Egy grafikus szépséggel megformált nagy „Ő” betűt látok, keretben, a dolgozószoba falán, az íróasztal és a könyvek között. Semmi más kép nincs itt a szobában, csak ez az egy grafika, csak ez az egy betű: „Ő”.
Megragadott, igehirdetéssé lett ez az egy betű. Pál, a Kolossé levélben a sokféle módon spekuláló, mindent értelemmel, fogalmakkal rendszerbe zárni akaró gyülekezetnek csak ennyit mond: Ő, Jézus Krisztus! Hagyjátok abba a spekulálást! Hagyjatok fel mindenféle spekulálással! Ő, az Úr Jézus Krisztus elég! Ő a láthatatlan Isten képe (15). Ő a teremtés kezdete és célja; Ő előbb volt mindennél (16–17). Ő a halottak közül az elsőszülött (18). Ő az, aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, aki megváltott minket (13–14). Ő az egyház és mindenek feje, létének értelme, határa és határtalansága (18).
Aki Őrá, Jézus Krisztusra tekint, és mindent Őrá tekintve értékel, az hálát ad naponta ezért a megváltó szeretetért, az örömmel ébred és indul minden reggel (12). Aki Őrá tekint, az minden napra megkapja az erőt az állhatatossághoz és az örömmel viselt hosszútűréshez (11). Aki Őrá tekint, az az Ő tetszésére él, minden nyomorúsága ellenére is, „szent méltóságban” (10). Aki Őrá tekint, az naponta könyörögve leborul Őelőtte, azaz naponta ráhagyatkozik erre a megtartó kegyelemre, közbenjáró könyörgést mondva másokért is (9).
Minden tekintetben Ő legyen az első! (18)