Margó

Apropó, az M1-es autópálya

Mi van? Mi ez? Mi történt már megint? Napi szinten hallgatjuk a szirénázó rohamkocsikat. Ezek lehetnek tűzoltók, mentők és rendőrök, vagy egyszerre mind. Időnként helikopter húz el felettünk. Mentő és rendőrségi is. A falunk határában van az M1-es autópálya. Legtöbb esetben oda igyekeznek az élet és vagyonmentők. És ez még csak a mi határunkban.

Gyerekeket szállítottunk Mosonmagyaróvárra a Futura Természettudományos Játszóházba. A mellettem ülő gyülekezeti tag, tanárnő meséli, hogy üzletkötő férje mielőtt elindul, megnézi, hogy éppen hol van baleset az M1-es autópályán. Legtöbb esetben már fel sem megy. Sokan így vannak ezzel. Mi sem autópályáztunk, holott érvényes matricáink vannak.

Olvassuk naponként a szalagcímeket. Baleset az M1-es autópályán; A főváros felé vezető oldalon torlódásra kell számítani; A rendőrök befejezték a helyszínelést; Forgalomkorlátozás az M1-es autópályán; Halálos baleset történt az M1-es autópályán, óriási dugó várható; Három baleset is történt az M1-esen, 10 kilométeres a torlódás; Fékezés nélkül rohant az álló kocsisorba egy kombi az M1-es autópályán múlt hétvégén; Teljesen elesett az M1-es autópálya, akkora tömegbaleset történt;  Négy, Budapest felé haladó kocsi ütközött össze.

Kiégett, szalagkorlátnak ütközött, belerohant, kiszedték, lesodródott, nekiment, tragédia, elütötték, szarvassal ütközött, kivágták, elsodorta a karbantartókat. Folytathatnánk. Az egész pálya mintha időzített baleseti bomba lenne.

Iszonyatosan nagy az átmenő forgalom. A kamionok kilométeres sorokban haladnak a külső sávban. A belső sávban ideges sofőrök próbálkoznak előrébb jutni, éppen ahogy az autójuk teljesítményét és a saját vezetési tudásukat megsaccolják. Vagy éppen időhiányban szenvednek, esetleg stresszelnek és szeretnének kikerülni ebből a feszült helyzetből. Nem ritka jelenség, hogy pár száz méter előnyért kivágtatnak a benzinkútra, átszáguldanak a parkolón, és előrébb visszakéredzkednek az éppenhogy csordogáló sorba. Még a kúton is okozhatnak balesetet. Rengeteg a külföldi rendszám. Nem csoda, hiszen óriási a tranzitforgalom.

Egy-egy baleset után jön a komment cunami (ctrl c – ctrl v, ezért a hibák):

“Már évekkel ezelőtt szükséges lett volna, hogy még egy sávval bővítsék. Itt jobb helyen lett volna a beton, mint a stadionokban. Innen is el lehet lopni a felét.
Biztos hogy az autópálya a hibás, a rajta közlekedők, figyelmesek, lassan hajtanak, udvariasak, figyelmesek, vagyis ők hibátlanok?
Amíg nálunk dübörgött a gazdaság és előre mentünk, addig a lengyelek szétszedték az egyes autópályát, és 200 kilométeren újjáépítették 3 sávosra. 320 kilométer kamionnal, nem egész 4 óra, és nem dől a kávé a nyakamba!
Mikor is készült az M1??? Nagyon gyerekek voltunk. Akkoriban még nem volt tranzitforgalom. Sok balesetnek mi az oka? Követési távolság be nem tartása. 99% külföldiek miatt van a baleset.
Az emberiség az elbutulás útjára lépett…
Kell a három sáv, amit Kádar Janinak, és az elvtársainak kellett volna megépíteni.
Tereljük az M6 ra az üres
Fejétől bűzlik a hal! Az emberek azt látják, hogy egy bizonyos réteg azt csinál, amit akar, hát akkor Ő az új szuper kocsijával miért ne használja ki az alkalmat!
Nem csoda. 3szoros a forgalma minimum. Kulso savban kamionok. Tele. Tarthatatlan!
Gyorsak a ner lovagok autói, vezetni nem tudnak, fékezni sem. Orbán az oktatójuk!
Ha nincs bővítés kell a rendőr betartatni a szabályokat. A tüntetés oszlatásra bezzeg van bőven.
Kamionokat vasúti kocsikra. Minél kevesebbet használják az utat!”

Néhány hozzászólás értelmes a többi napi gyűlöletpolitika. Pont ilyen emberek közlekednek és ilyen a megoldási készségük is. Empátia, helyzetfelismerés, türelem, józanság, megértés nélkül nem lehet közlekedni.

Az autópályákat azért építették valaha, hogy a személy-, és teherforgalmat elvezessék a lakott területekről, és segítsék a szállítást. De törvényszerű, hogy általában a tervezésnél a felmérés szerinti forgalmat veszik alapul, némi ráhagyással. De közben változik a társadalom, a gazdasági szerkezet. Mivel könnyebb szállítani, akkor már úgy tervezik az ipari parkokat, az országokon átívelő kereskedelmet. Tehát jócskán terhelődnek az utak, az eredeti tervekhez képest. Ma már ezt is figyelembe veszik a tervezésnél.  Nem csak a meglévő forgalom elvezetését feltételezik, hanem azt is, hogy ez mennyi újabb terhelést generál. Nincs az az autópálya, M0-ás körgyűrű, amit ne akarnának még terhelni.

Ennek vajmi kevés köze van Kádárhoz, Orbánhoz, Gyurcsányhoz.

Általában az autópályák szigorú szabályok szerint használhatók. A sebességhatárok jól behatároltak lefelé és felfelé is. Magyarországon 60-130 km/óra, de vannak országok, ahol több és ahol kevesebb. Nálunk csökkenteni kellene a forgalom miatt. A pihenés, megállás, parkolás, haladás szintén jól kigondolt. A lassabb jármű jobbra tart. Ha ezeket betartják, akkor általában szépen csendben, rendesen lehet haladni és elérni a célt. Nem versenypálya. Elviekben nem szabad szembemenni a forgalommal. Nem szabad megállni, vészhelyzet kivételével, a pálya mellett. Torlódáskor az utolsónak vészvillogót kell használnia. Ha leáll a forgalom, akkor úgy kell megállni, hogy a külső sávban jobbra, a belső sávban balra húzódnak és így középen egy folyosót hagynak a mentők, tűzoltók, rendvédelem, karbantartók járművei számára.

Általában az autópályákon történik arányaiban a legkevesebb halálos közúti baleset. De mostanában túl sok a baleset. Megkérdezem így magunkat, nem érné meg lassabban menni? Negyed óra megér egy gazdasági totálkárt, vagy valamely családtag elvesztését a hátsó ülésről, vagy életen át tartó fogyatékot, bénulást, jobb esetben csak tönkrement nyaralást?

A választ mindenki tudja. Akkor miért utólag sírunk mindig, hogy ha tudtam volna, vagy ha tehetném, máshogy csinálnám. Még mindig tehetjük a következő úton.

(Kép: Markus Spiske)

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12