Kertészné Györffy Eszter agrármérnök-tanár, aki pedagógusi munkáját mentálhigiénés látásmóddal szakszerűen egészíti ki. Férjével, Dr. Kertész Tamással együtt Győrben, a szabadhegyi református gyülekezetben leltek otthonra, ahol számos szolgálatot vállalnak. A Dunántúli Református Egyházkerület tavaszi Ifjúsági Találkozóján, a TALK-on önismereti csoportot vezetett, férje pedig táncot tanított. Ismerje meg az olvasó az egy személyben férjéért Istennek hálát adó feleséget, a lányai révén világutazóvá váló édesanyát, a lendületes gyülekezeti tagot és a diákjaira nemcsak a tananyag felől koncentráló pedagógust!
Vallásos családban nőttél fel, vagy felnőttként ismerted meg Istent?
Vallásos család a miénk, ugyanakkor nem egy felekezethez tartozott az anyukám apukámmal. Anyukám családja római katolikus volt, az apukámé pedig egy ősi református család a Balaton-felvidéki Köveskálról. Csakhogy amikor a szüleim összeházasodtak, akkor az apukám reverzálist adott, azaz aláírta, hogy a gyerekeit katolikusnak keresztelteti. Így lettünk a bátyámmal együtt római katolikusok. Az édesanyám negyvenévesen, amikor én hat éves voltam, sajnos meghalt. De nagyon hamar lett egy nevelőanyukám, és így nem maradtam árván. Nem mondom, hogy nem volt rossz hatással az életemre anyukám halála, de nagyon érdekes, hogy anyukám halála által tért meg apukám. A tragédia vitte közelebb Istenhez.
Köveskálhoz van valamilyen kötődésed, visszajártatok apukáddal a nagyszüleidhez?
Nincs semmi. Az az igazság, hogy a kommunizmusban minden szőlőterületünket elvették, és a nagyapám Rábatamásiban lett jegyző. Neki és apukámnak is nagy szívfájdalma volt az, ahogyan bántak a családdal. Ők nagyon kötődtek Köveskálhoz, de én már annyira nem.
Hogyan lettél a csornai katolikus lányból győri református asszony?
Tizennyolc éves koromig teljes mértékben elkötelezett katolikus voltam. Viszont apukám révén a csornai református gyülekezetbe is jártam Mészáros Sándor nagytiszteletű úrhoz és feleségéhez, Emőke nénihez, akik havonta egyszer jöttek ki hozzánk Győrből Csornára. Rengeteget kaptam tőlük! Egy alkalommal elmentem velük Balatonszárszóra ifi táborba, ahol nagyon jó hangulat volt, ami megérintett. Este imádkozás volt, ahol gyönyörű, szabadon megfogalmazott imádságok hangoztak el a fiataloktól. Amikor az első imádkozott, mondtam magamban, „na, jól van, ez biztos teológushallgató”, aztán a következőnél is ezt gondoltam, de amikor már a kilencedik is ugyanolyan ámulatba ejtően imádkozott, akkor azt mondtam, „lehetetlen, hogy mindenki teológushallgató legyen”. Rájöttem, hogy én katolikusként a Bibliát nem forgattam, csak hallottam belőle történeteket, pedig a premontrei apát úr tanított engem hittanra, aki egy mély hitű, szeretetteli ember volt, akinek sokat köszönhetek, de élő hitem mégsem volt. A reformátusok között, Szárszón megtapasztaltam, hogy micsoda élő hit létezik, és életet megváltoztató lehet a valódi hit. Aztán telt-múlt az idő, és reformátusokhoz kezdtünk el járni a férjemmel Győrben.
Hadd kérjem, hogy mielőtt tovább viszed a reformátussá válás szálát, osztd meg az olvasókkal a megismerkedéseteket!
Tamás nekem Isten ajándéka az életemben, nem én voltam olyan talpraesett és ügyes, hogy jól választottam. Tamás az életemben az egyetlen kapcsolat, és hálás vagyok Istennek, hogy általa megóvott sok rossz tapasztalattól. Ő győri születésű, és Mosonmagyaróváron ismerkedtünk meg. Ő Phd-hallgató volt az agráregyetemen, én pedig elsőéves hallgató voltam. Kilenc év van köztünk, de nem látszik meg, ugye? (mosolyog) Harminc éve ismerjük egymást, de ha meglátom, ma is megdobban a szívem és öröm jár át. Az egyetem után a győri mezőgazdasági középiskolába mentem tanítani, és több mint huszonegy éve ott tanítok. Ha Isten csak a házasságot adta volna, az is csodálatos lett volna, de hogy még két gyönyörű gyermeket is kaptunk Tőle, így már óriási ajándékról beszélhetek. Zsófia húsz éves, Flóra tizenhét. Itt, Győr-Szabadhegyen vettünk házat, és ezért itt kerültünk be a református közösségbe.
Konkrétan hogyan történt a kapcsolatfelvétel? Bekopogtatok a lelkészi hivatalba, vagy elmentetek egy istentiszteletre?
Isten gondviselése volt, hogy Győr-Szabadhegyen akkoriban volt egy Kincskereső nevű, fiatal családos kör Bella Péter beosztott lelkész vezetésével a gyülekezetben. Zsófimmal voltam várandós, amikor becsatlakoztunk ebbe a családos református közösségbe, és itt teljesen megtaláltuk a helyünket. Aztán mindketten konfirmáltunk, és rendesen tagjai lettünk a református egyháznak, és azóta is azok vagyunk. Tudod, Bogi, az, hogy itt lakhatunk Szabadhegyen, nagyon közel a templomhoz, Isten gondviselésének köszönhető. Ő vezetett bennünket ide. A mi gyülekezetünk maga a csoda, és külön ajándék, hogy Mészáros Sándor bácsiék is itt vannak a gyülekezetben. Évek óta ébredés van a gyülekezetünkben. Számos csoport működik, mindenkinek megvannak a maga alkalmai. Legalább tíz éve van házi körünk, tehát nemcsak vasárnap találkozunk, hanem hétköznap is. A férjem a dicsőítő csoport vezetője. Számomra nagy öröm, hogy a lányainknak is van hova csatlakozni. Hálás vagyok Istennek, hogy szerető református gyülekezeti közegbe vezetett el bennünket. Tulajdonképpen visszajutottam a gyökereimhez.
Mezőgazdasági iskolában tanítasz, de az ifjúsági találkozón önismereti csoportot vezettél. Hogyan kapcsolódott össze a kettő az életed során?
Úgy, hogy miután elkezdtem az agrármérnöki egyetemet, rájöttem, hogy nem a növényeket és nem az állatokat szeretem, hanem az embereket. Nem volt rossz az agrár vonal, de mindig is tudtam, hogy majd egyszer tanítani fogok. Elvégeztem a kétéves mérnöktanári szakot is, és elmentem a Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikumba tanítani. Ahogy teltek az évek, észrevettem, hogy egyre kevésbé voltam hatással a kamasz korosztályra, pedig én továbbra is nagyon szerettem őket. Azon gondolkodtam, hogy változtatnom kell: vagy munkahelyet váltok, vagy valamilyen képzésbe kezdek. Így akadtam a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzésére, amit a munkahelyem is támogatott. Nagyon jól felépített képzés volt, ahol sok világ kinyílt az önismeretemmel kapcsolatban, és a saját szakmám felé tudtam igazítani az ott tanultakat. Felismertem, hogy a diákjaimnak ilyen jellegű megerősödésre van szüksége. Azt mindig tudtam, hogy koldulják a szeretetet, aztán egy idő után már a figyelmet is, és hiába voltam szakmailag felkészülve, nem ment át hozzájuk a tananyag, mert olyan állapotban voltak lelkileg, hogy sokad rendű volt az számukra. A környezetük azzal szekálja őket, hogy mi leszel, miközben a valódi kérdés az, hogy ki vagy? Először ezt kell megtalálnia, erre kell tudnia válaszolni. Ehhez pedig tudnia kell önmagára figyelni, aztán utána kapcsolatokat létesíteni, és majd csak utána jön a motiváció és cél. Szóval nem lenne szabad ezt a sorrendet megfordítani. Hogyan legyenek céljai, ha azt sem tudja, hogy kicsoda? Amikor a mentálhigiénés képzést végeztem, már így kezdtem a tanítványaimmal foglalkozni. De nem csak én, hanem több munkatársam is szívén viseli a gyermekek sorsát emberileg is, nemcsak szakmailag. Kezdetben segítőbeszélgetéseket csináltam, és azt tapasztaltam, hogy még egy-egy beszélgetésnek is nagy hatása volt rájuk. Először szeretettel kell megerősíteni őket, bizalmi légkört kell kialakítani tanórán is. A gyermekeink minket tükröznek vissza, és sajnos azt látjuk, hogy a szociális készségeik szinte nullán vannak, mert még megszólítani is alig merik egymást. A másik, ami megnehezíti a fiatalok életét, az a szorongás, ami pánikroham szintig juthat el. Ezt is oldani kellene az iskolában.
Mint önismerettel foglalkozó pedagógustól kérdezem, mi az erősséged?
Szeretek megismerni embereket és bennem a nyitottság és a másik emberre való kíváncsiság őszinte. Egy talentum, vagy mondjuk úgy, hogy Istentől egy ajándék, hogy le tudok menni mélyre a másik emberrel egy rövid beszélgetés alatt is. Erőforrás ez nekem, és töltődöm azáltal, hogy egy másik emberrel beszélgetek, vagy meghallgatom őt. Ezért megyek mindig örömmel közösségbe. Amolyan minden lében két kanál típus vagyok. (nevet) Szinte minden napomon van ilyen forrás. Hétfőn keresztyén jellegű tornára megyek, kedden reggel imaközösséget tartunk, csütörtökön házikörünk van, pénteken dicsőítő alkalom van, és én ezekben nem kimerülök, hanem feltöltődöm. Pedig van bennem depresszióra való hajlam, amit az évek alatt megtapasztaltam, viszont egyértelműen a hit emelt ki az ilyen nehézségből. Nagyon szeretem Farkas Józsi bácsi igehirdetéseit, és a „Nem csüggedünk” című kötet igehirdetései tartották bennem a lelket. Mivel megtapasztaltam ezt, így meg tudom erősíteni a másik embert.
Ha már az erősségedről kérdeztelek, hadd kérdezzelek a gyengeségedről! Van olyan tulajdonságod, ami megnehezítené az életedet?
Sajnos feketeöves aggódó vagyok. Felhívták már a figyelmemet, hogy az aggódás káromlás, mégis a másodperc törtrésze alatt borzasztó dolgok bevillannak az agyamba. A mi családunkban nincs káromkodás, és én ilyenformán mégis káromkodok. Sokat javultam, és imádkozva le tudok csillapodni, és „ne félj” igékkel próbálom uralni a helyzetet.
Köszönöm az őszinteségedet! Melyik igék vagy énekek vezetnek és bátorítanak téged?
Nagyon sok igém van, de jó, hogy az éneket is kérdezted, mert most inkább arról beszélnék. Egyszer adventi alkalmon énekeltük a „Már keresztem vállra vettem” kezdetű dicséretet, aminek így hangzik egy szakasza: „Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted, Mit bánkódnál, menny-fia?” (Szerkesztői megjegyzés: RÉ 426. dicséret, ÚRÉ 796. dicséretet) Ez nekem vezérelvem lett, azt üzeni, hogy jogosult vagyok az életre.
A bibliai történetek közül melyik vagy melyek állnak közel hozzád?
Sok kedves történetem van, de mind közül Mária és Márta története emelkedik ki. Egyszer bibliodrámán is találkoztam vele. Szeretem Máriát, és remélem, hogy nem a lustaságomat fedezem vele. (nevet) Én Mária-típus vagyok, aki a lelki dolgoknak nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint a fizikai dolgoknak – hozzátéve, hogy nagyon hálás vagyok azokért az emberekért, akik segítőkészek, és kétkezi segítséggel vannak jelen a gyülekezetben.
Az egyházi év során melyik a kedvenc ünneped?
Képzeld, én az ünnepekkel hadilábon állok! Szeretem az ünnepeket, de a hétköznapokat jobban, mert engem az ünnepek nem emelnek annyira fel. Ezért nem is tudok választani az ünnepek közül. A mostani húsvét nagyon szép volt, talán mert előtte a böjtre komolyan tudtam figyelni. A tanítványaimnak mindig mondom, hogy ne csak az élet felszínén éljenek, ne csak az ünnepek felszínét karcolják, hanem merjenek mélyre lemenni. Csakhogy a társadalom és a média a külsőséggel van elfoglalva. Azt üzenik a fiataloknak, a testem én vagyok. De hogy lennél te csak a tested? Annyi minden van a lelkedben, ami te vagy! Hiszek abban, hogy lesz változás, mert látom a fiatalokban a belefáradást. Minap voltunk egynapos kiránduláson a diákokkal, és láttam, ahogy élvezték a napsütést, beszélgettek, és nem a telefont nyomkodták. Ébredezik bennük a vágy, nem lehet teljesen elnyomni az offline világot.
Említetted, hogy öröm számodra az, hogy a lányaitoknak is van hova csatlakozni a gyülekezetben. Milyen módon történik a hittanoktatás után a fiatalok becsatlakozása?
Az ifjúsági csoportosok mentorálják a konfirmandusokat, ezáltal kialakul és erősödik a kapcsolat. Egy hónapja az ifi elkezdett egy keresztyén kávézó programot, amiben a konfisok is segíthetnek. Teljes mértékben ők készítik elő, és az istentisztelet után ők látják vendégül az embereket. Jó minőségű kávét fogyasztunk, és ott maradunk beszélgetni, nem szaladunk el a templomból haza. Aztán készülnek egy nyárnyitó wellcome partyra az ifisek, amivel a konfisokat befogadják, mert ők is azt szeretnék, amit mi, hogy ne kikonfirmáljanak, hanem maradjanak meg, és kerüljenek beljebb a gyülekezetbe, közelebb az Úrhoz. Egy másik, sok embert megmozgató és vonzó programunk harmadik éve a passió előadása. Az idén ötven fővel adtuk elő, és két előadást is kellett szerveznünk, mert akkora érdeklődés volt iránta. Most nyárra tervezünk egy szabadtéri istentiszteletet a templomhoz közeli játszótérre, hogy megszólítsuk az embereket. Nálunk hivatalosan két lelkész szolgál, Szakács Sándor vezető lelkész és Jakab Enikő beosztott lelkész, továbbá ahogy említettem itt van még nyugdíjasként Mészáros Sándor bácsi, aztán meg még Füstös Erzsike Dunamellékről, valamint Hamar Zoltán, aki a pápai teológián tanít. Hálás vagyok mindegyikőjükért, mert élő hitű, csodálatos emberek, és ez meg is látszik a gyülekezetünkön. Van egy női körünk, ami a „Szárnyalj! Tudatos életút” című könyvnek köszönhetően jött létre. Eleinte nem voltunk sokan, de aztán meghirdettük folytatásként a „Szárnyalj, horgolj!” foglalkozásokat, most pedig Bede-Fazekas Enikő művészetterapeuta vezetésével a „Női szerepek a Bibliában” témával foglalkozunk. Az út alkalom hitmélyítőül szolgál, amit Szakács Sándor lelkészünk tart, és ott az úrvacsora jelentőségéről és mély teológiai tartalmakról sokszor szó esik. Őt Lentulai Attila esperes-lelkészünk után nem szereztük, hanem kaptuk, és ez a megimádkozott háttér érződik a gyülekezetünkön. Van még egy vidám vonal, az éves gyülekezeti bál, amire férjem, Tamás tanítja be a nyitótáncot. Neki az agrármérnöki végzettsége mellett van egy társastánc-tanári végzettsége is. Bár nem dolgozott soha tánctanárként, viszont a gyülekezetben örömmel kamatoztatja, és vannak olyan gyülekezeti tagjaink, akik a tánc révén kapcsolódtak be a közösségbe. Most már két nyitótánc van, mert a fiataloknak is van külön egy tánca.
Lassan-lassan eljön a nyaralás ideje. Sokfelé megfordultál a világban?
Negyvenöt éves koromig teljesen a helyhez kötöttség volt jellemző rám, még repülőn sem ültem. Aztán ahogy a lányaink nagyobbak lettek, low budget nyaralásokat csinálunk, mert ők kibogarásznak olcsóbb repülőjegyet, és így eljutottunk Athénbe, Nápolyba, Portóba. Egyértelműen a gyerekek hatására nyílt ki a világ előttem. Azonban továbbra is a legfontosabb évről-évre, hogy a fenyvesi családos táborba eljutunk, ahova barátok közé érkezünk, és ahol olyan életváltozások tudnak megtörténni a hit által, hogy az valami csodálatos. (Szerkesztői megjegyzés: A Dunántúli Református Egyházkerület 2011 óta Balatonfüreden működő Családos Tábora) Remélem, az egyház is tudja, hogy micsoda ereje van ezeknek a táboroknak. Hálás vagyok Székely Attilának és Emesének, akik szervező-lelkészként viszik évről-évre lelkesen a tábor terhét, és felépítik a programot. Nagyon-nagyon jó, hogy bevonnak bennünket a szolgálatba. Tamás a zenei részben szolgál, és én is tartottam már előadásokat. Készülünk a szokásos 120 fős gyülekezeti táborunkba is Balatonszárszóra, ahol idősek és fiatalok együtt töltünk egy hetet Isten jelenlétében. Nagyon áldott ez is. Tudod, így könnyű keresztyénnek lenni, amikor szerető és elfogadó gyülekezetben és egyházi közösségekben élhetsz.
Kívánom, hogy maradjon ilyen áldott megtapasztalás számodra a dunántúli református valóság! Zárhatjuk beszélgetésünket egy villámkérdés játékkal?
Próbáljuk meg!
Köszönöm!
Roller vagy autó? Félnék a rollertől, ezért autó.
Tölgyfa vagy fűzfa? Szeretem a folyóparton álló fűzfákat.
Sára vagy Rebeka? Rebekával mindig együtt éreztem.
Kék vagy sárga? Kék!
Medve vagy szarvas? Szarvas.
Augustinus Vallomásai vagy de Béze genfi zsoltárjai? A mélysége miatt választom a Vallomásokat.
Nyárutó vagy tél? Nyárutó, mert akkor még van melegség.
Efézusi vagy Filippi gyülekezethez írt levél? Egyértelműen az efézusi, mert nagyon jó tanácsok vannak arra vonatkozóan, hogy hogyan viselkedjen egy keresztyén ember.
Kifelé vagy befelé? Befelé.
Mosogatás vagy porszívózás? Mosogatás, de géppel!
Feleltetés vagy röpdolgozat íratás? Egyik sem, mert bár szükség van rá, de nem szeretem őket.
Hal vagy bárány szimbólum? Bárány.
