Márk evangéliumának témája (1), amelyet az ószövetségi próféták előkészítettek (Ézsiás 40,3): Jézus Krisztus útja a keresztig és a feltámadásig. Márk elsőként az Istent szólaltatja meg, aki cselekvője mindannak, ami Jézus Krisztussal történik: „Íme, elküldöm előtted követemet, aki elkészíti utadat…” (2) Jézus Krisztus útja, Isten által elkészített út, amelynek célja: bűnbocsánat, új élet, örök élet. Jézus útja az, hogy isteni erejével emberlétének útját engedelmesen végigjárja, miértünk, emberekért.
Isten népének útja is, Isten által elkészített út. Áldott szolgálat, amikor valaki, kiáltó hangként rámutathat Jézus Krisztus útjára és az ebből fakadó evangéliumra (3). Ilyen lehetett Keresztelő János, a maga korában, a prófétai ígéretek szerint (Malakiás 3,1), szinte Illés prófétaként, a Messiás előfutáraként jelent meg (Malakiás 3,1). Mi azonban nem Keresztelő János korában élünk: nem vonultunk ki a pusztába, hanem nagyon is benne élünk a világban; nem böjtölünk, hanem jóllakottak vagyunk, jólétben élünk, ha böjtölünk is, csak jódolgunkban tesszük; és ha kiáltunk az Úrról, nem vonul ki hozzánk az egész nép, hogy hallgasson szavunkra; sőt, ma már annyian kiáltanak, hogy nincs az a kiáltás, amire pár embernél több mozdulna. Ki érti ma a szavunkat, és kit érdekel, ha megtérésről, keresztségről, bűnbocsánatról beszélünk? Alapvetően más lett azóta minden (3–6).
Isten útja azonban győztesen előkészített út. Ezért, aki Jézus Krisztust követi, az most sem tehet mást, mint készíti a ma embere számára az Úr útját, egyenesíti ezt az utat, sokféle „görbeség” között. Mondani kell, hirdetni kell azt, aki erősebb nálunk, erősebb a gyengeségeinknél, erősebb tehetetlen éltünknél; Ő az, aki erősebb a bűnnél és a halálnál. Őhozzá és Őróla kell kiáltani! Isten Szentlelke, a mai hangzavarban is megadja, hogy eljusson ez a hang oda, ahová kell, és ott az élet szavává lesz az örömhír (8).