A hírek egyre többször szólnak a vadállatok és emberek találkozásáról. Eddig mindig máshonnan érkeztek. Afrikából, Amerikából, Ausztráliából, Ázsiából, csupa távoli egzotikus országból, hogy vadállatok lakott területen garázdálkodtak. Bizonyos tavaknál, folyóknál nem lehet csak úgy fürdeni, mert krokodilok leselkednek a víz mélyéről. Vannak vidékek, ahol nem lehet legeltetni, mert a bárányokat, marhákat oroszlánok, farkasok tizedelik. A gazdákat időnként megkeserítik a nagy növényevők, mint elefántok. Ezek ráadásul vándorolnak is élelmet és vizet kutatva betévednek a földekre, falvakba. Időnként jegesmedvék, barnamedvék kutatnak a városok szélén élelem után. A nagy kígyók, leguánok, madarak, majmok is be-be térnek a lakóhelyekre. Úgy tűnt, hogy ezek mindig máshol történnek.
De azért szépen lassan kiderül, hogy itt is történik. Erdélyben a barnamedvék szaporodtak túl. Nálunk is vannak már farkasok, de Nyugat-Európában is vannak olyan vidékek, ahol nagyon sok háziállatot vadásznak le. Terjed az aranysakál nálunk is. A vaddisznókról ne is beszéljünk, hiszen már a városokban is megtalálhatók. Őzek és szarvasok időnként betérnek a kertekbe, szőlőbe, és lerágják a hajtásokat, a fák kérgeit. Azt a nyulak is szeretik. A rókák lesznek állítólag a következő domesztifikált állatok, mert annyira beszoktak a lakott területre.
Mi nyaraltunk már úgy Börzsönyligeten, hogy ott az utcán sorban vonultak a kis csíkos vadmalacok az anyakoca után. Sőt, áttörték éjszakánként a kerítéseket és úgy járkáltak a fás üdülő övezetben.
Az utak is tele vannak figyelmeztető táblákkal, amelyek a vadveszélyre figyelmeztetnek. Itt csapájuk van a vonuló állatoknak. Bőven láttunk kiugró állatot, vészfékezni is kellett miattuk. Láttunk baleseteket, amikor a kocsi összetört, állat elpusztult. Bőven halnak, sérülnek az emberek is ilyen ütközéskor. Jóllehet az állat védtelenebb. Én is ütöttem el sajnos fácánt, őzet, vaddisznót, kismadarat közel harminc év alatt, és még nem is autózom sokat.
Emberek és vadak egyre többször találkozunk egymással. Nem jól van ez így. Ezeket a vadakat meg kellene zabolázni, elkergetni, vagy kiirtani, ha ennyire zavarnak bennünket.
Ez az egyik olvasat. A mi szempontunkból.
De van másik szempont is. Beszéljenek a számok. Becsült adatok. De az arányokra figyeljünk.
Az ember és a haszonállatai abszolút uralják a földet. Igen, ebben benne vannak a hobbi állatok, a munkára fogható állatok is, meg azok is, amelyeket megeszünk. Vadvilág 1%. Ember 32%. Háziállatok 67%. Az ember által nem elért, befolyásolt területek az egész földön kb. 5 %, és ebben az óceánok is benne vannak. Az emberi népesség növekedését a háziállatok számának növekedése még inkább felülmúlja.
Nagymacska félékből, pl. tigris, oroszlán, puma, párduc, jaguár, ocelot, hiúz, vadmacska, olyan 175-200 ezer példány éldegél. Házimacskából meg van minimum 600 millió. Ugye nem kell eléggé hangsúlyozni, hogy a házimacskák jó része, ha jól tartják is, ragadozóként vadászik és öli a kisemlősökön kívül a gyíkokat, madarakat, halakat is.
Farkasból közel 300 ezer próbál életben maradni. Kutyából a macskák számát megközelítő példány él, de talán a felénél is több kóborol.
Vadon élő bölények száma fél millió, a házi marhák száma 1.6 milliárd. Ehhez jön 1.4 milliárd disznó és ugyanennyi birka. 1.2 milliárd kecske, 220 millió bivaly, 65 millió ló, 49 millió szamár, 38 millió teve, 550 millió nyúl, és 31 milliárd háziszárnyas, csirke, pulyka, kacsa, liba.
Majmok és ebben a főemlősök is benne vannak, olyan másfél millió él. Ember meg 8 milliárd.
A vadon élő állatok súlya egyre jelentéktelenebb a bioszférában, az emberek és haszonállatainak súlyához, számához, és hatásához képest. 38 milliárd haszonállat 8 milliárd ember.
Talán így egyre érthetőbb, hogy miért találkozunk egyre több vadállattal a környezetünkben. Utolértük őket az élőhelyükön. Rájuk telepedtünk. Az erdeikben, vizeikben, pusztáikon, ligeteikben képzeljük el az életünket. Oda is telepszünk. Versenyben vagyunk velük az élőhelyekért és a tápanyagokért.
Amikor ugrálnak előttünk az úton a szarvasok meg az őzek, akkor tulajdonképpen mi építettünk utat a természetes vonulásuk útjába. Amikor békákat taposunk, gondoljunk arra, hogy ők a vizes élőhelyükre igyekeznek, mint évezredek óta az őseik. De ők nem tudták még akkor, hogy majd nem csupán a ragadozókkal kell megküzdeniük, hanem az emberi technikával is, amelyik kerekeken tapos át rajtuk.
Érdekes, hogy a vadak milyen régóta fennmaradtak, egymásban nem okoztak végzetes károkat, de az embert nem fogják túlélni.
Kik a vadak és kik az emberek? Vajon erre gondolt Isten, amikor azt mondta, hogy „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá!” 1 Mózes 1, 28 Mert közben azt mondta, hogy „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” Sőt a Noé történet végén ezt ígérte: „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva, és nem irtok ki többé minden élőt, ahogyan most cselekedtem.” Ráadásul Isten szövetséget kötött minden élőlénnyel, vadakkal és az emberrel és a hozzá tartozó állatokkal, élőlényekkel, aki csak testben él. Egy élőlény sem pusztul el ilyen özönvíz miatt, ami volt Noé idejében.
Isten kataklizmája nem okoz akkora pusztulást, mint amit az ember maga generál azzal az élettel, amit Isten nélkül él. Az Istentől kapott élet minimális tisztelete, a megelégedés képessége nélkül, az isteni parancsolat rémálommá vált. A szaporodjatok és sokasodjatok, uralkodjatok parancsa csak az isteni képletben, Isten uralma alatt bizonyul igaznak. Minden egyéb esetben lassú, és biztos öngyilkos küldetés. Ember! Térj vissza az alkotódhoz! Itt nem babra megy a játék. Meg fogsz halni, ha nem térsz meg.
(Diagramok: 2018-ból származó cikkből / azóta is nőtt az emberiség létszáma)
