A GERECSEI SZÓRVÁNYMISSZIÓRÓL
A misszió mottója: Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal! Péld. 16,8
A Tatai Református Egyházmegye Gerecsei Szórványmissziójáról
Egyházmegyénk ezen szórványmissziója igen speciális helyzetben van. Rácz Tibor lelkipásztor a Kárpát-medencei és a diaszpóra magyarságát segítő Nemzetpolitikai Államtitkárságon dolgozik, elsősorban a hátrányos helyzetű, határainkon kívül élők közösségének támogatásáért. Felesége szintén az államigazgatásban dolgozik, a felsőoktatásért felelős szakterületen, illetve közel másfél évtizede segíti Balog Zoltán, jelenlegi dunamelléki püspök munkáját másodállásban. Gyermelyen élnek három gyermekükkel, naponta ingázva a fővárosi munkahelyeikre.
A misszióról való beszámolóját egy alkalommal e gondolattal zárta: „A beszámolóm végén a hálaadásé és a köszöneté az első szó. Küldő közösség nélkül nincs misszió! Mi úgy tekintünk a kerületre és a megyére, mint Pál missziói útja során tekintettek Antiókhiára. (…) Köszönet a feleségemnek, gyermekeimnek és tágabb családomnak, akik mellettem álltak ezekben a feladatokban.”
A civil munkáján túl a családtól is időt von el, ha a lelkészi munkája úgy kívánja. Ha szükséges, akkor szabadságot is vesz ki a munkahelyén, hogy teljesíthesse szolgálatait.
A 2011-es népszámlálás szerint Sárisápon 96-an, Tardoson 66-an, Vértestolnán 9-en, Annavölgyön 28-an vallották magukat reformátusnak. 2010. május 9-én tartották meg az első istentiszteletet Sárisápon, a Bányász Művelődési Házban. Tardoson az első istentiszteleti alkalomra még ugyanabban az esztendőben, szeptember 5-én került sor.
Az indulást közel kétéves egyéni tervezés, majd bő féléves egyházmegyei és egyházkerületi előkészítés alapozta meg. Ugyanis nem egy korábban már megkezdett munka folytatódott egyházi támogatással, hanem az emberek szinte egyenként történő megszólítása indult az említett településeken, ahol hagyományosan elsősorban katolikus felekezetűek és szlovák nemzetiségűek élnek.
„Sárisáp és Tardos lakosságszáma kiegyensúlyozott, növekvő. Sárisápon 2085 fő, Tardos 1693 fő lakott a 2019 es év adatai szerint. Már tíz éves távlatban is elmondható, hogy érdemes volt ezekre a településekre figyelmet szentelni, hosszú távon nagy valószínűséggel lesz feladatunk, lesznek megszólítható emberek, családok ezekben a falvakban. Vértestolnán és Annavölgyön folyamatosan keressük a másik két településre áthívható leendő gyülekezeti tagokat, sajnos egyelőre változó eredménnyel. Természetesen többször történik olyan találkozás is, amikor a reformátusnak megkeresztelt falubeli nem köntörfalaz, hanem kimondja, hogy nem szeretne semmilyen kapcsolatot kialakítani sem az egyházzal, sem a közösséggel. Ezt tudni kell a helyén kezelni, elfogadni, adott esetben, ennek ellenére nem lemondani senkiről.”- fogalmaz a lelkész.
Rácz Tibor azt szeretné, ha megértenénk: „Mi nem nagyon kicsi egyházközség vagyunk, hanem egy szórványmissziós közösség. (…) Egyelőre nem látszik a lehetősége annak, hogy missziói egyházközség legyünk. (…) Adminisztrációs terheket venne le a közösségtől hosszú távon, ha egy konkrét gyülekezet kvázi leányegyházközségeként folyhatna tovább a munka.” A Gerecsei Szórványmisszió anyakönyvezését a Tarjáni és Dorogvidéki egyházközségek vállalják.
Az ilyen típusú missziói munkának szinte minden része sajátos tapasztalatokat kínál:
„A szórványhelyzet fontos jellemzője, hogy türelmesen, de egyfajta sajátos „készenléti állapotban” kell kivárni, míg egy újabb esély adódik a megszólításra., Semmit nem lehet sürgetni, de mégis hinni kell, hogy a csoda, egy újabb lehetőség Isten tervében benne van. Sokszor évekig dolgozunk, mire bekapcsolódik egy új ember, ám sajnos időközben el is kell búcsúznunk hűséges gyülekezeti tagtól, akiknek az emlékét őrzi a közösségünk.”
A szórványhelyzet sajátja, eseteként gátja, hogy a növekedés igénye, vágya sokszor akaratlanul is mindent elhomályosít. A szórványmissziós közösségnek éppen ezért inkább kísértése, mint sem célja a következő tíz évben az önálló gyülekezeti hely, aminek a fenntartására nem lenne képes a közösség. Nincs templomuk, nem is tudnák fenntartani, viszont az önkormányzatok, akikkel a kezdetektől kifejezetten jó a viszony, ingyen rendelkezésükre bocsátják mindkét településen a művelődési házat, támogatva ezzel a missziós közösséget.
A gyülekezet összetételére jellemző, hogy gyülekezeti tagok jó része vagy a nyugdíjas időszakának elején jár, vagy már régebben nyugalomba vonult. Vannak olyan aktív tagok, családok, akik a közösség számára az idősebb testvérekhez hasonlóan értékes szolgálatokat végeznek (pl. gyülekezeti túrák vezetése). Elsősorban egyének megszólítására törekszenek. Sok a vegyes házasság, számos családban csak egyetlen református gyökerű ember van akár három-négy generáció tekintetében is, akik számára nagy öröm, hogy helyben tud bekapcsolódni egy református gyülekezet életébe. Nagy érték, ha a férj és a feleség is református, erre is van példa. A közösség tagjainak kapcsolata a református egyházhoz korábban sok esetben nagyon laza volt. Néhány kivételtől eltekintve erősebb kötelék alakul ki a szórványmisszió segítségével.
Harmadik éve egyházlátogatókat is fogad a közösség. A gyülekezeteket kezdetben feszélyezte ez a helyzet, hiszen a közösség tagjai is tisztában vannak azzal, hogy nem vethetők össze egy hagyományos értelemben vett gyülekezettel. „Mégis – vallja a lelkipásztor – a vizitációk a bizonyságtétel és a bemutatkozás csodálatos lehetőségeivé váltak és megerősítettek bennünket, hogy ismernek és gondolnak ránk. Az évek alatt volt, hogy a megyei központi reformáció napi istentisztelet házigazdái voltunk Tardoson. Helyi tv és rádióriportok készültek Sárisápon közösségünkről. A helyi sugárzású Gorba rádió két évvel ezelőtti megszűnéséig minden istentiszteletet közvetített Tardoson.”
Különböző célokat fogalmazott meg Rácz Tibor hosszútávra, középtávra és rövidtávra a szórványmisszós munka kapcsán.
A Hosszú távú célok között említi a tapasztalatok rendszerezését, összegzését, melyek támogatást nyújtanak a közösségfejlesztési, gyülekezetszervezési, missziológiai és gyakorlati teológiai ismeretek kipróbálásához a gyakorlatban. Az összegyűjtött tapasztalatokat tovább is kell adni a megyében, adott esetben a kerületben, hogy közösen lelhessük meg azokra a módszerekre, amelyek közösségeinket – azok számától függetlenül – megerősíthetik.
A közösség vágyai között szerepel egy úgynevezett gyülekezeti kert kialakítása, amelyben az ültetett fák jelképeznék az éveket, évtizedeket, amióta a közösség működik. Egy harangláb és a hozzá tartozó szabad téri istentiszteleti hely kialakítása és ápolása már a közösség erejének igazi próbája lenne.
A középtávú célok egyik legfontosabb eleme a kapcsolattartás lehetőségeinek bővítése. Jelenleg ennek az egyik legnépszerűbb és legsűrűbben alkalmazott eszköze a napi, heti szintű telefonos megkeresés. A lelkész rendszeres jelentkezése mellett, a hívek jelzik, ha közérdekű, családi vagy személyes történést kívánnak megosztani. Az online térben is egyre többen mozognak otthonosan, de ott a túl sok „zaj” miatt egyelőre korlátozott a mozgástér.
A jövőben nagy kihívást jelent a szórványmissziós közösségek saját erőforrásainak megtalálása. Ehhez hozzátartozik a szakmai, módszertani segítő személyek, munkatársak bevonása és fejlesztése, ahogyan a településen kívül, de lehetőleg közel lakó önkéntes segítők felkutatása is.
A rövidtávú célok magától értetődőnek tűnnek, de korántsem könnyűek: imádság a következő közösségbe elhívott emberért. Ennek a várakozásnak a közös élménye. Amikor Isten meghallgatja az imádságot és új tagot vezet a közösségbe, akkor a gyülekezeti tagok újra és újra magukra ismernek, hiszen egykor ők maguk is ilyen módon kerültek a gyülekezetbe. A cél, közösségben megélni a hálaadás, a Krisztus követés áldásait. Az alkalmak elsősorban katechetikai, evangelizációs jellegűek, hiszen bibliaismeretben, egyházismeretben, egyházi énekek megismerésében új kezdetek, új belső lelki folyamatok indulnak az egyes embereknél. Fontos a bibliaismeret, az ünnepi istentiszteletek közös élménye.
Az önkormányzatokkal, a helyi római katolikusokkal, a településeken jelen lévő más típusú közösségi kezdeményezésekkel jó kapcsolat kialakítására kell törekedni továbbra is, a helyi újságban megjelenítve a közösség egyes alkalmait.
A 2020-as év nemcsak a tíz éves évforduló, hanem a koronavírus okozta világjárvány miatt is különleges volt. Januárban és februárban kéthetente tartottak istentiszteletek, ekkor még hagyományos módon. Sárisápon az istentiszteletek előtt sor került a szokásos imasétákra vagy a reggeli közös teázásra. Alkalmanként házaknál is volt áhítat.
A járványhelyzet erősen érintette a közösségeket, hiszen függtek a művelődési házakra érvényes helyi, majd országos szabályozástól. Így hosszú távon rendezkedtek be online, illetve telefonos istentiszteleti közvetítésekre.
Nyáron a művelődési házak közelében szabad téren tartották az alkalmakat. Ennek ellenére sokan féltek és kevesebben vállalták a személyes jelenlétet a maszkok és a távolságtartás ellenére.
Az istentiszteletek egyrészt egy zárt facebook csoporton belül kerültek megtartásra, melyet hallgathattak a gyülekezeti tagok által behívott külső emberek is. A virtuális tér mellett nem maradtak el a szokásos napi, heti telefonbeszélgetések, lelkigondozások, esetlegesen a óvintézkedéseket betartó rövid találkozások sem.
Az élő közvetítés mellett el kellett kezdeni rögzíteni az istentiszteleteket, majd ezek elérhetőségét megadni mindazoknak, akik nem voltak jelen a közösségi oldalakon. Elindult a misszió YouTube csatornája, melyre a felvételeket és az azt követő digitális utómunkákat a lelkész 17 éves fia végezte, eseteként az istentisztelet egy részét gitárjátékával kísérte.
Ám mivel nincs mindenkinek internet elérhetősége, előre megbeszélt időben vasárnap, hétköznapokon, a lelkipásztor egyenként, a telefontársaság által engedélyezett öt-öt főt, felvett konferenciabeszélgetésekbe. Amíg mind a hatan „megérkeztek” a konferenciára, a korábban felvettek már tudtak egymással beszélgetni. Még a szabadtéri istentiszteleteket is kiterjesztették ezzel a módszerrel, az otthon maradt hívek számára.
A szórványmisszió tagjainak csekély létszáma miatt fontos, hogy hetente a gyülekezet magjához tartozó 10-12 fő találkozzon valamilyen módon. A vírus okozta kényszerű helyzetben egyfajta új típusú missziói cselekményként, a telefon mellett, énekeskönyvvel az asztalon várták a hívek az istentiszteleti alkalmakat.
A személyes látogatásokra a megfelelő szabályok betartásával került sor, kerítés mellett, udvaron beszélgetve.
„Készülünk a járványhelyzet utáni időszakra.” – mondja a lelkipásztor. Ismét megerősíti és felhívja a figyelmet, hogy „küldő közösség nélkül nincs misszió!” Kéri is, hogy mind a Tatai Református Egyházmegye, mind a kerület, mind pedig a környékbeli gyülekezetek figyeljenek rájuk, hordozzák a kis közösségeket imádságban.
