Az Úr népével van, velünk van, közöttünk lakik (34). Ez az áldott bizonyosság minden erőnk és reménységünk forrása. Mi Krisztusban, Krisztus bennünk!
Az Úr velünk van abban, hogy egyszerre biztosítja a rendet, az élet védelmét, és az irgalmat a nyomorult bűnösök számára. Az irgalom csírái a menedékvárosok. A hat lévita menedékvárosba azok menekülhettek, akik nem szándékosan öltek, így elkerülve a vérbosszút (1Mózes 9,5–6), életben maradhattak ügyük tárgyalásáig (9–13). A menedékvárosokban védelmet találhattak a jövevények és a zsellérek; mindazok is, akik Izráel fiai között éltek (14–15).
Az Úr velünk van abban, hogy védi az életet, minden tekintetben. A vérontás a legsúlyosabb bűn. Aki azonban szándékosan ölt, veszélyes tárggyal, vagy előre megfontolt indulatból, azt a menedékváros sem menthette meg a bosszútól (16–21). Akiről kiderült, hogy vétlen a vérontásban, az visszamehetett a menedékvárosba, és azt nem hagyhatta el a hivatalban lévő főpap haláláig (22–29). A főpap halála azt jelképezte, hogy eltörölték a gondatlanságból más ember halálát okozó vétkét. A tárgyaláson több ember hiteles tanúskodására volt szükség. A gyilkos, akár vétkes, akár vétlen abban, nem fizethetett váltságdíjat bűnéért, amellyel kiválthatta volna magát a halálból, vagy a menedékvárosba vonulástól (30–34), mert a kiontott vér engesztelést kívánt (1Mózes 4,10; 9,6).
Az Úr velünk van, közöttünk lakozik. Ő mindig az életet védő rend és az irgalom oldalán áll, a halált is legyőzte hatalmával. Jézus Krisztusban van engesztelés, Őbenne van bocsánat minden bűnünkre; de aki Jézus Krisztusban van, az irgalmas, az oltalmazza, védi, óvja az életet, minden tekintetben. Jézus Krisztus menedék a mi számunkra. Mi is menedékké leszünk mások számára.