Mit kezdhet a ma embere az Ige kizárólagosságával, miszerint egyetlen üdvözítő hely, személy, Krisztus adatott nekünk, ahol megoldást találhat az életünk?Folytassuk a tegnapi üzenet kifejtését.
Tudom, sokféle ez a világ, sokszínű. Ez jól is van így, ha rendben, minden szín magát képviseli. Vagyis a sokféle színskálában minden szín csakis a saját, Istentől kapott árnyalatát képviselheti. Ha az adott szín megtagadná önmagát, akkor lenne igazán szürke, összemosódottan szürke, „egyforma” a világ. Ez a „mindenhol, minden ugyanaz” tapasztalata. Ismerős?
A mai Igében ennél is többről van szó. Arról van itt szó, hogy a mennyei világ nem a sokféleségétől és a sokszínűségétől lesz sokkal jobb mindennél (Filippi 1,23). Hanem éppen ellenkezőleg, a mennyei világ attól lesz sokkal jobb mindennél, hogy végre megszűnik minden olyan sokféleség, ami itt gyötrelemmé lett számunkra.
A sokszínűség az itteni nyomorúságos világ jellemzője, mert az egyik szín mindig a másik fölé akar kerekedni, miközben minden mindennel összemosódik, miként ez az én gyerekkori vízfestményes „alkotásaimon” gyakran megtörtént: egy uralkodó szín megfolyt és mindent összemosott.
A mennyei világ nem sokszínű. De ez nem azt jelenti, hogy a mennyei világ szürke lenne, hanem azt, hogy az „egységes” lesz, a Jézus Krisztusban.
Erre várunk, amikor az Ő egyetlen helye, jelenléte, megváltó szeretete betölt mindent, ahol végre nyugtunk és örömünk lesz (12,10). Ott már nem lesznek áldozatok, szabályok (12,13–18), mert azok a szívünkbe íródnak.
Addig pedig vigyázzunk magunkra (12,13), és ne hagyjuk magukra az Úr szolgáit sem, akik az egység helyét, ezt az egyetlen, megváltó helyet, Jézus Krisztus keresztjét és üres sírját mutatják és hirdetik nekünk! (12,19)