– Jó volt veled beszélgetni. Köszönöm. Nem is gondoltam volna, – mosolygott.
– Örülök, de miért nem gondoltad volna?
– Igazából a hited miatt. Kérlek, ne sértődj meg, de számomra érthetetlen, hogy valaki, aki ilyen értelmes, hogyan hiheti azokat az istenes meséket.
– Miért, te miben hiszel?
– Ateista vagyok.
– Akkor szerintem, te igazából abban hiszel, hogy a katicabogár piros szárnyára nem Isten festette a hét fekete pöttyöt, hanem az csak úgy ott lett. Meg minden más, ami csodálatos, káprázatos, lenyűgöző vagy vicces. Valahogyan, az ősrobbanás következtében. Kérlek, ne sértődj meg, de szerintem ehhez még sokkal nagyobb hit kell, mint ahhoz, hogy Istenben higgyek.
– Nem fogsz meggyőzni! Nincs Isten!
– Nem reméltem, hogy most így meggyőzlek, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy az ateizmus is csak hit. Bizonyítani nem tudod, hogy nincs Isten.
– Miért, te talán tudod bizonyítani a feltámadásos, mennybemenős mesédet? – kérdezte indulatosan.
– Ha benne vagy, megpróbálom.
– Na, tessék! Lássuk!
– Rendben. Először is arra kérlek, hogy válaszolj a kérdéseimre, de nagyon fontos, hogy teljesen őszintén válaszolj.
– Mondjad!
– Az igazság mellett kiállni erkölcsi nyereséget jelent, ugye?
– Igen.
– Egy hazugság mellé beállni sokkal nehezebb, ugye?
– Persze.
– De szerinted hajlandó az ember egy hazugság mellé beállni, ha haszna van belőle?
– Akkor nyilván. Elég sok ilyet látunk.
– Igen. És szerinted hajlandó akkor is beállni egy hazugság mögé, ha nincs haszna belőle?
– Hát, ha megfenyegetik, megfélemlítik vagy manipulálják, akár igen. Ilyet is lehet látni.
– Sajnos igen. És szerinted, hajlandó beállni egy hazugság mögé akkor is az ember, ha nem csak nincs belőle haszna, hanem még bántalmazzák és az életére is törnek miatta?
– Ennek viszonylag kicsi a valószínűsége.
– És annak mekkora a valószínűsége, hogy minimum egy tucat ember ugyanamögé a hazugság mögé áll be, mindannyian, ellentmondások nélkül, egymástól függetlenül, következetesen ugyanazt a hazugságot mondják, annak ellenére, hogy nem csak semmi hasznuk nincs belőle, de bántalmazzák őket miatta, az életükre törnek, sőt, ki is végzik őket érte?
– Nulla. Ez már prominens bírósági perek esetén is beigazolódott. Az emberek nem képesek hosszabb ideig, egymástól függetlenül, következetesen ugyanazt a valótlanságot állítani. Ezt a tényt fel is használja a bíróság a hamis tanúzás kiszűrésére.
– Én is így gondolom. És akkor még bele se számítottuk, hogy nincs hasznuk belőle, sőt még bántják is őket érte.
– Akkor meg aztán már mínusz nulla!
– Ezek szerint azok, akik hosszú időn át, egymástól függetlenül, következetesen ugyanazt állítják, valószínűleg azért teszik, mert ugyanazt látták.
– Valószínűleg. Szinte biztos. Erre alapszik a tanúskodás.
– Jó. Akkor meg is vagyunk.
– Hogyhogy?
– Tudod, mit mondott a feltámadott Jézus annak a tucat embernek, akiknek a szeme láttára felment a mennybe? Pont ezt! Hogy tanúim lesztek a föld végső határáig! Te magad mondtad ki, hogy amiről a tanítványai beszéltek, írtak, amit hirdettek, az csak igaz lehetett. A feltámadás! Meg a mennybemenetel.
Nem szólt, csak nézett rám, kétkedőn, elgondolkodón.
– Tudod, és kérlek, meg ne sértődj ezen, szerintem az ateizmus az a hit, amelyik mellett azért dönt az ember, hogy elzárkózhasson Isten elől.
– Na, jó! Ez már tényleg kezd sok lenni! Beszélgessünk legközelebb inkább valami másról! Rendben?
