Az édes semmittevés bűnös semmittevéssé nyilváníttatott felfokozott világunkban. Mindig kell valamit csinálni, tétlen kéznek ördög a munkaadója. Impulzusok sora, modern ösztökék gerjesztik a feszültséget, hisz – miként az elektromos gépeknél a motort – ez tartja mozgásban az embert. Pedig…
„Mennyi virág a réten!
Szíved vörösbegy, melynek torkában
hipermangánként gurguláz
a júliusi láz,
s két kitárt szárnya hűen
jelzi, mennyire szeretsz a fűben,
karod szétvetve, hanyattfeküdni,
s nézni az ég kerítését,
számtalan lécét és rését,
s számolgatni fölötted
a tölgyek
zöld papírpénzét.
Mennyi bankó, virág és csarab!
Sok gyöngy fogad kicsi fűrész, mely
a levegőégbe harap,
s küldi a szád
a dísztáviratát,
a mosolyt, a boldogságot, hogy fekhetsz
egyedül, egyedül, a rét közepén, júliusban.”
Bohumil Hrabal írta ezt „Dolce far niente” című versében. (Dolce far niente: olasz kifejezés, azt jelenti, édes semmittevés. Életérzés, létforma, ami valójában nem azt takarja, hogy semmit sem csinálni, hanem hogy nem görcsölni rá a dolgokra.)
A semmittevés is lehet áldott. (Sőt, néha éppen a nemtevés lehet csak az.) No nem a lustaság, a restség, amitől óv minket a Szentírás. Hanem az a tétlen-tevékenység, amiben hagyjuk magunkat csak lenni… Nagyon fontos rendszeresen elvonulni a világ zajától, csak az Úrra figyelni, imádságban leborulni, letenni a terheket elé. De néha lehet csak úgy, a gondokat, a bajokat kint hagyva, minden aktív, hasznos gondolattól mentesen „benne lenni”, felfedezni és rácsodálkozni a teremtett világ csodájára.
A Krisztust követő új ember ismérveit Pál apostol a kolosséiakhoz írt levelében pontosan összefoglalja. Tartózkodni a bűnös dolgoktól, könyörületesség, jóság, szelídség, türelem stb. A békétlen világ morzsolásában olyan nehéznek tűnik ez, még Krisztussal járva is.
Áldott semmittevésben lenni az Úrral, akár pár pillanatig is, amit a béke leng körül. Ez a tétlenség is lehet eszköz a krisztusi élet útján. Hagyni, hogy ez a pillanatnyi békesség kisimítsa a barázdált idegeket, kimossa és jóillatúvá szárítsa a bekoszolt lelket, hogy e megtisztító szusszanás után a „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kol 3,15).
Benedetto far niente. Nem meditációs, nem önfejlesztő technika ez, hanem pár pillanatnyi részesedés a teremtés csodájából. Egy nagy, szabad lélegzet Isten friss levegőjéből.
Itt van a nyár, a pihenés és feltöltődés ideje. Legyen sok élmény, aktív pihenés (bár szerintem ez oximoron). És legyen minél több Isten közelében megélt szabadidő/szabad idő, imádságosan, aktívan, akár szolgálattal is, és legyen legalább pár pillanat, ami az áldott semmittevésben telik el.
