Megéled

Az igényes igehirdetés

Van az úgy, hogy beül valaki ismert ember a templomba az istentiszteletre. A hétvégén ez az élmény ért Héregen, ahol lelkészválasztó közgyűlés volt. Héreg lakosa, a 80. születésnapját ünneplő Levente Péter. 

Régóta ismerjük egymást. Egyházmegyei ifitáborokban is sokszor volt meghívott előadó. A házasság hete rendezvények rendszeres résztvevője feleségével Döberentey Ildikóval. Nekem gyermekkoromból a Zsebtévéből volt ismerős, mint Móka Miki, és később az Égből pottyant mesékből, melyet Gryllus Vilmossal együtt készítettek.

Istentisztelet liturgiája alatt, de igehirdetés közben is állandóan küldte a visszajelzést a tartalommal, az előadásmóddal és a hangerővel kapcsolatban. Bólogatott, mosolygott, vagy éppen előrehajolva nagy szemekkel meresztett és a fülét előre tolta a kezével, hogy mit is mond a prédikátor. Nem lehetett nem észrevenni, pedig eléggé hátul ült, már a karzat alatt.
Amikor köszöntünk egymásnak, már tudat alatt elkezdte szervezni az agyam az igehirdetés elővezetésének módját. A köszöntés bemelegítés volt, a lekció már főpróba. Tudtam, ismertem, hogy igényes a kiejtésre, a választékos beszédre, és a slendriánságot nem szereti. Az istentisztelet alatt, ha nem is tudatosan, de befolyásolva a hallgatótól, jobban artikuláltam, kerekítettem a mondatokat és lassabban beszéltem. A visszajelzésekről nem is beszélve. A hallgató hatással volt rám. A mondanivalóra nem, mert azzal elkészültem előre.

Nem egyedi eset az sem, hogy beesik istentiszteletre egy másik lelkipásztor az ország másik feléből, vagy a szomszédból. Főleg üdülőhelyen gyakori ez. Harkányban a Kálvin tér főlelkésze jelent meg egy húsvéton, de Herczeg Pál is, vagy Szabó Dániel. Néha baráti lelkészek is. Időnként színész, humorista is megjelenik. Ha a prédikátor felismeri, bizonyosan hatással van rá a következő percekben.

Cserhalmi György színész mesélte, hogy számára nagyon fontos az istentiszteleten a szép beszéd. Ne csak igaz legyen, Szentlélektől inspirált, de gondolom, ezt a színész szakmaiság megköveteli, hogy amely értékes dolgot kínál valaki, annak adja meg a módját. Kifejezetten haragudott a pongyola beszédre, az állítmány vagy alany nélküli mondatokra, és ha ezeket nem egyeztette az orátor.

Szűcs Ferenc professzor úr, ha teológus, vagy vendég lelkipásztor igehirdetését hallgatta, a gesztusaiból lehetett tudni, hogy éppen mit gondol. Ha figyelmesen nézett, akkor rendben volt. Ha egy picit előrehajolt és az orrnyergét a hüvelyk és mutató ujjával közrefogva masszírozta, akkor éppen prédikációt írt az adott textusról.

Ván Benjáminról mesélték, talán kiskunhalasi lelkipásztorsága idejéből, hogy készült ő, de sokszor előfordult, hogy a beosztott lelkészével kerestette ki a textust a szószékre felfelé menet. Ezért fel is jelentették az atyafiak a püspökénél. Ki is szálltak vizitációra. A prédikáció megvolt, és a következtetést is levonta a püspök. Csak annyit mondott, hogy minden szempontból rendben volt a prédikáció. Textusszerű, gyülekezetszerű, hűséges a Szentírás értelméhez, tisztában van a református dogmatikával. Minden rendben. De, ha egyszer felmegy a szószékre, csináljon is úgy, mint aki készült és ne adjon okot a szóbeszédre.

Harkányban volt egy presbiterünk, aki időnként bóbiskolt istentisztelet alatt. Egy több száz fős Kft vezérigazgatója volt Matyi József. Sokat utazott, hogy munkát szerezzen. Minden tíz tárgyalásból, jó ha egy-két munkaszerződés lett. Külföldre is járt. Ezért jött talán kevesebbet, és akkor is fáradtabban. Egyszer egy presbiteri gyűlésen az énekekre panaszkodtak a presbiterek, hogy úgy szeretnék jól kiénekelni magukat, és sokszor van kevésbé ismert ének, vagy ismeretlen, tanulnivaló. Matyi József felszólalt, hogy azért van ez, mert illeszkedik a prédikációhoz. Így tudtuk meg, hogy minden bóbiskolása ellenére figyelmesen hallgatta az igehirdetést.

Az igényes igehirdetés alatt tehát több mindent is érthetünk. A következő szójáték ezt szépen bemutatja: A farkas üldözte a nyulat az erdőben. A nyúl a tisztáshoz ért. A farkas a villanyszereléshez, de nem nagyon.

Az igényes igehirdetést érthetjük úgy is, hogy maga az igehirdető igényes. Igényes a teológiára, az elkért és kapott üzenetre. De érthetjük azt is, hogy a hallgatóknak vannak igényei.

Arról nem is beszélve, hogy a mi Urunknak is vannak igényei, bár cseppet sem hasonlítanak a mieinkre. Az igenetek legyen igen, a nemetek nem. Semmit se tegyetek hiú dicsőségvágyból!

A pünkösdi istentiszteleten találkoztassuk a hallgatói és prédikálói igényt abban, hogy mindkettő Isten Szentlelkének akarjon engedelmeskedni. 

(Kép: Giotto, Szent Ferenc prédikál a madaraknak)

A szerző

Írások

Soós Szilárd a nevem. Református lelkész vagyok. Mivel a „nincsen benne állandóság” világhoz tartozom, örök változás. „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert Isten.” 1 Korinthus 13, 11-12