A Kormány népszavazást kezdeményezett a gyermekvédelemről. Nagyon helyes. Ki kell ugyanis derülnie, hogy az az eszement nevelési elképzelés, miszerint már az iskolákban támogatni, reklámozni kell a homoszexualitást és transzszexualitást, a magyar emberek túlnyomó többségében visszatetszést kelt. Inkább azon kell csodálkozni, hogy a nyugati társadalmakról ilyen vonatkozásban alig tudunk valamit. Én például nagyon kíváncsi lennék, hogy egy átlag német vagy francia polgár mit gondol az LMBTQI+ ideológia ilyen erőszakos nyomulásáról. Éric Zemmour francia jobboldali véleményvezér mondja egy helyütt, ha Franciaországban közvéleménykutatást indítanának a magyar gyermekvédelmi törvényről, akkor valószínűleg az derülne ki, hogy a francia polgárok 80%-a egyetért vele. Nem tudjuk, arról azonban vannak sejtéseink, hogy a normálisan gondolkodó emberek túlnyomó többsége abszurd gondolatnak tartja, hogy már a gyerekeket is arra kell nevelni, hogy született szexuális identitásuk csak esetlegesség, amelyet a többségi társadalom erőltetett rájuk.
Nincs mese, a népszavazás az egyik utolsó fegyver ahhoz, hogy megállítsunk egy hihetetlen érdekérvényesítő képességgel rendelkező ideológiát, amellyel igazából nem is az az alapvető probléma, hogy szembe megy a konzervatív társadalmi többség gondolkodásával, hanem az, hogy egész egyszerűen nem igaz. Ugyanis letagadja a valóságot, s a tetejébe még azt is állítja, hogy az, amit eddig valóságnak hittünk, hogy ti. a férfi és a nő biológiai adottság, valójában csak egy képzet. Az LMBTQI+ ideológia tehát nem pusztán toleranciát, megértést akar hirdetni a különböző szexuális identitású emberek felé, hanem egyenesen azt állítja, hogy amit a zsidó-keresztény kultúrában az emberek Istentől kapott, megváltoztathatatlan adottságnak hittek, az szimplán évezredeken áthagyományozott illúzió volt, s eljött az idő ennek a fixált emberképnek a felszámolására. Az LMBTQI+ misszió úgy kalkulál, hogy az általa hirdetett, a biológiai nemtől elszakított szexuális identitású ember megteremtését nem szabad a többségi konzervatív társadalomra bízni. Pontosan tudják, hogy a szülők, nevelők túlnyomó többsége mereven elzárkózna ettől. Ezért a nevelési rendszerbe be kell iktatni egy olyan szereplőt, amely a neveltek és nevelők közé áll, szét kell választani gyereket és szülőt, s ennek egyik eszköze lehet az iskola. Ördögi terv egy új ember megteremtésére, akinek az önképét immár nem a valóságon nyugvó emberkép, hanem a fejébe ültetett képzetek formálják. Ettől kezdve viszont nincs határ, hiszen, ha az egyén minden objektív adottsága ellenére az, aminek képzeli magát, ha a szubjektivizmusnak semmi sem szab határt, akkor a következmények beláthatatlanok.
Ráadásul az LMBTQI+ lobbi mindezt úgy teszi, hogy politikailag felhasználja és kihasználja a szexuális identitásukban elbizonytalanodó emberek tényleg jelentős csoportját, s a tolerancia, a megértés, a válságkezelés meghirdetése helyett forradalmi ideológiát csinál belőle, csak azért, hogy a normalitás többségi társadalmát bélyegezhesse meg homofóbiával. Holott a többségi társadalom egyáltalán nem az, csak egyszerűen nem hajlandó elfogadni az LMBTQI+ valóságtól elrugaszkodott filozófiáját. S nem azért nem hajlandó elfogadni, mert érzéketlen, mert nincs benne empátia, hanem azért, mert az a társadalom halálra van ítélve, amelyben az egyén az, aminek érzi vagy gondolja magát. Ha az egyéni érzelem a valóság mércéje, akkor immár nincs semmi sem, ami immár egy társadalom eszmei alapja lehetne. Tényleg eljutunk a zseniális Franz Kafka valósággá vált novellájáig, Az átváltozásig (1912), amelyben Gregor Samsa egy reggel arra ébred, hogy féreggé változott. Miközben látszólag a szexuális identitás a vitatéma, addig valójában az LMBTQI+ ideológia nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a zsidó-keresztény civilizáció évezredes emberképének nem volt objektív alapja, s egy olyan új ember megteremtésére van szükség, aki immár fittyet hányva a valóságra, eldönti, hogy ő ki.
Szóval, igenis népszavazás, végre meg kell szólalni. Aki meg a „ne szólj szám, nem fáj fejem” mintáját követi, előbb utóbb rá fog döbbeni, hogy a zsidó-keresztény civilizációt úgy verték szét, hogy közben csak néma szemlélője volt.
A dekadencia ugyanis nem akkor kezdődik, amikor egy forradalmi osztag fel akarja számolni a zsidó-keresztény civilizáció eszmei alapjait, hanem akkor, amikor már maga a többségi társadalom túl enervált és gyáva ahhoz, hogy megvédje önmagát.
