Kíváncsi voltam a Blokád című filmre, mert egy olyan időszakról szól, melyről van saját tapasztalatom is, hiszen már akkor is érdekelt, hogy mi történik az országgal. Akkoriban és utána is taxis tüntetésnek állították be az eseményeket, hogy kicsit elvegyék az élét a drasztikus üzemanyag áremelés miatti felháborodásnak. Vidéken is le voltak zárva az utak, de taxis csak mutatóban volt felénk, mert ez a szakma elve a nagyvárosokhoz kötődik.
De visszatérve a filmhez: a rendszerváltást, egy nemzet újjáéledését és felszabadulását mutatja be a film. Párhuzamosan és sokatmondóan tekinthetünk bele két elnök életétbe. Az egyik Göncz Árpád köztársasági elnök, aki mindig és mindenáron meg akart felelni a feléje irányuló elvárásoknak. A másik Antall József miniszterelnök, aki szintén meg akart felelni, de ő a neveltetésének, apja mércéjének és elveinek, akinek nem az egyén volt a fontos, hanem a közösség, a magyar haza érdeke. A Göncz karaktert a népszerűség és saját maga minél nagyobb elfogadtatása motiválta, mert „valódi politikusként” mindig a következő választás lebegett a szeme előtt. Antall hazafias céljainak megvalósítását pedig saját indulatai legyőzésén keresztül akarta elérni, hogy megtalálja a megfelelő kompromisszumot és a lehető legjobb megoldást.
Nagyon érdekes, szinte pattanásig feszült az alaphelyzet, mert az ország blokád alatt van, nem mozdul semmi. A miniszterelnök nem tud lépni, mert daganattal operálják, ott van a műtőasztalon, miközben előre felvett beszédét letiltja a tévé. Így a nemlétező kommunikációnak is van üzenete a tüntetők felé, hogy fent nem érdekel senkit a megmozdulásuk. („Lehet tüntetni a parlament előtt, aztán előbb-utóbb majd megunják és hazamennek”. Gyurcsány 2006)
A politikai helyzet nagyon bonyolult, mert a fiatal demokráciát minden oldalról támadás éri. A Szovjetunió kihasználja az ország energiafüggőségét, hogy megőrizze birodalmi pozícióját. A gazdaság romokban, hatalmas az államadósság, és az államcsőd bejelentése már csak napok kérdése. A belső bomlasztás is elkezdődött a rendszerváltás hatására megüresedett hatalmi űr betöltésére és a javak újra elosztására. Potens csoportok marakodtak, hogy amit lehet és bírnak, meg tudják kaparintani maguknak. A miniszterelnök cselekvőképtelen, betegsége miatt akadályozott és ágyhoz kötött. Az emberek az utcákon, blokád alatt az ország. Puskaporos hordón ül az egész nemzet, csak egy szál gyufa kell, és kirobban a forradalom. Hol van ilyenkor a józanság? A köztársasági elnököt csak a pártpolitika és a népszerűsége érdekli, aki inkább gátja, mint elősegítője a megegyezésnek. Antall József küzd a józan ész nevében a kedélyek lecsillapításáért, hogy megoldja ezt a gazdasági, politikai válságot.
Az egész filmben nagyon tiszteletre méltó és megfogó Antall József karaktere, akit erősen átjár az önfegyelem és a hazaszeretet. Tűrte az 56-os bebörtönzést, nem lett áruló, sőt az őt elárulót sem adta fel. Önazonos tudott maradni, nem lett besúgó. Egész addigi életében a tanári pályára készült, hogy átadhassa tudását, életszemléletet tanítványainak, és pont ezt vették el tőle. Mellőzötten, másodrendű állampolgárként kellett élnie 34 évet úgy, hogy tudta, minden lépését figyelik és csak arra várnak, hogy mikor hibázik, hogy lecsaphassanak rá. Át tudta lépni a kisszerűségét, saját sérelmét, és támogatta Göncz Árpád köztársasági elnöki kinevezését, mert a politika sajnos alkukon keresztül működik. A blokád alkalmával is minden erejével azon volt, hogy megőrizze a köztársasági elnöki hivatal méltóságát, mert ez volt az ország érdeke.
Bele tudunk-e, vagy bele lehet-e egyáltalán gondolni, hogy milyen érzés lehet az, amikor az orvos elmondja a betegnek, hogy tumorja van, és a várható élettartama 3 hónap, de legjobb esetben is mindössze 3 év. Mi mit tennénk ebben az esetben? Valószínű csapot papot otthagyva azt mondanánk, hogy elég volt mindenből és mindenkiből, a maradék kis időnket családunkkal, szeretteinkkel szeretnénk tölteni. Az egyén szempontjából érthető és elfogadható lett volna egy ilyen döntés. De Antall Józsefre történelmi szerepet osztott a sors, és tudta, hogy most nem az ő élete számít, hanem az országé. Most sok ember élete, jövője múlik az ő döntésén és önfeláldozásán.
Csak a nagy emberek különleges kiváltsága, hogy ők nem akarnak nagynak látszani és megfelelni kicsinyes, hétköznapi elvárásoknak, mert minek is. Hiszen ők nem ettől nagyok, a napi megítéléstől függetlenül van miért felnézni rájuk bárhol is legyenek.
A blokádhoz fűződik Antall József egyik, talán legfontosabb és előre mutató rendelete, hogy közkegyelmet adott mindenkinek, aki részt vett a megmozdulásokon.
A filmben megelevenednek a Krisztusi erények: a nagylelkűség, a megbocsátás és az önfeláldozás.
Nagy tanulsága a filmnek, hogy kell egy bizonyos történelmi távlat, ami kibontja a valós történéseket az események sorozatából, mert akkor és ott keveseknek adatott meg a tisztánlátás képessége. De a jelenre nézve is van Antall Józsefnek tanítása. Az embereket könnyen fel lehet hergelni egy valós vagy csak vélt sérelem kapcsán, de csak egy megfontolt, józan gondolkodású ember tud megálljt parancsolni az őrületnek. A lázadásra nem erőszakkal kell válaszolni, mert az csak további erőszakot szül. Inkább meg kell keresni az okokat, és higgadtan, összefüggésében kell látni a dolgokat, hogy meg lehessen oldani egy kialakult helyzetet.
A bűnt el kell ítélni, de az emberek felé megbocsátással kell élni.
A Blokád egy nagyon érdekes, tanulságos film, melyben a ki nem mondott mondatok sokszor hangsúlyosabbak és fontosabbak a kimondott szavaknál. Csak ajánlani tudom mindenkinek a megtekintést.
