Az Ige mellettBlog

(19) „Az Úr Júdával volt, ezért tudta birtokba venni a hegyvidéket. De a völgy lakóit nem lehetett kiűzni…” (Bírák 1,16–36)

Mindegyik törzs igyekezett birtokba venni a neki elrendelt részt (16–26). Bőséggel maradtak azonban el nem foglalt területek Júda törzsének területén, beleértve Jeruzsálemet (19–21), de más törzsek területein is (27–36). Ahol eredményesek voltak, csak azért járhattak sikerrel, mert az Úr velük volt (22). A siker akkor áldás, akkor maradandó, ha azt az Úrtól kértük el, Őtőle kaptuk és mindvégig Őneki tulajdonítjuk azt. Az Úr nélkül semmit sem cselekedhetünk (János 15,5), ami azt is jelenti, hogy amit Őnélküle teszünk, azon nincs áldás, az bármilyen ügyeskedéssel és kaszabolással szerzett siker, az emberek szemében bármilyen dicsfényes siker is, valójában ideigvaló, mulandó, akár ítélet alatt is lehet. 

Az is egyértelmű a mai Igéből, hogy az Úr folyamatos jelenlétére, vezetésére van szükség, hiszen Ő nem azonnal ad eredményt. Józsué könyve mintha arról tudósított volna, hogy elfoglalták az egész országot (Józsué 11,16–23); de a Bírák könyvéből kiderül, hogy ez még hosszú küzdelmek sorozata lesz, amely mind a mai napig tart. Isten, e-világban hűséges szolgálatot, küzdelmet vár tőlünk, de az eredmény nem azonnal, nem teljességében adatik. Életünk utolsó percéig harcoljuk a hit harcát (1Timóteus 6,12), folyamatosan megkérdezzük az Urat (1,1), odamenekülünk a kegyelem királyi székéhez (Zsidókhoz írt levél 4,16), és egyre inkább belátjuk, hogy ami ma eredmény volt, holnap már nem az. 

Hűségesen tesszük a dolgunkat, hiszen az örök Ígéret Földje, a mennyei Jeruzsálem, a nekünk kirendelt rész, Jézus Krisztusban már a miénk. A rettenetes harcot nem nekünk kellett megharcolni, mert Isten hatalma és szeretete már megharcolta értünk azt (1,8). Nincs ennél nagyobb „eredmény”, ami nem kopik el soha. Ez az örökség erőt ad a hűséghez mindhalálig (Jelenések 2,10), és örömöt ad az „itteni” részeredményekhez…