Az ARTE Európa hetilap a Lisszabonban egymillió fiatal katolikus részvételével lezajlott Ifjúsági Világtalálkozó apropója kapcsán látta időszerűnek, hogy beszámoljon az európai kereszténység hanyatlásáról. Az egyházhoz tartozók csökkenő száma miatti „aggódásuk” fejeződik ki abban a kéjes örömben és nagyfokú tiszteletlenségben, ahogyan a témát prezentálják. Talán nem meglepő, hogy ezt az objektívnek tűnő, de mégis egyházellenes orgánumot (is) támogatja az Európai Unió (95%-ban Franciaország és Németország kormánya finanszírozza), ahogy az is az Uniónak köszönhető, hogy Magyarországon (a Telex oldalán keresztül) terjedhet.
Maga a híranyag nem közöl semmi újat. Felmondja a leckét: hanyatlik az egyház, pedofil papok, LMBTQ és női egyenjogúság tiprása, a fiatalokat a bűnnel riogató eszmék, a változó világra válaszokat adni képtelen maradi intézményrendszer. Miközben valóban érdemes foglalkozni a fogyatkozó létszámmal, szerintem óvatosan bánjunk a „hanyatlás” szóval és azzal a válságkezeléssel, amit az ARTE típusú világi ideológiák sugallnak.
A magukat haladónak tituláló eszmeiségek újradefiniálják a világ számos sarokpontját. Valójában nem a modern válaszokat kérik számon, hanem a felborított világrend legalizálását.
Az egyház viszont „mindaddig nem téved, ameddig Krisztuson, a kősziklán, illetve a próféták és az apostolok fundamentumán nyugszik” (Második Helvét Hitvallás). Az egyház Isten Igéjét, Jézus Krisztust hirdeti és ez olyan válasz, ami minden időben aktuális. Ez viszont nem az, amit elvárnának tőle. Ezért egyrészről megpróbálják (valljuk be, Európa nyugati részén eredményesen) az egyház fundamentumát a sajátjukra cserélni, másrészről, ahol ez nem működik, ott egyfajta egyháznélküli kereszténységet létrehozni. Elidegenítik a fiatalokat, mondván az egyház kiöli az individuumot, manipulál és hazudik. Mivel a hedonizmus virágkorát éli – iparága van az istentelen örömöknek, ahol az élvezet áll mindenek felett – ezért nincs is nehéz dolguk. (Az ARTE összeállításában megszólal egy lengyel fiatal lány, aki elmondja, hogy egy abortuszpárti tüntetésen ébredt rá, hogy az egyház beleavatkozik az ő nőiességébe, becsapták őt, félelemben tartották a bűnnel.)
Bár az egyház mindig küzdött kihívásokkal, léte nem evilági kérdés, hiszen Isten kezdettől fogva azt akarta, hogy az emberek üdvözüljenek, eljussanak az igazság ismeretére, ezért szükségszerűen mindig is volt, van és a világ végéig lesz egyház. Isten az Ő egyházát a világ kezdetétől annak végéig megtartja. Ez a reménység persze nem tétlenségre buzdít, hanem felelősségre. Minden elvesztett bárányt számon kér az Úr az Ő népén. Ezért feladatunk van. Egyrészről rendezni saját sorainkat, megtalálni a modern kor kihívásaira a Szentíráson nyugvó Szentlelkes megoldásokat. Másfelől keresztyéni szeretettel, de határozottan felvenni a harcot az egyház, a hit hanyatlását hirdetőkkel szemben. Nyíltan elmondani, hogy a Jézus Krisztus nélküli út romlásba vezet, de az Ő megváltó szeretete átvezet minden mélységen. Ezt nem teszi meg helyettünk senki. Ezt nekünk kell hirdetni akkor is, ha ez napjainkban nem népszerű. Sőt! Most kell csak igazán.
