BlogHittem, azért szóltam

Dobrev és az egyházak

Dobrev Klárának nagyon nem tetszik, amit a miniszterelnök a Pesterzsébet-Szabótelepi Református Egyházközség új templomának átadásán mondott. Orbán Viktor ezt mondta: „Mi, magyarok ezer éve templomépítő nemzet vagyunk. Minden egyes templom bástyát jelent a nemzet szabadságáért és a nagyságáért folyó küzdelemben.”

Dobrev szerint a miniszterelnök nem érti a huszonegyedik századot. Rendben van, hagyjuk meg nyitott kérdésként az utókor számára, hogy mi lesz századunk lényege. Szerintem Dobrevnek nincs igaza a miniszterelnök történelemértelmezésével szemben. A két látásmód között áthidalhatatlan szakadék tátong. De ez legyen egy elvi vita egy szabad és demokratikus országban, amelyben a politikai hatalomért világképek csapnak össze.

Ami viszont elfogadhatatlan Dobrev érvelésében, az a végtelen cinizmus, ahogyan az egyházak képébe vágja, hogy szerinte „templomokat az egyházaknak kell építeniük.” Olyan ez, mint amikor egy embert majdnem halálra kínoznak egy börtönben, végső fizikai leépülése után szabadon engedik, s azt mondják neki, fuss, versenyezz a többiekkel. Ha pedig nem tud, fogvatartói még azt is számonkérik rajta, miért olyan gyenge.

Úgy látszik, Dobrev Klára nem hallott arról, mi történt az egyházakkal a kommunizmus idején. A keresztény egyháztársadalmat szétverték, az egyházakat vagyonuktól megfosztották, a kereszténység eszméjét szitokszóvá tették. És ilyen történelmi előzmények után Dobrev azt mondja, az egyházaknak kellene templomokat építeni. Sőt, mindez úgy hangzik, mint valamiféle számonkérés. Miért nem az egyházak építenek templomot?

Az már csak e végtelen cinikus mondatnak az ijesztő mélységét fokozza, hogy Dobrev Klára a kommunista Apró Antal unokája. Én nem tartozom azok közé, akik ebből automatikusan mélyreható következtetéseket vonnak le. Dobrev Klára, mint ahogyan senki sem, nem tehet arról, hogy ki a nagyapja. Arról viszont már igen, hogy miként viszonyul hozzá.

Nos, Dobrev Klárának ez a megnyilatkozása igenis alkalmas egy olyan feltételezés megalapozására, hogy ő ma Magyarország miniszterelnök-jelölt-jelöltjeként azonosul a nagyapja által is képviselt kereszténység-és egyházellenes kommunizmus szellemi örökségével.

Európa mai szellemi állapotáról pedig mindent elmond, hogy ma a huszadik század egyik totalitárius eszmerendszerével minden következmények nélkül lehet azonosulni, a politikai szalonképesség szemernyi kockáztatása nélkül. Sőt, a valaha volt keresztény Európa egységéért folytatott küzdelemben a kereszténységellenesség legitim politikai árucikk.

Mindazonáltal Dobrev Klára cinikus mondatában, ha eltekintünk a történelmi kontextustól, önmagában, van jogos igény: az lenne az ideális, ha a szétvert keresztény középosztály anyagilag újra annyira megerősödne, hogy képes legyen az egyházak önállóságának további növelésére.

De ha jól értem, ez történik ma a magyar társadalomban. Úgyhogy nyugodjon meg Dobrev Klára, kialakulóban van egy önrendelkezésre egyre inkább képes új nemzeti középosztály, amelynek a számára fontos a templom, a kereszténység és az egyház. Bizony.

Hát, ez a „baj” Magyarországgal és kormányával a nemzetek fölötti és kereszténység nélküli Európa-eszme olyan hazai képviselőinek szemében, mint Dobrev Klára.