Akkor Péter odament hozzá és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is.” (Máté evangéliuma 18. rész 21-22. versek)
Egyszer magához hívatott egy utolsó stádiumban lévő rákos beteg nő. Már jó húsz perce ültem az ágya mellett, hallgattam, ahogy hol a régi emlékekről, hol a szenvedés kínjairól beszélt. Az volt az érzésem, hogy még nem tudta érinteni azt a témát, amiért hívott. Amikor pár másodpercre elhallgatott, megkérdeztem: „Hol akadt el?” Bevallom, ahogy kimondtam a kérdést, elég modortalannak éreztem magam. Először ő sem értette: „Hogyhogy hol akadtam el?” – kérdezett vissza rám pillantva, de rögtön folytatta is az előzőeket. Tízpercnyi újabb szóáradat után egyszer csak elhallgatott, a szemembe nézett és azt mondta: „Gyűlölöm a férjemet! Ez az a pont, ahol elakadtam. Olyan mélységesen megalázott, megbántott, hogy képtelen vagyok neki megbocsátani!” Beszélgettünk, kértük Istent, hogy szeretetének Lelkével árassza el a lelkét, hogy ne legyen benne gyűlölet. Minden nap gondoltam rá: vajon történt-e benne változás? Néhány nappal később kaptam tőle egy üzenetet: „Boldog vagyok. Olyan boldog, amilyen még sosem voltam.” – Szinte nem is gondolnánk, milyen magasra emelkedhet az ember lelke béklyók nélkül!
Talán vágyakozunk az Istennel való teljesebb kapcsolatra, vagy csak egyfajta lelki békére, feloldó szeretetre, és nem is tudjuk, egyáltalán nem számolunk vele, hogy amíg vád, ítélet, gyűlölet él a szívünkben valaki iránt, bárki iránt, ez az egész lehetetlen. Úgy állja útját a bennünk élő meg nem bocsátás, mint egy hatalmas vérrög az éltető vér áramlását a keringésünkben.
Péter kérdése után Jézus elmond egy példázatot (Máté 18:23-35.), amelyben a király elenged egy hatalmas összegű adósságot egy szolgának, aki ezek után börtönbe vetteti azt, aki neki tartozik egy kisebb összeggel, mert az nem tudja neki azonnal megfizetni a maga tartozását. Amikor a király értesül a szolga gonoszságáról, átadja őt a hóhéroknak mindaddig, amíg végül mindent vissza nem fizet.
A mi tartozásunkat fejezi ki a példázatbeli hatalmas összegű adósság: az életünkkel tartozunk. Jézus pedig az életének odaáldozásával eltörölte ezt az adósságunkat.
És vádakat fogalmazó, haragot tápláló önmagunkra ismerhetünk a gonosz szolga személyében, amikor a gyűlölet börtönébe zárjuk azt, aki nekünk adós.
Megbántottak? Becsaptak? Kihasználtak? Megcsaltak? Megaláztak? Kisemmiztek? Elhagytak? Hálátlanok voltak? Félreállítottak? Megrágalmaztak? Kegyetlenek voltak hozzád? – Tartoznak neked egy kisebb összeggel. – Neked, akinek az életéért meghalt az Isten Fia.
Megbocsáthatsz.
