Sokféle adósság terhelhet bennünket, a „kamataival” együtt. Nagy nyomást jelenthet egy banki kölcsön, amelyet évtizedekig törlesztünk vissza, a kamataival együtt. Először alig kopik a felvett tőke a törlesztés során, szinte csak a kamatot fizetjük. Életünk adósságai azonban ennél sokkal nyomasztóbbak: elromlott emberi kapcsolatok, eltékozolt évek, rossz döntések, megtévedések, szenvedélyek, gyengeségek; bűnök, konkrét vétkek sora: gondolatok, szavak, cselekedetek, mulasztások… Életünk egy pontján mindezek ránk ülnek, az évek alatt felhalmozott „kamataikkal”, mindenféle következményeikkel együtt, és követelnek, vádolnak minket (14).
Kegyelemnek vegyük, ha nyomaszt minket az adósság követelése. Mert ezzel már elismertük az Isten rendjét. Ugyanakkor halljuk meg az evangéliumot: Isten eltörölte az adósságunkat, mindazt, ami terhel bennünket; nem követel, nem vádol az Isten, pedig joggal tehetné ezt. Isten odaszegezte az adóslevelünket a keresztfára. Ez nagypéntek evangéliuma. Ez Jézus Krisztus megváltó halálának ajándéka számunkra. Nagy dolog, ha terhelnek az adósságaink, a bűneink; de halljuk meg, fogadjuk el, hogy Isten, Jézus Krisztusért megbocsátott nekünk, felmentett bennünket; és miként Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, Ővele együtt minket is életre keltett, új és örök életre (11–13). Nincs adósságunk; nincs, ami nyomasszon, ami vádoljon és követeljen; hiszen Krisztus diadalmaskodott minden rossz gondolat, minden emberi elvárás és minden ártó hatalmasság felett (15). Kegyelem alatt vagyunk, ha ezt meghallhatjuk és elfogadhatjuk. Ez a világon hangzó üzenetek legfontosabbika.
Kegyelmi állapot az is, ha meghalljuk az apostol intését: Csak Jézus Krisztusban adatik ez a csoda! Őbenne, akiben az Isten kegyelmének teljessége maradéktalanul megjelent. Őbenne jutunk el mi is a teljességre. Ez a teljesség: teljes megoldás, teljes szabadság, teljes élet. Aki Jézus Krisztusban van, az nincs kiszolgáltatva emberi elvárásoknak, noha új emberként is betagolódik e világ rendjébe. Aki az Úrban van, azt sem kegyes bölcselkedők, sem emberi hagyományok, sem élettelen pogány elemek – „a világ elemei” –, sem ártó fejedelemségek és hatalmasságok nem ejthetik rabul (8–10).