hogy egyre többen érzik, hogy valami nincs rendben a körülöttünk lévő világban. Egyre többen keresnek kapaszkodót, útmutatást, lelki értelemben is odafigyelést és biztonságot gyermekiknek. Amikor a felújítás után megnyílt a múzeum az egyedülálló Ótemplomban és a hozzátartozó épületegyüttesben, akkor azt fogalmaztuk meg, hogy élő templom-múzeumként szeretnénk működni. Ez valóban így van, nekünk az egyházon belül ennek nagyon pozitív üzenete van, de ma már úgy gondolom, hogy kell más hívószó is.”
Találkozzunk!
„Ez lehet talán az a gondolat, amely mindenkit megszólít. Élményekkel teli találkozás akár egymással, kulturális értékeinkkel, a lelki töltekezés lehetőségével, vagy éppen az első találkozás Istennel. Szeretnénk, ha sokan ellátogatnának hozzánk, hogy megtapasztalják, mit tud nyújtani ez a hely. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ez nem kizárólag a mi református örökségünk, ez mindannyiunké, a közös örökségünk, ami újra felfedezésre vár. Hatalmas ereje van. Megszólít. S ha megszólít, akkor már a missziós feladatunkat végezzük. Azt is el kell fogadnunk, ha valaki csak azért jön, mert itt nyugalomra talál. Egyelőre elég ennyi, nem vagyunk türelmetlenek. Ha eljön az idő, úgyis tudni fogja az utat. Az újranyitás nem csupán azt jelenti most, hogy a hosszú szünet után óvatosan keressük a találkozási lehetőségeket, hanem azt is, hogy az eddigieknél is nyitottabban keressük a kapcsolatot azokkal az emberekkel, akik megszólításra várnak, akik szívesen jönnek hozzánk.”
