Így az év utolsó napjaiban többségünk egy vonalat szokott húzni, hogy mérlegre tegyük azokat a dolgokat, amik az elmúló évben megestek velünk. A sajtó és a mindentudó közösségi média jóvoltából idén is létfontosságú kinyilatkoztatásokkal, ismeretekkel gyarapodtunk több témában. Azt eddig is tudtuk, hogy nálunk a legmagasabb az egy négyzetméterre jutó futball szakértők száma világon. Ők azok, akik az idő előrehaladtával folyamatosan naprakészen tartották ismereteiket, sőt további tárgyakkal is bővítették az eddig sem lebecsülendő tudásukat, mert sikeresen abszolválták a virológus szakot is. Így teljes rálátással bírtak az orvostudomány, biokémia és a sejtek működésének minden mozzanatára.
Sajnos ez év februárjában kitört az orosz-ukrán háború annak minden borzalmával. Ez a rémisztő esemény kicsit megbillentette a „virológus szakértőket”, de egy OKI-s kurzussal tovább is képezték magukat azonnal, hogy bárkinek el tudják mondani a hadászat és háború alapvetően gonosz cselekményeinek csínját-bínját. Mert ugye minket, közönséges halandókat megfelelően ki kell oktatni még az evidenciákról is, mivel ők és kizárólagosan csak ők tudják a tutit. Persze a netes kurzusok nem merülnek ki csupán az ismeretanyag tovább adásában, hanem módfelett kellenek a rövid tőmondatos állásfoglalások, elítélések is, sőt még azokat is el kell ítélni, akik ezekkel nem értenek egyet. Jelenleg is folyik a szomszédunkban ez a borzalmas háború, pedig jó volna már, ha a szakértők ez ügyben kenyér nélkül maradnának.
Időközben megjelentek a ruhaipar professzionális dolgozói, akik kezében életre keltek a kötőtűk, és tudtak a szilárd, folyékony vagy a gáznemű anyagoknak is sapkát készíteni. Természetesen a már említett szakértői gárda gyorsreagálású hadtestként beleásta magát a gazdasági tudományok minden ágába, és jöttek is a kioktatások a piac mindenhatóságáról. A tudományos ítélkezőknek megint csak egy olyan apróság kerülte el a figyelmét, hogy kis hazánk nem csak méretében kicsi, hanem mint piaci szereplő is kis befolyással, és nem utolsósorban nyitott piaccal rendelkezik, ezért a mozgástere még szűkebb.
A „B” oldal árnyéka erre az évre is rávetült, hiszen minél több évet ér meg az ember, annál több szerettétől, ismerősétől kell elbúcsúznia reményeink szerint nem örökre. Egy alkalommal az egyik barátommal beszélgettem és szóba kerültek a közös ismerősök, hogy mi is van velük manapság. Felvillantak az emlékek, egy-egy vicces történet, melyeken jókat mosolyogtunk, hogy X vagy Y milyen baklövést követett el, és mi hogyan is piszkáltuk őket ezért. Természetesen a saját bénázásainkat csak érintőlegesen említettük, mert ismerjük a „jó magyar” szokást, hogy mindig azt kell kibeszélni, aki nincs ott. Sajnos sok vicces eset felemlegetése után már nem tudtunk olyan önfeledten nevetni, mert egyik vagy másik történet főhőse már nem él. És csak számoltuk, hogy hányan, de hányan mentek már el idejekorán. Fiatalok voltak, hiszen nem egy alig lépett bele a 4. X-be. Volt, akit a betegsége, mást a szenvedélyek mértéktelen kiélése vitt el az élők sorából. Tibor barátom röviden és tömören így summázta a történéseket: „Nem értem ezeket a mai fiatalokat, miért sietnek annyira, hiszen a véget úgysem lehet elkerülni”. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy milyen kellemetlenül érinti az embert, amikor a gépi intelligencia felhívja a figyelmét, hogy küldjön pár jó szót, köszöntést X vagy Y ismerősének egy-egy jeles nap kapcsán, pedig a címzett egy ideje már nem elérhető ezen a földön.
Lezajlott a foci VB is Katarban 2022-ben. Szinte még meg sem melegedett a trófea Messi kezében, már jöttek is az önjelölt szakértői vélemények, hogy csalás volt az egész döntő. Az a bizonyos 11-es nem is volt 11-es. És az a fejes gól, az pedig eleve kezezés volt. Ja, és a bíró is részrehajló volt. Legjobb lenne az egész döntőt újra játszani. Természetesen mindezt a fotel adta teljes körű, részletes rálátás biztonságával jelentik ki. Sőt, hogy a demokratikusságukat is hangoztassák, még támogató szavazatokat is gyűjtenek az újrajátszás érdekében. Belegondolt-e valaki, hogy ez a fenenagy demokrácia, hova vezetne? A végén egy meccset addig ismételnének, amíg a „demokratáknak” megfelelő eredmény meg nem születik. Utána persze a másik oldal is szeretne élni ugyanezen jogával. Vagy nekik az nem járna?! Ezek alapján az apák kezdenék a meccset és az unokák fejeznék be. Még viccnek is rossz.
Nem értem miért nem bízunk meg azokban, akik ott vannak a helyszínen vagy azokban a pozíciókban, hogy döntsenek és mérlegeljenek, hiszen ők tudnak csak objektíven ítéletet hozni, mivel ők ismerik a jelenségek, események, történések minden mozzanatát, hátterét. Természetesen az ellenőrzést és a számonkérést nem lehet félvállról venni, mert a kis ördög mindig felveti a fejét köztük is. De az örökös bizalmatlansággal, az „én jobban tudom” -okkal nem lehet közösen előre haladni, mert aki mindig hátrafelé vagy szerteszét tekint, vagy állandóan irányt vált, az tulajdonképpen sosem látja meg a lába előtt a járható utat.
Visszanézve az évre látnunk kell, hogy a mi 2022. évünket, sőt egész életünket illetően nem a mindentudó szakértők, nem posztjainkat kommentelők, nem is ismerőseink, rokonaink, családtagjaink, de még csak nem is saját magunk fogjuk kimondani az ítéletet, hanem a mi Istenünk. A végső és igazából lényeges szó az Övé, mert Ő a mindenség egyetlen igazi szakértője. Az Ő ítélethozatala után nem hiszem, hogy lesz mód „demokratikus” aláírásgyűjtésre, hogy játsszuk újra az életünket. Épp ezért kérjük Tőle azt: „Taníts minket úgy számlálni perceinket, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt. 90:12)
