Áldott legyen az Isten, aki egyedül boldog, hatalmas, halhatatlan, láthatatlan, megközelíthetetlen, örök Hatalmasság, aki a királyok Királya, hogy kilépett mennyei világosságából és boldogságából, magát számunkra láthatóvá és hallhatóvá tette, majd Jézus Krisztusban kiragadott bennünket a halál minden hatalmából, és megragadott minket az örök élet számára. Minden tisztelet és döntés csakis az Övé (15–16). Isten pedig mindent jól cselekszik; igazsága kegyelemmé lesz, mert mi is részesei lehetünk a végső és boldog rendet helyreállító igazságának. Nincs ennél nagyobb örömhír, nincs más vigasz és erőforrás ebben a „szétszórt” világban, csakis ez!
Mi tehát akkor ragadhatjuk meg az örök életet, ha Isten kegyelmes keze megragadott bennünket. Hiszen Isten az, aki életet ad (13), aki egyedül halhatatlan (16), és csakis Ő adhat életet, Ő adhat örök életet, Őneki azonban van hatalma arra, hogy halhatatlanságával a halál hatalmát is legyőzze, ahogy ezt Jézus Krisztusban bizonysággá tette számunkra. Megragadhatjuk tehát az örök életet, mert az élet Ura megragadott minket. Pál világosan szól erről, több levelében is: „…igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Filippi 3,12) Akit az Isten megragadott, azt nem engedi el soha (Róma 8,38–39).
A megragadott örök életnek azonban, ebben a világban is, látható jelei vannak. Az örök élet embere igyekszik az Istentől való igazságra, kegyességre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre (11). Az örök élet embere mindenkor Jézus Krisztusról tanúskodik szép hitvallással (12–13). Ez a kifejezés, „szép hitvallás”, sokkal kifejezőbb, mint a bátor hitvallás. Jézus Krisztus is szép hitvallást tett Pilátus előtt (13). A szép hitvallás hitelesen és világosan szól sokak előtt, amikor kell, de hallgatni is tud, amikor szükséges, vagyis a szép hitvallás nem provokatív, nem ellentéteket gerjeszt, hanem a hitetleneket is elgondolkodásra készteti, megindítja. A bátor hitvalló örökké konfrontálódik, és ezalatt tombol a „szétdobáló”, miközben a hitvallása csak növeli a távolságot ember és ember között. Valahányszor a szép hitvallásra, valamint az Istentől való igazságra, kegyességre, szeretetre és állhatatosságra igyekezhetünk, azzal az örök élet Istene, látható módon, újra és újra megpecsételi, hogy Ő mozdul bennünk, Ő tart minket. Ez az igyekezet csak az Úrban lehetséges, egyébként mindent legyőz a fentiek ellenkezője. A hit harca is az Isten Lelkének munkája bennünk, amely kemény harc, de győztes harc, mert az Úr harcol az oldalunkon, Ő harcol velünk és értünk (12). Ő „végsőkig” megtart bennünket a feddhetetlenségben (14).