„Reggel lett, a rádióban esik,
Tejjel kifli, ha megyek a boltba,
Lenyeltem egy kétforintost,
Hogy telefonáljak a magányomba.”
(Kispál és a borz)
Nem mondanám, hogy ez a kedvenc képem. De egy rendkívüli kép. Egy leopárd a szájában tartja a zsákmányát, a nőstény majmot. Ebbe a gerincben roppant, még ki sem hűlt anyamajom testbe kapaszkodik az élő kis majomkölyök. A holt anyjába, akit a nyakánál fogva hurcol a ragadozó. Reménytelenül kapaszkodik. A nem szép vég is benne van, a tragédia. Valahogy ez a magány, ha képpel kellene elmesélni. (Kép: Wildlife Photographer of the Year National Park Zambia)
A magány vége mindig borítékolható. Sötétség, depresszió, leépülés, érdektelenség. Még mozog, de már tulajdonképpen nem tartozik az élők közé. A magányt szeretném megkülönböztetni az egyedülléttől. Ez utóbbi lehet saját akaratból, de lehet véletlenszerűen, vagy külső tényezők miatt. Nem tart örökké. Néha egyedül kell lenni.
A magány pedig még társak között is lehetséges. Ez benne a rémálom, hogy nem függ a magányos ember körül lézengők számától. Úgy mondják izoláció.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az elmagányosodás globális járvány lett, és egészségügyi vonatkozásai miatt veszélyt jelent.
Különösen a fejlett országokat érinti, és időseket, serdülőket egyaránt. A társas kapcsolatok hiánya ugyanakkora, ha nem nagyobb veszélyt jelent, mint az alkoholizmus, a dohányzás, légszennyezés, elhízás. És a fizikai és mentális egészségre is komoly hatással van, összefüggésbe hozható a szorongással és a depresszióval, és meglehet, hogy 30%-kal is növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. De a stroke, demencia és öngyilkosság okaként is egyre többet emlegetik.
Ennek a fele sem tréfa. Szőke András anno, a hőskorban, még Kapolcsra ment, hogy ott közösségeket, közösségi alkotásokat hozzanak létre. Szállás híján egy kimeszelt disznóólban lakott azokban a hetekben. Kérdezték is tőle, hogy miért vállalja így? Mert k…a magányos vagyok, és a társaság, a közösség mindent megér.
Az egész korábban kezdődött, mint a koronavírus-járvány, de az még rátett egy lapáttal. A társas interakciók száma csökkent. Magyarul nem találkoztak fizikálisan egymással olyan sokat, mint amennyi jó lett volna. A digitális eszközökkel könnyű üzenetet váltani, kapcsolatot találni, de nem pótolja a személyességet. Az utcai játék, a grundfoci mindig intenzívebb tud lenni a kapcsolatok és kötődések kialakulása szempontjából, mint a virtuális tér. A személyes kapcsolatnak több haszna is van. Ha elmegy az ember nyaralni, akkor van, aki megeteti a tyúkokat, meg cicát, kutyát. Több országban már kormányzati szinten foglalkoznak ezzel a „nem is tudom minek nevezzem” jelenséggel, amely probléma, tragédia, a jövőre nézve jelenbeli időzített bomba.
Végeztek egy kutatást, hogy hogyan hat az izoláció, a magány az emberek egészségi állapotára. Vagy negyvenezer idős, magányos embert és legalább annyi nem magányos embert hasonlítottak össze. Főleg fiziológiailag vizsgálták őket.
Mágneses-rezonancia (MRI) vizsgálatokkal hasonlították össze a résztvevők agyának rajzolatát. Bizonyos agyi területek másképpen néztek ki a magányos és a nem magányos embereknél. A magányosoknál olyan idegkötegek struktúrája volt erősebb, amelyeket akkor használ az ember, ha gondolkodik, álmodozik, tervezi a jövőt, emlékezik a múltra. A szürke állomány is nagyobb volt. Azt gondolják a kutatók, hogy mindez azért van, mert sokkal többet emlékeznek, álmodoznak, és talán még az izolációból való kitörést is tervezgetik.
Ha ebből a szempontból vizsgáljuk meg Jézus tanításait, a Szentírás bölcsességeit, és útmutatásait, akkor könnyedén rájöhetünk, hogy a magányosság helyett a közösséget ajánlja. Azon az áron is, hogy ha igaza is van, de inkább bocsásson meg, legyen szelíd, barátságos, szeressen, sírjon, nevessen. Nyilván teológiailag az Istennel való közösséget ajánlja, de ez elképzelhetetlen a felebarát nélkül. Amikor a gyülekezeti közösségeinkről beszélünk, akkor nem a rendszerről, a hierachiáról gondolkodunk, hanem azon emberek közösségéről, akik Istennel vannak közösségben. Ez mindig személyes történet.
Most halottak napja volt, jön a karácsony is. Fel fog erősödni a magányos emberek reménytelensége. Ne maradjunk egyedül, és ne hagyjuk egyedül azokat, akiket ránk bízott Isten. Igen, tűrni is kell, meg temetni, meg ápolni, meg anyagi áldozatot hozni. De megéri. Jézus szerint boldogok azok.
