Ilyen az ó-emberi düh. Ilyenek vagyunk mindnyájan. Újjászületett emberként is, e testben élve, végig kísért bennünket az ó-emberi indulat, hiszen e testben távol lakunk az Úrtól (2Korinthus 5,6).
Kinek van igaza, nem is érdekes, a lényeget illetően. Az egyik oldalon ott áll Sámson apósa, aki azt gondolta, hogy Sámson elhagyta a feleségét (2), amikor a lakodalmi botrány után hazament az apjához (14,19–20), ezért adta a lányát, Sámson feleségét az egyik vőfélyhez. Most Sámson apósa szánalmasan kárpótolná egykori vejét (2). A másik oldalon maga Sámson áll, aki azonban úgy érezte, hogy becsapták, ezért lángoló haragra gerjedt, és emberi erejével határtalanul tombolt; amit csak megtehetett dühében, azt megtette. Háromszáz rókát megkínozva gyújtotta fel a filiszteusok vetését (4–5), majd agyba-főbe verte a filiszteusokat (8). Csak azután nyugodott meg (7). A harmadik oldalon ne feledkezzünk el arról, hogy nemcsak Sámson apja, nemcsak maga Sámson, hanem a filiszteusok is ilyenek: a felégetett vetésekért bosszúból megégették Sámson feleségét és annak apját (6). Mindenki ilyen? A bibliai látlelet döbbenetes. Ne tiltakozzunk mindjárt ellene, tartsunk önvizsgálatot! Mire képes az emberi indulat, mindenhol, minden területen, és csak helyzettől függ, hogy mivé leszünk?!
A hetedik vers segít bennünket eligazodni. Sámson így kiált fel a filiszteusok előtt: „Én még bosszút állok rajtatok, és csak azután nyugszom meg!” (7) Nem tévedett az embertudomány, amikor feltárta azt, hogy mi minden lakik az emberben: mennyiféle indulat… Ezzel csak a bibliai igazságot erősítette meg az embertudomány: „Nem tudjátok, milyen lélek lakik benneteket?” (Lukács 9,55) Ám éppen az az evangélium, hogy Isten az egyetlen, aki nemcsak ismeri a mi indulatainkat, hanem Ő az egyetlen, aki le is tudja nyugtatni azokat, hogy Lelke által újjászületve, soha ne léphessünk túl egy határt. Ő, az Úr, lenyugtat, Lelke által betölt, felhasznál, alkalmassá tesz, mint Sámsonnal tette.
Fontos az embertudomány, de mindig több az Isten Igéje, ezért soha ne ragadjunk le az embertudománynál! Ha csak a mai Ige tematikáját nézzük: mindenkinek megvannak a maga sérelmei, amelyekért bosszút állhatna, ha tehetné. Isten embere azonban a legnagyobb kiszolgáltatottságban is megelégszik azzal, hogy Istené a bosszúállás, Ő majd megfizet (Róma 12,19). Isten, egyszülött Fiában, már rendezte is a számlát azok számára, akik hisznek Őbenne. Ez a bizonyosság nyugalmat ad. Noha sok minden feszül bennünk e testben, van hol kiengedni…: Isten előtt leborulva, kiengedhetjük a szelepet, kegyelmére hagyatkozva megnyugodva, megbékélve mehetünk tovább. Nagy kockázat ez, a Krisztus követésének szent kockázata. Nehéz út, amelyhez naponta kérni kell az erőt és a békességet, hogy az Úr Lelkének indulata vezessen minket. Sámson ennek a hosszú útnak az elején jár még, de mégis vele van az Úr, felhasználja őt az Isten; akárcsak minket is.